Október utolsó napja tökéletes időpont arra, hogy elgondolkozzunk ezen egy kicsit.
Amikor épp a századik YouTube-videó alapján próbálunk összeszenvedni egy halloween-sminket az esti beöltözős házibulira, valószínűleg nem igazán érezzük át az ünnep spirituális mivoltát – de lehet, hogy még akkor sem, amikor a család kérésére mécsesekkel és gyufákkal a kezünkben járjuk a temetőket. Pedig ha van nap, amikor ezt megtehetnénk, az október 31-e, ami az angolszász kultúrák számára halloween napja (igen, nálunk pedig a halottak napja). Az ősi kelta hagyományokból építkező ünnep azért különleges, mert úgy tartották, hogy a halottak lelkei ilyenkor térnek vissza az otthonaikba, emiatt az emberek jelmezbe bújtak és tüzet gyújtottak, hogy elűzzék ezeket a szellemeket. A szellemek létezése tehát mindig is izgatta az emberek fantáziáját, szinte nincs olyan nép a földön, amelyik ne alkotott volna róluk történeteket vagy ne szentelt volna nekik néhány művészeti alkotást. (Gondoljunk csak arra az alabamai barlangra, amelyet néhány évvel ezelőtt tártak fel, és amelynek a falain több mint ezer éves az „alvilág szellemeit” ábrázoló barlangrajzok láthatók.)
Havi sneakerjelentés: Aminé középiskolája, a Simpson család halloweenja és a karácsony ihlette november legkeményebb lépőit
2024.11.7 10:48
Maga a spiritizmus története ugyanakkor csak 1848-ra vezethető vissza: ekkor fedezte fel a New York államban élő Fox család, hogy egy kopogószellem foglalta el otthonukat. A ház lakói, Kate és Margaret Fox hamar meg is lovagolták az ezzel járó hírnevet, és médiumként kezdték aposztrofálni magukat, miközben szellemidézéssel és más szeánszokkal kezdtek országszerte haknizni. Egészen addig, amíg be nem vallották, hogy az egész kopogószellemes sztorit csak kitalálták. Azt gondolhatnánk, hogy ez alaposan elvette az emberek kedvét az egész műfajtól, de a statisztikák nem ezt mutatják.
Hiába erősödik a racionalitás és a tudományos gondolkodás, még mindig sokan hisznek a szellemekben
Egy 2020-as YouGov-felmérés szerint az amerikaiak 46 százaléka hisz a szellemekben, míg egy 2021-es felmérés szerint az emberek 20 százaléka állította, hogy személyesen is találkozott már szellemmel. Hasonlóképpen, egy 2014-es brit YouGov-felmérés azt találta, hogy a britek egyharmada – egészen pontosan 34 százalékuk – hisz a szellemekben. Sajnos Magyarországon nem született (még) hasonló statisztika, de nincs okunk azt gondolni, hogy túlzottan eltérne a hazai átlag a nyugati országokban mért adatoktól.
Ezek a számok nemcsak azért érdekesek, mert a történelem során annyiszor csalódhattunk már a Fox-családéhoz hasonló sztorikban, hanem azért is, mert a szellemek létezésére mind a mai napig nem létezik tudományos bizonyíték. De akkor mi ad alapot a hitünknek?
A bizonytalanság ellenszere
Közismert tény, hogy amikor az ember bizonytalan, gondterhes időszakot él meg, nagyobb eséllyel fordul vigaszért a valláshoz, sőt ezt a megfigyelést már kiterjesztették a paranormális hiedelmekre is. Ilyenkor hajlamosak vagyunk újabbál újabb módszereket találni arra, hogy rendet tegyünk magunk körül és hogy megértsük a világot, tehát ez egy kvázi megküzdési mechanizmus. Ennek alapján pedig máris megérthetjük, hogy a Covid-időszak alatt miért kerültek előtérbe a paranormális tartalmak.
(A videót csak azoknak ajánljuk, akik nem félősek.)
@hapyhalloween Real Ghost in a haunted House . ☠️ 😱 #Ghost#realghost#haunted#hauntedhouse#foryoupage#foryou#ghosts#spooky#creepy#Halloween#hapyhalloween#👻 @Halloween Party ♬ original sound - Happy Halloween
Evolúciós vonatkozás és kognitív torzítás
Valószínűleg az evolúcióhoz is van némi köze ezeknek a hiedelmeknek. Ahogy Chris French professzor, a Goldsmiths Anomalisztikai Kutatási Egységének munkatársa az IFLScience-nek elmondta: „Az evolúciót tekintve az agyunk azért fejlődött ki, hogy elég ideig életben tartson bennünket ahhoz, hogy továbbadjuk génjeinket a következő generációnak – és kész. Ez minden. Nem azért, hogy megértsük a világ nagybetűs igazságát és az univerzum természetét. Ebből a szempontból az evolúciós történelmünk nagy részében valódi fenyegetések vettek körül minket, például ragadozók, ellenségek és így tovább.”
