A jelenségről először 1938-ban tettek említést egy regényben, de ahelyett, hogy ezalatt a közel 100 év alatt elavult volna, csak újabb lendületet vett a 21. században.
Szerencsére már rég volt részem abban a toroktól gyomorig hatoló érzésben, amikor ott ülök, a hüvelykujjam remeg az Instagram-profil felett, de egyszerűen tudnom kell, hogy a barátom exe most akkor éppen melyik külföldi országban modellkedik, és hogy tényleg olyan szép-e, mint mindenki mondja – ha önmagában az nem lenne elég, hogy ő volt az eddigi egyetlen „normális” barátnője. Hiába, hogy ennek már közel 5 éve, pontosan fel tudom idézni a sírás közeli állapotot, a gyomorgörcsöt – ami nemcsak azért volt, mert féltem, hogy véletlenül lájkolom valamelyik posztot –, meg az érzést, hogy mindjárt felbontok egy üveg bort, hátha az enyhíti a retrospektív féltékenység tüneteit.
Akkor természetesen még nem tudtam, hogy létezik szakkifejezés arra, amikor a párunk korábbi kapcsolatára vagy kapcsolataira irányul a féltékenységünk. (Bár valószínűleg nem sokat segített volna az sem, ha tudom.) Ennek adott hangzatosabb elnevezést Daphne du Maurier 1938-as regénye, a Rebecca, amiből azóta Hitchcock egy Oscar-díjas filmet is rendezett (A Manderley-ház asszonya), de a Netflix is elkészítette a saját, valamivel kevésbé hatásos változatát. A történet egy fiatal nőről szól, aki megismerkedik egy gazdag, karizmatikus, sármos özveggyel, Maxim de Winterrel, akivel hamar egymásba szeretnek és még hamarabb összeházasodnak. A problémák akkor kezdődnek, amikor elköltöznek a férfi hatalmas birtokára, ahol minden az elhunyt volt feleségre emlékezteti az új Mrs. de Wintert, aki emiatt az őrület szélére kerül. Pedig ő csak néhány festményt, levelet, R-betűvel ellátott fésűt meg borítékot talált, tehát el lehet képzelni, milyen állapotba került volna, ha fel tudja túrni az ex egész Instagramját, TikTokját vagy a Facebookját.
„Oké, de nem teljesen normális az, ha érdekel, kivel volt a párom előttem?”
Dr. Mihalec Gábor párterapeuta szerint alapvetően igenis egészséges lehet az a vágy, hogy minél többet tudjunk a társunkról, hogy minél mélyebben összekapcsolódjunk vele. Emellett persze az az érzés is teljesen valid, hogy szeretnénk kivételes, különleges és kizárólagos helyet betölteni az életében.
Ugyanakkor ennek a vágynak – ahhoz, hogy egészséges maradjon – határokat kell szabni. Nem birtokolhatom a társamat, nem számoltathatom el és nem vonhatom felelősségre azokért a dolgokért, amelyeket a velem való találkozás előtt tett – kivéve, ha a kapcsolatunkat érintő fontos dolgokat tudatosan elhallgatott előlem. Ha igent mondtam rá, akkor igent mondtam rá a múltjával, a jellemével, a személyiségével együtt. Egészséges dolog a múltról tényszerűen tudni, de nem egészséges minden részletbe belekérdezni, mert ezek a képek beleégnek az elmébe és utána befolyásolják a kapcsolatunkat.
De azt is hozzátette, hogy az már túllép egyfajta egészséges határt, amikor a féltékeny fél megkérdőjelezi a magánszféra létjogosultságát, és látható okok nélkül minden pillanatával el akarja számoltatni a másikat, akadályozva őt a mindennapi életvitelében. Ilyen esetben a féltékenység nem védi, hanem aláássa a viszonyt, és innentől egy kapcsolati zavar tüneteként is felfogható.
A probléma nem feltétlenül a kapcsolatban keresendő
Gábor szerint a jelenség sokrétű, és legalább három forrásból táplálkozhat: a féltékeny félből, a társból és az exből. Ráadásul köztük is mindenkinek többféle indíttatása, oka lehet arra, hogy ilyesmibe bonyolódjon.
