Vajon beigazolódhat a félelem, hogy az AI algoritmusok és a mesterséges intelligenciával működtetett robotok a kreativitás és a művészet halálát jelentik, vagy akár a hasznunkra is fordíthatjuk, növelve az emberek kreatív potenciálját?
A mesteréges intelligencia az elmúlt két évben az élet szinte minden területére beszivárgott, csakúgy, mint a művészeti térbe. Már a világ első, mesterséges intelligenciával működtetett humanoid művésze, Ai-Da is megszületett, akinek a puszta létezése megkérdőjelezi, hogy mit tekintünk egyáltalán művészetnek, és ki hozhatja azt létre.
A történelem során volt már rá precedens, hogy egy technikai vívmány miatt az emberiség azt érezte, veszély leselkedik a művészetre, vagy annak bizonyos ágaira, gondoljunk például a fotográfia kezdetére az 1800-as években. Egyes művészek a fényképezőgépet szembehelyezték a művésszel, a fényképet pedig a művészeti produktum halálos ellenségének tekintették. Ahelyett azonban, hogy a fotóművészet a festészet helyébe lépett volna, katalizátora lett a 20. századi modern művészeti mozgalomnak, ami a realizmustól az absztrakció felé fordult, és kikövezte a mai kortárs művészet felé vezető utat.
Egy darab piszoár is művészet?
A New York Times felidézi: mikor a szürrealista és dadaista művész, Marcel Duchamp 1917-ben kiállított egy porcelánpiszoárt (Fountain) New Yorkban, azzal az üzenettel, hogy ezt is tekintsük művészetnek, a feje tetejére állította a művészeti világot. Duchamp tézise, hogy bármit művészetnek lehet tekinteni, ha azt művész válogatja, és címkével látja el. Ez a fajta gondolkodás akkor forradalminak számított, és megkérdőjelezte a korábbi elképzelést, miszerint a művészet szép, technikailag ügyes és érzelmekre ható.
Ugyanígy, a mesterséges intelligencia által létrehozott műalkotások is felborítják az eddig elfogadott normákat. Ahogy Alice Helliwell filozófus, a londoni Northeastern University munkatársa a BBC-nek elmondta: ha az olyan formabontó alkotásokat, mint Duchamp piszoárját vagy Tracey Emin ágyát elfogadjuk valódi művészetnek, akkor a mesterséges intelligencia által kreált darabokat sem vethetjük el, hiszen előbbieknek is vegyes volt a fogadtatása a maguk idejében, és szintén olyan műtárgyakról van szó, amik technikailag nem „művész” keze által születtetek.
Történelmileg változott a művészet fogalma. Nehéz belátni, hogy egy piszoár miért lehet művészet, de egy generatív algoritmus által létrehozott művészet miért nem lehet az
– mondja Heliwell.
A mindenkori radikális művészeti mozgalmak szorosan kapcsolódtak az adott korszellemhez, és gyakran szültek olyan alkotásokat, amik a társadalmi problémák és aggodalmak lenyomataként szolgáltak, mint például Turner ipari tájképei, vagy Da Vinci megszállottsága a tudományokkal. A mesterséges intelligencia sem különbözik túlságosan ettől, Ai-Da alkotói, Aidan Meller galériavezető és Lucy Seal kutató ezzel magyarázzák, miért van létjogosultsága az Ai-Da-féle humanoid művészeknek: ők a mai társadalmunk egyik legnagyobb félelmének, a munkánkat veszélyeztető mesterséges intelligenciának, és a robotok lehetséges uralmának megtestesítői.
Jogi aggályok
Ellenben az olyan képgenerátorokkal, mint a Dall-E vagy a Midjourney, Ai-Da nem kizárólag az adatokra támaszkodik, amiket belekódoltak, hanem a szemében lévő kamerákat használja, amik folyamatosan új információkat táplálnak az algoritmusába. De elismerhetünk-e szerzőként egy robotot, vagy az érdem azé, akinek a munkáján képezi magát, és az algoritmus kódját író informatikusé?
