Propaganda helyett válaszokat kínálunk erre az égető kérdésre. Ebben Steve On professzor, az Ibn Haldun University oktatója volt segítségünkre, akivel az Iman Helifet övező botrányról is beszélgettünk.
Soros, migráns, bevándorlás, Gyurcsány, Brüsszel, LMBTQ, gender. Csak néhány az Orbán-kormány retorikájában előforduló kulcsszavak közül, melyek 14 év alatt a magyar lakosságot polarizáló kifejezésekké mutálódtak. Az itthon még gyerekcipőben járó gender szak kvázi betiltása táptalajt adott a kiforgatott szavak, félreértések és dezinformáció áradatnak a társadalmi és biológiai nemmel, a szexualitással és a nők jogaival kapcsolatban.
Cikkünkben most a gyűlöletkeltés receptúrájának egyik legújabb hozzávalóját, a társadalmi nemek és nőtörténet tanulmányozását mutatjuk be teljes valójában. Ebben Steve On professzor, az isztambuli Ibn Haldun Egyetem politikaelmélet-oktatója volt segítségünkre, aki 12 éven keresztül tanított a tajvani Sun Yat-sen Egyetemen többek között multikulturalizmust, feminizmust és gender tanulmányokat, emellett a nők elleni erőszakról és nőjogról is számos publikációja megjelent.
Nem tudom, eldöntöttem-e bármikor, hogy a feminizmus és a gender lesz a szakterületem. Talán az univerzum konspirációjának köszönhetően randevúztam a Sorssal. Nem hiszem, hogy tudatos döntés eredménye a gender és a feminizmus iránti csodálatom, sokkal inkább tettek, döntések sorozatának, és annak köszönhető, hogy jókor voltam jó helyen
– hangzott a válasz arra kérdésre, hogy miért döntött úgy, hogy a gender és a feminizmus tanulmányozásának szenteli az életét. Tekintve, hogy a CEU elűzése óta egyetlen intézmény sem foglalkozik a tudományággal, elég nehéz elképzelni, hogyan lesz valakiből Semjén Zsolt szavaival élve "genderológus".
Miután leérettségiztem, világot akartam látni, igaz, nem jutottam túl messzire. Rövid Palm Springsben töltött idő után Kaliforniai Egyetemen (Berkeley) kezdtem meg BA tanulmányaimat, eközben egy évig a francia Poitiers-ban, majd egy fél évig Jokohamában, Japánban tanultam. Ez idő alatt a filozófiától kezdve a középkori és a 20. századi irodalomig megannyi tárgyat hallgattam. Ennek eredményeképpen megismerkedtem a feminista eszmékkel és a genderrel kapcsolatos elképzelésekkel is, de ezek a témák akkoriban nem igazán érdekeltek.
Egy francia szakon szerzett diploma és rövid Macmillan Publishersnél töltött idő után a strasbourgi René Cassin Intézetnél realizálta a nemzetközi és az emberi jogok fontosságát. Mivel szerette volna felfedezni az emberi jogok eredetét és megérteni a politikai ügyekben játszott szerepüket, hamarosan a New York-i Egyetemen, majd a Virginiai Egyetemen, végül U.C.L.A.-n találta magát. Ez idő alatt a feministák és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tudósok filozófiai vitái teljesen új világot nyitottak meg előtte.
A perifériára szorult tudomány
Adja magát a kérdés, mit is takar pontosan a társadalmi nemek tudománya. On professzor mindenekelőtt leszögezte, hogy a genderről alkotott saját álláspontját más feministák és szakértők hevesen vitatják, valamint saját hátteréből fakadóan kénytelen amerikacentrikus választ adni. Ez is azt bizonyítja, hogy ezen a területen sem létezik kizárólagos nézőpont.
Mint mondta, a Gender Studies létrejötte az 1960-as és 70-es évek társadalmi mozgalmaikor kialakult Women's Studieshoz kapcsolódik, melyet elsőként 1969-ben a San Diego-i Állami Egyetemen oktattak. A polgárjogi mozgalmak, a nők liberalizációja és az egyetemi tüntetések által meghatározott évtizedek nyomán kibontakozó női tanulmányok központi kérdése kezdetben egyszerű volt:
A női szerepek megvilágításán túl a végcél a nők kirekesztésének, alárendeltségének és a kulturális, politikai kánonban való képviseletük hiányának számonkérése volt. Azaz, hogy a nőknek kellő elismerést adjanak felfedezéseikért, eredményeikért és áttörő munkájukért. E tudomány átalakításával és kiterjesztésével létrejött a nők és a férfiak kapcsolatáról is számot adó társadalmi nemek, vagyis gender tanulmánya. Napjainkban a női tanulmányokat néha a gender tanulmányokon belül, néha önállóan tárgyalják.
