Augusztus 28-án, szerdán az OTL másodjára is beveszi a Budapest Parkot, ezért mi ennek alkalmából összegyűjtöttük azokat az albumokat, amiket a legjobban szeretünk és legjobban ajánlunk azoknak, akik kissé szkeptikusak a trap műfajjal kapcsolatban.
A "Tesó Ekhoe Vágod?" és az ahhoz hasonló videós jelenségek miatt kialakuló sztereotípiák sajnos méltatlanul beárnyékolják a hazai trap műfaját, kiemelten annak legfontosabb és legrégebbi képviselőjét, az OTL-t (vagyis On The Low Inc.) sokan pedig csak elvből utasítják el azt, hogy belehallgassanak a kollektíva diszkográfiájába. Mi ezzel a cikkel arra teszünk kísérletet, hogy egy szubjektív válogatás alapján az OTL-nek abba az oldalába is betekintést adjunk, ami túlmutat a leginkább mainstream előadók legnépszerűbb számain, és akár régebbi, számunkra értékes és izgalmas lemezek kerüljenek bele a válogatásba. Az elsődleges szabály az volt, hogy minden előadótól csak egy lemez (album vagy EP) kerülhetett rá a végső listára, illetve arra is törekedtünk, hogy zeneileg a lehető legszínesebb skálát vonultassuk fel. Kizárólag olyan lemezek kerülhettek szóba, amik az OTL gondozása alatt készültek, így nagy szívfájdalommal, de többek között Figurát is el kellett engednünk. A lista egyébként tényleg szubjektív, nyugodtan lehet vele bárhol és bármikor vitatkozni.
AKC Misi: Vivien (Misi Deluxe)
Nem volt könnyű meghozni a döntést, hogy az igencsak gazdag AKC-repertoárból melyikre essen a választás, hiszen Misi 2019-től minden évben jelentkezett nagylemezzel, legutóbb tavaly májusban a Long Live AKC-val, ami már bőven túlmutat a trap keretein, és sokszor inkább a pop irányába kacsintgat. Mi azonban mégis úgy döntöttünk, hogy nem az örök klasszikus, szép emlékeket idézzük meg a 2019-es, debütáló Neonnal, és nem is a Fonogram-díjra jelölt 2020-as Misit szeretnénk méltatni, hanem sokkal inkább deluxe kiadását, a 2021-es Vivient. AKC Misi képes volt arra, hogy a 2020-as, egyébként nagyon személyes és szándékosan csak családi-baráti közreműködéseket felvonultató lemezt egy még magasabb szintre emelje. A flow-kra itt is az AKC-sen megszokott melankolikusság jellemző, de a szövegek terén is észrevehető a folyamatos fejlődés és az, hogy Misi többet foglalkozott a zeneszámok mélységével is.
A korábbi slágereken a beszálló featek csak még nagyobbat dobtak, (Kisé a Vivienben és Krúbi a Hajnali 4 a Király utcában című dalban) de az új számok közül a Magas a tét és a Manuellel közös Bomba is abszolút hit.
Az az igazság, hogy legszívesebben (egy kis csalást megengedve magunknak) azt ajánlanánk, hogy a Misi és a Vivien lemezt egyben hallgassátok és egyben kezeljétek, mert a kettő együtt válik igazán egy különleges zenei élménnyé és az AKC-diszkográfia legkiemelkedőbb alkotásaivá is.
Nasiimov: Golyóálló
Talán Nasiimov az egyetlen kivétel a listára felkerült előadók közül abban az értelemben, hogy ő nem az őscsapatnak a tagja, hanem az Ibbi Academyn keresztül került az OTL látószögébe. Bár második lemezére, a Habibire is szeretnénk felhívni a figyelmet, különösen a Gyurissal közös Egyketted és a Kisé featet magának tudó Nincsen love című számokra, amik messze a trap legmagasabb szintjeit ütik meg, most mégis a debütáló mixtape-jével (pontosabban EP), a Golyóállóval készültünk, ami első lemezre elképesztő és irigylésre méltó bemutatkozás lett Nasiimovtól. Zeneileg is egy nagyon kiforrott anyag, a melankolikus és jó értelemben vett, kissé mégis mediterrán hangzásvilággal, de szövegében is mélyebb, bensőségesebb és őszintébb, képes túllépni a kocsi-pénz-csár-kurvák témakörökön. Az igazi fűszert pedig talán a líbiai származású előadó orgánuma és különleges énekstílusa adja, ami már ebben a hat számban is egyedivé és könnyen felismerhetővé tette. Mindegyik szám nagyon kimagaslik, de a megjelenés után, 2020 végén, az Ibbiganggel közös Lefele robbant igazán nagyot a lemezről, amellett pedig a Gyurissal közös Hold nem volt és a címadó Golyóálló válnak még az album igazi ékkövévé.