Így lépjetek tovább egy veszekedésen – a kibékülés legfontosabb lépései
2 nappal ezelőtt
Kezdjük a féltékeny féllel! Lehet, hogy ő egy korábbi tapasztalatból hozza ezt a kapcsolatromboló magatartást, például azért, mert csalták már meg, vagy esetleg a szülei között látott ilyesmit. Ilyen esetben a receptorai túlzottan is érzékennyé válnak, ami miatt ott is veszélyt sejt, ahol valójában nincs. Ugyanakkor lehet, hogy az egészséges önértékelés hiányából, az önbizalom alacsony szintjéből származnak ezek a problémák, ez ugyanis folyamatos összehasonlítgatásra készteti őt.
„Bármilyen szép és okos is legyen, biztosan talál ebben az összehasonlításban olyan pontokat, amelyekben alulmúlja a társa exét és ennek a negatív összehasonlításnak a mentén kivetíti a párjára, hogy sóvárog a korábbi társa iránt” – jegyzi meg a szakértő.
Az egyik ismerősöm, aki magát alapvetően kifejezetten féltékeny típusnak tartja, éppen hasonló élményről számolt be az első barátnője kapcsán, akivel közel egy évtizede volt együtt.
„Tisztán emlékszem, hogy a legelső nagybetűs barátnőm esetében piszok irigy voltam a korábbi barátjára, sőt, kezdetben talán nem is irigykedésről volt szó, sokkal inkább az értetlenkedés érzése fogott el, hogy ha ott volt »ő«, akkor hozzá képest mégis mit akar most épp »tőlem«. Ha ott volt az a magasság, magabiztosság, fizikum, anyagi és társadalmi státusz, akkor mi ütött belé, hogy most velem akar lenni? Érdekes, mert itt szerintem eleinte nem is a kettejük korábbi kapcsolatára voltam féltékeny, hanem magára a másik félre. Az ő sikereire, kezdeti eredményeire, azokra a frusztrációkra, komplexusokra, amik az ő vállát láthatóan nem nyomják. Azt éreztem, hogy így könnyű lazának, felszabadultnak, magabiztosnak lenni. Így »nekem is menne«. Talán azt éreztem, hogy nem vagyok elég jó, elég szerethető, úgy önmagában, önmagamban: elég. (...) De azt is éreztem, hogy megbántott azzal, hogy nálam valaki »jobbal« volt, a sértettségemet pedig gyakran a szeretetmegvonás egyik formájában, a teljes passzivitásban és hallgatásban éltem ki. Nyilván innentől csak idő kérdése volt, hogy mikor unja meg az egész játszmázást, hogy aztán nekem lehessen igazam, majd elsírhassam a világnak, hogy milyenek a nők.”
Térjünk át a társra, akinek a magatartása ugyancsak erős hatással lehet a féltékenységre. Tegyük fel, hogy a partnerünk nem transzparens velünk, úgy érezzük, hogy nem állít fel világos határokat és játékszabályokat, ami az exét illeti – ez máris okot adhat arra, hogy a Rebecca-szindróma szépen elkezdjen dolgozni bennünk. Fokozhatja a féltékenységet az is, ha a párunk épp miattunk lépett ki a korábbi kapcsolatából, hiszen ilyenkor nem alaptalan az érzés: a társ a magatartásával nyilatkozott arról, hogy elfogadhatónak tekinti, hogy benne legyen egy elkötelezett kapcsolatban és közben valaki mással viszonyt létesítsen. De az is tovább rontja a helyzetet, ha nem gyászolta el megfelelően a korábbi kapcsolatát, nem dolgozta fel a veszteségét, emiatt úgy érezhetjük, hogy a régi partner pótlékai vagyunk, amiből már csak egy ugrás a szindróma kialakulása.
Intimitás elköteleződés nélkül: mit tesz az emberi kapcsolatokkal a randiappok új opciója?
2024.9.26 15:51
És itt jöhet is a következő vallomás, egy másik ismerősömtől, akinek az esetében jól látszik, hogy a nem megfelelően viselkedő partner is kellően el tud mélyíteni sebeket – vagy akár újakat is ki tud vájni.