A világ egyik legnagyobb filmstúdiója és üdítőmárkája megfejtette a tökéletes marketingmódszert a Z generáció eléréséhez?
2024.10.31 17:02
Tehát azt mondhatjuk, hogy az agyunk lényegében „be van huzalozva” arra, hogy folyamatosan lehetséges fenyegetéseket keressen, ez pedig bizonyos kognitív torzításokat eredményezhet. A szakértő szerint az egyik ilyen lehetséges torzítás az, hogy amikor valami nehezen magyarázható dolog történik körülöttünk, azt hajlamosak vagyunk valaki vagy valami szándékosságának tulajdonítani. Ezzel a torzítással felfegyverkezve pedig már könnyű azt gondolni néhány véletlenről vagy egyszerű jelenségek sorozatáról, hogy azt valamilyen ártó szándék okozta. (Például: a múltban volt, hogy egy rossz termést hozó évet boszorkányságnak ítéltek meg, ma meg, ha váratlanul leesik egy kabát a fogasról, akkor azt gondoljuk, szellemek járnak nálunk.)
Az érzelmek is bekavarnak
Mindezek mellett az érzelmeink is közrejátszanak abban, hogy mind a mai napig sokan magától értetődőnek veszik a szellemek létezését, vagy legalábbis érdeklődnek a téma iránt. Végül is, emberek vagyunk, akik számára izgalmas és szórakoztató ez a kérdés, hiszen egy – a legtöbbünk számára – ismeretlen terepről van szó. Ez pedig olyasvalami, ami a legtöbb szkeptikusra is igaz.
Az elménk is trükköz
Ha ez még nem lenne elég, van két fontos pszichológiai tényező is, ami hozzájárul ahhoz, hogy olyan élményeket éljünk át, amelyeket automatikusan a szellemeknek tulajdonítunk: az egyik a kontextus, a másik pedig a korábbról származó hiedelmeink. Ha például elmegyünk egy régi kastélyba, amire azt mondják nekünk, hogy kísértetjárta, akkor nagyobb valószínűséggel tulajdonítjuk a zajokat, a huzatot, a hideg pontokat vagy más hétköznapi ingereket a paranormalitásnak. Más körülmények között viszont talán észre sem vennénk az ilyen dolgokat.
Nosferatu, a világ első okkultizmustól és démonológiától túlfűtött horrorja, amit majdnem elpusztított egy plágiumvád
2024.10.30 12:08
Ezt a jelenséget egyébként már kutatásokkal is vizsgálták: 1997-ben Rense Lange és James Houran arra kérte a kutatásának résztvevőit, hogy fedezzenek fel egy régi mozit, és figyeljék meg, milyen kognitív, érzelmi, fiziológiai, pszichikai vagy spirituális reakciókat tapasztalnak a helyszínen. A résztvevők felének azt mondták, hogy a mozi felújítás alatt áll, míg a másik felüknek azt, hogy a helyszín kísértetjárta. Ahogy sejthető, a második csoportba tartozók jelentősen több élményről számoltak be minden kategóriában, mint a kontrollcsoport tagjai. Hasonlóképpen: ha valaki már hisz a szellemekben, nagyobb valószínűséggel tapasztal velük kapcsolatos élményeket egy állítólagosan kísértetjárta helyszínen, mint egy szkeptikus. Ezt szintén empirikusan is kimutatták.
„Úgy gondolom, hogy ez a két tényező rendkívül fontos, de számos más tényező is szerepet játszhat ebben” – tette hozzá French. Szerinte sokan akkor kezdenek el azon gondolkodni, hogy az otthonuk kísértetjárta, amikor alvásparalízis epizódokat tapasztalnak. Ha valakinek volt már ilyesmiben része, akkor nem kell elmondanom, hogy mennyire fel tudja zaklatni az embert egy ilyen jellegű paraszomnia élmény, ami után már a lefekvés gondolatától is görcsbe rándul a gyomra. A lényeg, hogy ha felriadsz arra alvás közben, hogy nem tudsz mozogni, és úgy látod, mintha egy lény lenne veled a helyiségben – például lebeg fölötted, áll a sarokban vagy egyszerűen, mintha „körbevenne” téged –, akkor alvásparalízised van. Amikor valaki ilyesmivel szembesül, akkor vagy azt gondolja, hogy valamiféle furcsa, természetfeletti dolog történik vele, vagy arra, hogy megőrült. És ha már e kettő közül kell választani, akkor inkább az előbbit preferálja.