Gyuris: Revolver Gyuris sivatagi kalandjai
Gyuris albumai közül is lehetett volna még bőven válogatni, hiszen ötödik lemeze most májusban debütált, és tényleg elmondható az előadóról, hogy albumról albumra képes megújulni és egy magasabb szintet hozni. Azért esett a harmadik lemezre a választásunk – a nem kissé komolyanvehetetlen címe ellenére is – mert a Szellemország és A Teliholdfényében után talán a Revolver Gyuris sivatagi kalandjai volt az első, igazán kiforrott és zeneileg is a legizgalmasabb albuma. Sőt, talán az sem túlzás, hogy Gyurisnak jellegzetes karaktere mellett ez hozta meg igazán azt a kultusz-státuszt, ami azóta is körbeöleli őt. Ez volt az első olyan lemez, ami, bár megtartotta melankolikus jegyeit, sokkal kevésbé nyomasztó és depresszív, mint az első két alkotása. Tényleg nincs olyan szám erről az albumról, amit ne ajánlanánk, mert annyira jó mindegyik, de ha csak egy párat emelnénk ki, akkor az legyen A legnagyobb rajongód Baba Azizzal tökéletesített remixe, a Kishableány Szalaival, az Ez vagyok én, na meg persze az örök klasszikus Cool Figura és Valter közreműködésével.
Filo: Megint én
„Miii, ez nem OTL! Ez tuti nem lehet OTL!” – hallottam már sokszor ismerőseimtől, barátaimtól, akiket Filo hangzásvilága gyanútlanul behálózott és csapdába csalt.
Sokan tényleg meglepődnek, mert az OTL zöméhez képest teljesen más az a flow, amit Filo a poppunk-dominálta trappel képvisel. A label alapítója, Slowgod úgy fogalmazott egy tavaly nyáron adott interjúban, hogy szerinte Ekhoe után Filo az, aki igazán be fog robbanni következőnek, hiszen eléggé mainstreampotens műfajt képvisel. Ez a berobbanás tavaly nyáron meg is történt a ByeAlexszel (Apuval) közös Seholse című számmal és nagyon úgy tűnik, hogy Filo az, aki Ekhoe-hoz hasonlóan fokozatosan egy nagyobb branddé válik magánál az OTL kollektívánál. Ennek része a sok mainstream közreműködés, illetve az, hogy a szerdai koncerten már harmadjára állhat a Budapest Park színpadán, méghozzá élő, zenekari kísérettel.
Egyébként talán Filo volt az az OTL őstagjai közül, akinek a legkésőbb jelent meg az első albuma 2021-ben, Huszonkettő címmel. Mi viszont inkább a második, ’22-ben megjelent Megint én című lemezét ajánlanánk. Melankolikus poppunk hangzásvilág (de talán itt már a punk zárójelbe is tehető), ízlésesen keverve a trap jegyeivel. Filo legnagyobb erőssége – és a műfajban szinte unikalitása –, hogy számára a flow mellett a szöveg is ugyanolyan fontos a zenében, ami legtöbbször magából építkezik, és ezen a lemezen is megdöbbentően közel enged a saját érzelemvilágához. Közreműködőként AKC Misi, Ercsé és Atka tűnnek fel az albumon, a legnagyobb slágereknek talán a Vezetek, a Táncolj velem, a Nyugi és a Holnap négyesét lehet mondani, de az egész album nagyon kompakt és messze kiemelkedik a hazai szcénából.
Ibbigang: 1331
Nemcsak az OTL-nek, hanem a hazai trap műfajának is az egyik legeslegfontosabb albuma a műfaj és a kollektíva egyik legikonikusabb képviselőitől. Az Ibbigang, vagyis Szecsei Valter és Szalai Péter duója a BME koliszobájából, építészmérnöki hallgatókból level up-olták magukat a hazai szcéna meghatározó trap előadóivá. Tavaly ősszel már ők írták a Sztárbox főcímzenéjét is, de az igazán nagy mérföldkövet még a 2020. szeptemberében megjelent első, 1331 (egy-három-három-egy vagy tizenhárom-harmincegy – ízlés kérdése) című albumuk jelentette, aminek a lemezbemutató partiján még ByeAlex is bulizott a közönségben. A 1331 zeneileg is elképesztő újdonság volt és méltó módon alapozta meg az Ibbigang körül kialakult kultuszt.
Azahriah, Beton.Hofi, Carson Coma, Krúbi és a többiek: mit kezd a politika az újgenerációs előadókkal?
2024.5.26 12:30
Legnagyobb erőssége talán az az albumnak, hogy nagyon nehezen lehet beszorítani a trap vagy új hullámos hiphop szűken vett keretei közé, a dalok sokszor inkább egy lassabb, melankolikusabb popvonalat vesznek fel, ami aztán nagyon jól keveredik a trap elemekkel, a kihagyhatatlan 808 basszussal és a trap dobokkal. Nem a zeneszöveg az album legerősebb része – bár ez műfaji sajátosság –, de megjegyezhető és kreatív sorok is gazdagítják az egyébként inkább hangszerként funkcionáló vokálokat.
Viszont, aki egy kicsit sem bírja az autotune-t, annak azt ajánljuk, hogy először csak finoman adagolva, egyesével hallgassa meg a dalokat. A népzenei elemekkel dolgozó, Figurával közös Mátkám a lemez ultimate slágere, de a Nem kell más, a Zámbó-család haragját kiváltó Jimmy, illetve a Ghostwrite is a srácok mai napig legerősebb számai közé tartoznak az én személyes kedvencem, a Felköltözünk a várba mellett. Lehetne még hosszan salamoni énekeket zengeni a lemezről, na meg persze a duóról is, de a 1331 a hangzásában megjelenése óta is egyedülálló és tökéletes választás arra a esetre, ha valaki csak most barátkozna a hazai újhullámos szcéna diszkográfiájával. Ibbi az égbe!