„Volt egy exem, aki, legalábbis szerintem, már-már betegesen ragaszkodott az előző kapcsolataihoz, exeihez. Lépten-nyomon felbukkantak, találkozott velük, felköszöntötte őket, az egyik volt a kutyaszittere és locsolta a virágokat, ha elutazott, míg egy másikkal szakításuk után is tartotta a karácsonyi hagyományt: főztek egymásnak. Mesélt róluk, hasonlítgatott hozzájuk, mindig levonta a párhuzamokat. Nem értette, mi a bajom, hiszen »nincs köztük« semmi. (...) Nyilván arra, aki pont előttem volt, és akivel miattam szakítottak, nehéz volt nem féltékenynek lenni, mivel még ő is ott maradt a pálya szélén. Sok ilyen eset volt és ezek is jelentős hatással voltak arra, hogy szakítottunk. Sőt, kihoztak belőlem egy olyan lépést is, amire nem vagyok büszke, mert soha máskor nem tettem meg senkivel: belenéztem a telójába, és hát, aki keres, az talál... Mindez mérgező hatással volt a kapcsolatunkra, folyton azt éreztem, hogy résen kell lennem. Ráadásul az exek szerettek beletrollkodni a kapcsolatunkba, becsméreltek engem, volt, aki vissza akarta őt kapni, de volt, akinél kiderült, hogy engem akart volna. Ezek ráadásul az önértékelésre sincsenek jó hatással, már eleve az az érzés sem, hogy hiába kéred, miattad sem változtat ezen a sémán.”
@itsdondada “I’m still friends with my EX” = “I’m keeping this door OPEN in case they change their mind” ✅ #love#fyp#fypシ#foryou#foryoupage#dondada♬ eventually - 🎧🏴
Hozzákapcsolódva ehhez a sztorihoz, jól látszik, hogy elérkeztünk a harmadik ponthoz: az ex is megkeserítheti az új partner életét azzal, hogy nem akarja elengedni az életéből a volt társát, esetleg aktívan beavatkozik az új kapcsolatba. Gábor szerint akár az is ide tartozhat, hogy állandóan kétértelmű dolgokat posztol a social media platformjain, amiket az új társ folyamatosan követ és a saját helyzetére értelmez.
A közösségi média nem sokat segít ezen a téren (sem)
Toby Ingham pszichoterapeuta, a terület szakértője a Vice-nak elmondta, hogy már a Facebook megjelenésével elindult ez a folyamat, de a mi korosztályunk számára az Instagram hozta el a lehetőségek talán túlságosan széles tárházát. A profilokhoz hozzáférve ugyanis nem csak azt nézhetjük meg, hogy az ex élete „mennyivel jobb, mint a miénk” vagy hogy „mennyivel jobban néz ki, mint mi”. Azt is bármikor lenyomozhatjuk, hogy a párunk követi-e még – sőt, ami a legrosszabb, kedveli-e még a posztjait.
A szomorú számok szakításkor találnak be a legjobban, de jó-e ilyenkor érvágós zenét hallgatni?
2024.9.11 10:18
Ezt persze az Instagram-beállítások nem mindig teszik lehetővé, de az ember – és eddigi megfigyeléseim szerint általában a nők – elég kreatívak tudnak lenni, amikor szeretnének valamit kideríteni. Az egyik ismerősöm története is pontosan ezt támasztja alá – miközben visszacsatol arra, hogy mennyi bizonytalanságot hagyhat egy kapcsolatban az, ha valaki miattunk hagyja el az előző párját.
„Volt egy fiú, aki miattam hagyta el a barátnőjét. Ez egy rövid ideig ugyan okozott neki némi lelkiismeret-furdalást, de viszonylag gyorsan maga mögött tudta hagyni, bennem viszont egyre csak fortyogott valami, holott szegény lány semmiről nem tehetett, sőt: ha valakit lehetett ebben a történetben főgonosznak nevezni, az leginkább én voltam. Egy-két kínos összefutást leszámítva nem is láttuk egymást, a neve sem merült fel túl gyakran a beszélgetéseinkben, mégis azon kaptam magam, hogy vissza-visszatér a lány a gondolataim közé. (...) „Mezei” stalkolásnak indult a dolog, minden online elérhető képet előástam a lány és a barátai, rokonai oldalain, de valószínűleg nem volt hülye, bár sztorikat sosem néztem, hogy ne legyen nyomom, mégis elég gyorsan letiltott. Ami ezután következett, tényleg egészen döbbenetes így visszagondolva: csináltam egy Instagram-fiókot, egy-két hétig szorgosan posztoltam mindenféle fotót (főleg tárgyakról meg ilyen-olyan helyszínekről), és amikor már kellően hitelesen nézett ki az egész és megvolt egy nagyjából oké követőszám, követni kezdtem a lányt, aki engedélyezte is ezt. Tudtam nézni a feltöltött sztorikat, meg aztán voltak olyan barátaim is, akik hasonlóan elvetemült okokból használni kezdték ezt a fiókot.”