@calm.aron2 Sleep paralysis is terrifying 😟 #fyp#luciddreams#luciddream#luciddreaming#trending#lucid#sleepparalysis#sleepparalysisdemon#onlyinmycalvins♬ som original - WE ARE 00h.03m 🇨🇭
Ez a hallucinatorikus „lény” a történelem során többféle formában is megjelent: boszorkányként (a „szorongató”) Nyugat-Európában, vámpírként Közép- és Kelet-Európában, a félelmetes Pisadeira-ként Brazíliában, vagy rosszindulatú sámánként az inuit kultúrákban. Bármilyen alakot is ölt az elménkben, az élmény mélyen nyugtalanító – még akkor is, ha pontosan tudjuk, hogy mindez csak a fejükben létezik.
Seprűn lovagló pap, törött lábú élőhalott és a sátán macskája: honnan származnak a halloweeni jelképek?
2024.10.29 12:48
De amikor valamilyen különös dolog történik velünk – gondoljuk csak a legbagatellebb példára, a fent említett kabátos esetre –, amit nem tudunk másképp magyarázni, akkor is hajlamosak vagyunk a természetfelettire mutogatni. Hogy miért? Azért, mert nincs más magyarázatunk. Itt viszont szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy egyelőre évtizedek óta húzódó, kitartó kutatások ellenére sincs meggyőző tudományos bizonyíték ezeknek a lényeknek a létezésére. Persze az, hogy magyarázat nincs, még nem jelenti azt, hogy nincs alapja ennek a sok évezredes hitnek.
És persze ott van még a vallás
Természetesen vannak olyanok is, akik a szellemekben és/vagy a túlvilágban hisznek, például egy átfogó világnézet vagy vallás részeként. Gondoljunk például Magyarország vezető vallására, a kereszténységre, ami szerint az ember lelke a halál után vagy a mennyországba vagy a pokolba kerül, tehát nem arról van szó, hogy a halál után egyszerűen kész, végünk. Sokak számára lehet még ismerős a lélekvándorlás is, ami az indiai eredetű vallások egyik alapköve. A hinduizmus szerint a lélek újjászületési ciklusokon megy keresztül, amelyek során a karma határozza meg az egyén következő életét, a végső cél pedig a moksha, vagyis a megszabadulás a reinkarnáció körforgásából. De ugyanígy a buddhizmus is hisz a reinkarnációban, amit szintén a karma határoz meg. Az iszlám vallás ugyanakkor úgy tartja, hogy a hívők a haláluk után, az ítélet napján Allah színe előtt állnak, és az életük alapján vagy a paradicsomba, vagy a pokolba kerülnek.
Nem meglepő persze, hogy a legnagyobb világvallásoknak mind megvan a maguk elképzelése a halál utáni létről, hiszen az embereket mindig is foglalkoztatta az elmúlás, illetve mindig is igyekeztek vigaszt keresni ezen a téren. Akár a saját haláluktól tartottak, akár a szeretteik elvesztését nem tudták másképp feldolgozni, ezek az elképzelések átsegíthették – és mind a mai napig át is segítik – őket a nehéz időszakokon.
Végül a popkultúra és a közösségi média is hozzáadja a magáét
Magunkon is észrevehetjük, hogy miután megnézünk például egy Paranormal Activity-jellegű filmet, elkezdünk mindenhol „szellemeket látni” – kivéve persze, ha túl gagyi horrort választunk, mert akkor maximum jól szórakozunk. De ugyanez a helyzet akkor is, ha egy hasonló témájú, igaz történeten alapuló dokumentumfilmet izgulunk végig, sőt akár az is elég lehet, ha megnézünk néhány YouTube- vagy TikTok-videót, amiben a felhasználók paranormális élményekről számolnak be. Pár hónappal ezelőtt pedig egy tanulmány is született, ami egyértelműen kimutatta, hogy van összefüggés a fogyasztott horrortartalmak és a paranormális dolgokba vetett hit között. (Az mondjuk biztosan senkit nem ért itt váratlanul, hogy a média befolyásol minket.)
@streamonmax We have #ParanormalActivity at home. #NoSleepOctober @erin ♬ original sound - Max
És mi történik a megmagyarázhatatlanon túl?
Azt már látjuk, hogy mennyi oka lehet annak, ha valaki hisz a szellemekben, ahogy az is egyértelmű lehet, miért marad valaki ezek ellenére szkeptikus. Egy biztos: már a fenti szempontok között is vannak olyanok, amelyek további kérdéseket vetnek fel. Például: hogy lehet, hogy a világ különböző pontjain már az ókortól kezdve foglalkoztatta az embereket a spiritualitás, és mindenhol ábrázoltak szellemképeket? Ha igazából nem is léteznek szellemek, akkor minek tulajdonítjuk azokat a bizonyos „megmagyarázhatatlan” eseményeket?