Retinaégető lemezborítók, amelyekről képtelenség eldönteni, ironikusnak szánták-e őket
2024.10.4 12:27
Holly Herndon és Mat Dryhurst művészek nagy erőfeszítéseket tesznek a szerzőség kérdése mellett, és hogy szembeszálljanak az adatokkal való visszaélés eshetőségével. A páros társalapítója a Spawning AI nevű eszközcsomagnak, ami lehetővé teszi a hús-vér alkotók számára, hogy megtiltsák az AI-nak a műveik használatát, és egy kereshető adatbázis segítségével ellenőrizhetik, hivatkozott-e már a műveikre mesterséges intelligencia. A szerzőség kérdése, és az esetleges plágium mindenesetre jogosan ad aggodalomra okot, mivel az algoritmusok betanításához más művészek munkáit használják fel, amiket a generatív AI-eszközök által létrehozott művek is másolhatnak.
Árt, vagy használ az emberi kreativitásnak?
A másik oldalon állnak azok az alkotók, akik a mesterséges intelligenciára saját kreativitásuk kiterjesztéseként és egy új eszközként tekintenek, amelyet az ecsethez vagy a festékpalettához hasonlóan használhatnak, és sokan már az AI betanítását is kreatív folyamatnak gondolják.
Marcus du Sautoy, az Oxfordi Egyetem matematikusa, a Creativity Code: Art and Innovation in the Age of AI (A kreativitás kódja: Művészet és innováció a mesterséges intelligencia korában) című könyv szerzője szerint ez a fajta technológiai forradalom nem feltétlenül jelenti a művészet végét, ahogy attól sokan tartanak. Szerinte inkább löketet adhat egy művészi metamorfózisnak, ami más perspektívákat, más alkotási módokat szülhet meg, és növelheti, ösztönözheti az emberi kreativitást.
Ráadásul Du Sautoy szerint a tanulási folyamat végére a kód nagyon különbözik az ember által írt eredetitől, mivel az képes fejlődni és mutálódni, ezért nagy eséllyel valami olyasmi születik, ami megérdemli, hogy kreatívnak nevezzük, függetlenül a folyamatot elindító embertől.
Kicsit olyan ez, hogy Picasso is a szülei DNS-éből lett, de a kreativitását a tanulás és a világnak való kitettsége eredményezte. Ezt soha nem írnánk a szülők számlájára, még akkor sem, ha minden az ő kódjukkal vagy DNS-ükkel kezdődött.
Mi a jövő?
A fenti kérdésekre csak idővel kapunk választ, viszont ami biztos, hogy az AI algoritmusok és az Ai-Da-hoz hasonló robotok hatással vannak, és lesznek is a művészeti világra. Az AI kreálta műveket már ma is kiállítják a világ nívós művészeti galériáiban a hagyományos művészeti formák mellett, jövőre pedig tervezik megnyitni Los Angelesben az első galériát, ami az „etikus mesterséges intelligencia” koncepcióját hivatott népszerűsíteni.
7 vad testközpontú Insta-fiók, ami keveri a szexualitást a művészettel
2024.9.5 18:00
A BBC cikkéből is az látszik, hogy a kérdés a szakmát is megosztja, sokan állnak a pro és kontra oldalon. Eva Jäger, a londoni Serpentine Galéria kurátor és kreatív AI igazgatója a progresszív tábort erősíti: ő úgy gondolja, hogy az AI és a művészet kapcsolata nem vészjósló, és, hogy a művészet hagyományos formái továbbra is létezni fognak, ahogyan a mesterséges intelligenciával létrehozott műalkotások is tovább fejlődnek. Azt látja, hogy az ember és a gép közötti együttműködés a kreatív lehetőségek kifogyhatatlan tárháza, és, hogy fontosabb a művészi szándék és az emberi gyakorlat a mű mögött, mint maga az esztétikai kivitelezés és eredmény – még akkor is, ha az a mű olyan technológiát használ, mint az AI. Arról nem beszélve, hogy a kreativitás az embereknél sem jön a semmiből: minden alkotó – legyen az ember, robot vagy algoritmus – az azt megelőző korokból inspirálódik, és ha nem is tudatosan, de mások munkáiból is merít.