@seesee.live not personal lol #fyyyyyyyyyyyyyyyy#fyp#foryou#fypシ#trending#funny#relatable#girls#viraltiktok♬ original sound - kardashianicon
Ezzel szépen rezonál az a gondolat, amit Ingham fogalmazott meg a lapnak:
Úgy gondolom, hogy a digitális kor egy sor pszichológiai problémát gyorsított fel, és nem vagyok biztos abban, hogy a pszichénk tartani tudja ezekkel a lépést. Bizonyos szempontból mi még mindig analóg emberek vagyunk.
Én az egyéni pszichológiai problémák mellett azt is gyakran látom az ismeretségi körömben, hogy az ilyen jellegű problémák akkor is könnyen utat törhetnek maguknak, amikor valami nem oké a párkapcsolatban – vagy éppen nem is lehet annak nevezni a viszonyt, hiába, hogy legalább az egyik fél teljes mértékben beleinvesztálta magát. Erről szól ez a sztori is.
„Úristen, hallod, 6000 forint volt a billiárd?! A piákat te fizeted!“ – Kínos és vicces Tinder-randik
2024.8.20 9:33
„Sajnos többször is előfordult, hogy indokolatlanul féltékeny voltam, de egy olyan kapcsolat volt – bár ezt nehéz lenne annak nevezni, csak az egyszerűség kedvéért fogalmaztam így –, amikor tényleg elveszítettem a kontrollt. Húszas éveim elején nagyon szerelmes lettem egy fiúba, akinek volt barátnője, és ahelyett, hogy egyszerűen továbbálltam volna, türelmesen vártam és elhittem, hogy szakít vele, hogy aztán együtt lehessünk. Párszor szét is mentek, de a mi időnk valahogy sosem jött el, én pedig folyamatosan a hol még mindig aktuális, hol éppen exbarátnő Instáját bújva kerestem magamban a hibát.”
Ha az egyik fél nem érzi magát kellően biztonságban, sőt, ha az egész dolog bizonytalan lábakon áll, mert a másik „nem tudja, mit akar”, vagy „most olyan semmiben van”, akkor az szinte biztos recept arra, hogy elkezdjünk egy harmadik felet okolni, aki könnyen lehet a volt barát, barátnő. Pontosan ilyesmit élt át egy másik kedves ismerősöm is. (Itt már elkezdtem azon gondolkodni, milyen sok összetett emberrel veszem magam körbe, de ez már egy másik cikk lesz.)
„Belezúgtam valakibe, aki nem szeretett volna komoly kapcsolatot, de reméltem, hogy ez idővel majd változik. Nem árulok el nagy titkot: nem változott. Viszont tudomásom volt arról, hogy egyszer már volt szerelmes, és azt is tudtam, kibe. Persze, hogy megnéztem, és persze, hogy kialakult egy kép bennem arról, hogy ő milyen nőbe tud beleszeretni. Csak hogy nem ezzel volt a baj, és nem is velem. Inkább azzal az emberrel, aki őt is – az exet – otthagyta, velem pedig megállt a »jól szórakozunk« dolognál. Ekkor jöttem rá, hogy k*rvára mindegy, ki az exe, az a lényeg, hogy ő mit tesz és mennyire van rendben magával – és ez ugyanígy igaz rám is.”
Ezzel pedig el is jutottunk oda, hogy mit érdemes tenni akkor, ha mi is hasonlóan elvetemült dolgokra ragadtattuk el magunkat, mint az itt elmeséltek. Gábor szerint ha egy pár eljutott arra a felismerésre, hogy segítségre van szüksége, mert a féltékenység elért egy kóros és kapcsolatromboló szintet, akkor bekerülhet a képbe a terapeuta. Az egyik megoldás, hogy a féltékeny fél egyéni terápiába kezd, ilyenkor a segítő – aki jellemzően klinikai szakpszichológus – feltárja, hogy miből táplálkozik ez a magatartás és felajánl módszereket, eszközöket a gyógyulásra. Emellett az önismeret javítása és az egészséges önbizalom támogatása is jól jöhet az érintett számára. A másik út a párterápia, amit jellemzően pár- vagy családterapeuta vezet. Ennek során a pár felismeri a magatartásnak a kapcsolatukra gyakorolt hatását, és segítséget kap ennek a hatásnak a közömbösítésére, egy féltékenység nélküli életre. Esetenként a kettő kombinációja is indokolt lehet.
Kontrolláló kapcsolat vagy művészi önkifejezés – Ki Bianca Censori, Kanye West 29 éves felesége?
2024.8.18 10:18
Mindennek persze csak akkor van értelme, ha valóban szeretnénk változtatni, ha tényleg úgy érezzük, hogy ez a kapcsolat „megérdemli”, hogy dolgozzunk rajta.