Ezeken rágódva felvettem a kapcsolatot Albók Andrea médiummal, aki szintén izgalmas összefüggésekre világított rá. Rögtön azután, hogy leszögezte, egyáltalán nem célja, hogy bárkit is meggyőzzön a saját meglátásai helyességéről vagy hitelességéről. Ő inkább abban hisz, hogy mindenkinek megvan a maga sajátos szemlélete és világnézete, tehát tiszteli azokat, akik másképp látják ezt a világot, mint ő.
Elmesélte, hogy azok, akik hozzá fordulnak, nagyon különbözőképpen élik meg a paranormális jelenségeket. Köztük sok olyan ember is akad, akik nem is igazán hisznek a természetfelettiben, de az élményeik nyomán úgy érezték, hogy a megszokott tudományos magyarázatok már nem szolgálnak kielégítő válasszal.
A tudományos szkepticizmus találkozása a paranormálissal
Több olyan alkalom is volt, amikor szkeptikus, tudományos háttérrel rendelkező emberek keresték fel Andreát, akik maguk is átéltek megmagyarázhatatlan eseményeket. Egy konkrét sztorit is elmesélt:
„Nemrégiben egy ismert tudományos szakértő fordult hozzám, aki a felesége halála óta furcsa jelenségeket tapasztalt az otthonában. Emléktárgyak, amelyeket a felesége után tartott meg, egyszer csak megmozdultak – külső behatás nélkül, maguktól. Semmilyen tudományos magyarázatot nem talált a jelenségre, és ahogy múlt az idő, úgy döntött, hogy magyarázatot keres, és végül tőlem kért segítséget. Annak ellenére, hogy eddig nem hitt a szellemekben vagy a túlvilági kapcsolatokban, elérkezett egy pontra, ahol már nem tudta figyelmen kívül hagyni a történéseket. Amikor találkoztunk, egy közös médiumi közvetítés során sikerült kommunikációs csatornát nyitni az elhunyt feleségével, és az derült ki, hogy a tárgyak mozgása valóban hozzá köthető. Az volt a szándéka, hogy emlékeztesse férjét arra, hogy a lélek még a halál után is jelen lehet, és megőrizte a kapcsolatot, amit földi életükben kialakítottak. Bár a férfi a találkozásunk után is kérdésekkel távozott, úgy érzem, az élménye már elindította benne a gondolkodása átalakulását. Úgy érezte, olyan dolgot tapasztalt, aminek feldolgozása több időbe fog telni, hiszen egész életében szilárd alapokon nyugvó racionális világképet követett, és most ez az élmény megingatta ezt a belső meggyőződést. Az ilyen esetek mindig rámutatnak arra, hogy az emberi elme képes új perspektívákat elfogadni, ha az élmények önmagukért beszélnek.”
Nem is olyan távoli a két út
Andrea rámutatott arra is, hogy a spiritualitás és a tudomány valóban nem is állnak annyira távol egymástól, legalábbis lehet találni közöttük kapcsokat. „Kutatott és többek által megfigyelt jelenségek vannak, amelyek a spirituális vagy metafizikai világ területeihez kapcsolódnak. Ezek gyakran a fizikai és energetikai rendszerek közötti kapcsolódásokat célozzák, és több tudományterület is kísérletezett velük, mint például a kvantumfizika, pszichológia, biológia és a neurológia. Médiumi és parapszichológiai tanulmányok is rámutatnak, hogy egyes emberek képesek érzékelni egy másik személy érzelmeit, vagy eseményeket a térbeli vagy időbeli távolság ellenére” – magyarázza.
Tíz nem annyira ismert vámpíros horror, amelyekkel véresen komolyan töltheted az estéidet
2024.10.26 9:47
Arra is kitért, hogy a távolbalátást és a telepátiát az 1970-es években több kísérlet is vizsgálta, ilyen volt például az amerikai kormány által támogatott Stargate-projekt. Tény, hogy ezek vegyes eredményekkel zárultak, egyes kísérletek alátámasztották, hogy néhány alany képes volt információkat szerezni távoli helyszínekről. Például: az ESP (extra-szenzoros percepció) kutatások során egyes alanyok pontosan érzékelték a távoli helyszínek részleteit.
„Összességében továbbra is úgy gondolom, hogy a világban mindannyian különböző nézeteket és hiedelmeket képviselünk, és mindig lesznek olyanok, akiket semmilyen tudományos vagy más bizonyíték nem győz meg” – tette hozzá. Ugyanakkor azt is kifejezte: hisz abban, hogy eljön majd az idő, amikor a tudomány és a spiritualitás szorosabban is összefonódnak majd, és együtt járulnak hozzá a világ teljesebb megértéséhez.