De általánosságban elmondható, hogy a hatalom, a privilégiumok, az identitás, az interszekcionalitás, az LMBTQ+, a transzagresszív politika, a strukturális egyenlőtlenségek, a transznacionalizmus, a globalizáció és a de-globalizáció, a posztkolonializmus, a posztstrukturalizmus, a posztmodernitás, a dekonstrukció és egyéb fogalmainak interdiszciplináris vizsgálata váltotta fel.
Dióhéjban, a Gender Studies egy (egymással nem mindig átfedésben lévő) témák, kérdések és érvek igen széles skáláját felölelő tudáshalmaz, mely nagyjából az 1960-as évek óta folyamatosan bővül. Ennek köszönhetően az Egyesült Államokban ma már több mint 700 egyetemi képzés, köztük mintegy 35 doktori program érhető el.
Gender? Sex?
Orbán Viktor nemrégiben tett kijelentésével tökéletesen összefoglalta szűk látókörű politikáját:
Az egész gendermarhaság felbolygatja a gyereknevelés és az együttélés hagyományos európai rendjét, ezzel nem akarunk foglalkozni, nem is értjük, pontosan mi ez, nekünk van egy életünk, mi úgy szeretnénk élni, ahogy eddig is éltünk.
Mivel a társadalmi viszonyrendszerek sokrétű és kritikus vizsgálata, valamint oktatása láthatóan nincs– feltételezhetően nem is lesz a közeljövőben – napirenden, így arra kértem On professzort, definiálja a sokat használt, de gyakran félreértett gender és sex fogalmakat, melyeket magyarul leginkább barokkos körmondatokkal írhatunk körül.
Hangsúlyozta, hogy még a legalapvetőbb különbségek kiemelése is olyan, mintha aknamezőn navigálnánk. A félreértések elég gyakoriak e két szó kapcsán és a meg nem értés nemcsak Magyarországon, hanem más országokban is előfordul.
Általában a nemet (sex) születéskor kapjuk, mint biológiai tulajdonságot. A nemtelen (unsexed) vagy semleges nemen (neuter) kívül, amit sok indoeurópai nyelvet beszélő országban kellőképpen elismernek, létezik a női nem és a férfi nem. Utóbbiak gyakran „nyers adottságnak” tekintett fiziológiai és biológiai jellegek, amelyek megváltoztathatatlanok vagy természetes módon meghatározottak azok számára, akiknek világnézetét a hagyományos tanítások, szentírások, fundamentalista dogmák és hiedelmek határozzák meg.
A szakértő szerint azonban az igen összetett gender néhány ember számára ijesztő lehet. Főnévként „csak nyelvtani kifejezés“, azonban a különböző gondolkodók tágan és kreatívan értelmezik, így a gender kifejezés ma már számtalan, de nem kizárólagos jelentést foglal magába. Többek között értelmezhető úgy, mint:
- egy utalási mód biológiai nemek közötti kapcsolat társadalmi szerveződésére,
- a maszkulin és feminin meghatározásokból következő formális szabályrendszer,
- egy harmadik kategória,
- a biológiai nemen alapuló különbségek alapvetően társadalmi minősége,
- a biológiai determinizmus elutasítása, melyet az olyan kifejezések feltételeznek, mint a sex vagy a „szexuális különbség”,
- a nőiség normatív meghatározásainak relációs aspektusa, vagyis a nőt és a férfit egymás függvényében határozzák meg, ennek fényében egyikük megértése sem érhető el teljesen különálló tanulmányozással,
- a nemi szerepek és a szexuális szimbolizmus különböző társadalmakban és korszakokban megfigyelhető skálája, valamint az, hogy ezek milyen jelentéssel bírtak, és hogyan működtek a társadalmi rend fenntartásában vagy annak változásának elősegítésében,
- elemzési kategória az osztály és a faj mellett,
- elméleti álláspontok széles skálája, valamint a biológiai nemek közötti kapcsolatokra való egyszerű leíró referenciapont.
A szakértő hangsúlyozta, hogy köznyelvben a gender kifejezés gyakran magában foglalhat a biológiai nem, a biológiai nő, a biológiai férfi fogalma mellett rengeteg más jelenséget is. Éppen ezért mindennapi beszédünkben a legtöbben (beleértve önmagát is) nem vagyunk annyira körültekintők, hogy a legapróbb különbségeket is figyelembe vegyünk, ezért pedig nem kellene magunkat ostoroznunk.
Ha a társadalmi nem meghatározhatatlan fogalomnak tűnik, az azért lehetséges szerintem, mert a kapcsolataink nagyon gazdagok, összetettek és kesze-kuszák (sokrétűek).
Iman Helif
On professzor dicséretesnek nevezte Carini hozzáállását és viselkedését az olimpiai bokszbotrány alatt, ugyanis az olasz bokszolónő bocsánatot kért Heliftől, hangsúlyozta, hogy ellenfele semmi rosszat nem tett, nem táplál ellenszenvet iránta, és ha újra találkoznának, legszívesebben megölelné. Elismerte, hogy mérges volt, amiért kiesett a versenyből, de nem metaforikus értelemben nem rázott kezet Heliffel.
Az ellentmondás, ha volt is ilyen, akkor azt Helif magyar ellenfelével, Hámori Lucával folytatott küzdelme váltotta ki, aki az Instagramon számos olyan posztot osztott meg a más felhasználóktól, amelyeken őt (Hámorit) mutatták be a drukkolásra érdemes harcosnak, valamint olyanokat, melyeken Helifet megvetéssel ábrázolták, Hámori pedig saját magát a női sport leendő hőseként pozícionálta. (...) de a Helif és Hámori közötti tényleges küzdelem „incidensek nélkül zajlott le.”
A szakértő rálátása szerint Helif eredményeit változó mértékben félreértett társadalmi osztálya, származása és leginkább társadalmi neme alapján devalválják. On professzor szerint ha kritikusai utánajártak volna Helif hátterének, felfedezhették volna, hogy:
- Helif tizenévesen otthagyta az iskolát, hogy teljes munkaidőben a bokszolással foglalkozhasson, amit a családja kezdetben ellenzett. Azonban miután 150 dollárt nyereményt kapott az országos bajnokság első helyezettjeként – a pénzből ruhákat vett családjának –, megbarátkoztak a gondolattal, hogy a lányuknak igazi jövője van sportolóként.
- Továbbra sincs bizonyíték arra, hogy Helifnek XY kromoszómája vagy emelkedett tesztoszteronszintje lenne.
- Egyes találgatások szerint Helif egy ritka, nemi fejlődési zavarral (DSD) küzdhet, de semmilyen bizonyíték nem támasztja alá. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság genderről szóló keretdokumentumai pedig kimondják, hogy „nem minősül előnynek”, ha egy sportolónak DSD-je van.
Így a szakértő azt javasolja, hogy aki eddig elmulasztotta, csinálja meg a házi feladatot: az álhírek, összeesküvés-elméletek, és „alternatív tényeken” alapuló hírek helyett támaszkodjanak inkább a valódi tényekre.
Interszexualitás és transzszexualitás
Szécsi Krisztián kollégám cikkében már szemlézett a Hámori által továbbosztott, Helifet sértegető transzfób kommentekből, így mellőzném a további online megnyilvánulásokat, melyekben "lénynek", "szörnyetegnek" és "mutánsnak" nevezik a sportolónőt. Azonban felmerült pár, ugyancsak rosszindulatból dobált fogalom, melyek tisztázáshoz szintén On professzor segítségét kértem.
A drag queenek (női ruhába öltözött férfiak, akik női nemi sztereotípiákat testesítenek meg) és a drag kingek (férfi ruhába öltözött nők, akik férfi nemi sztereotípiákat testesítenek meg) általában nem számítanak transzvesztitának vagy crossdressernek. Ennek az az oka, hogy a transzvesztiták általában melegek, a crossdresserek viszont heterók.
A transzszexuálisok kifejezést olyan személyekre használják, akik nem hajlandóak elfogadni a születésükkor nekik rendelt gendert, és akár orvosi lépéseket is tesznek testük különböző aspektusainak megváltoztatására, hogy megfeleljenek annak a nemnek, amelyiknek tartják magukat. Például egy olyan személy, akit külső megjelenése miatt férfinak vélünk, férfi nemi szervekkel rendelkezik, és megfelel a hagyományos férfi nemi szerepeknek, valójában azt gondolja, hogy nem férfi, és nő akar lenni (vagy fordítva). Ennek a személynek a választott identitásába vetett hite olyan erős, hogy „nemváltoztató” műtétet, és hormonterápiát is hajlandó igénybe venni.
Ez azonban nem azonos a transznemű (transgender), mindenre kiterjedő, így a nembináris személyeket (nőnek és férfinak sem érzi magát) is magába foglaló kifejezéssel, amely azokat a személyeket jelöli, akik úgy érzik, hogy a születésükkor kijelölt nemük nem felel meg a nemi identitásuknak, viselkedésüknek, kifejezésmódjuknak. Tehát a transznemű férfiak olyan emberek, akiket születésükkor nőként soroltak be, de férfiként azonosítják magukat és férfiként élnek. Míg a transznemű nők születésükkor a férfi nem kategóriába kerültek, de nőként azonosítják magukat és nőként élnek.
Egyes híroldalak interszexuálisként mutatták be Helifet, vagyis se egyértelműen a „férfi” vagy „nő” kategóriába sorolható nemi jellegekkel (kromoszómák, hormonok, külső és belső nemi szervek, testfelépítés) rendelkező személyként. A professzor ehhez csupán annyit fűzött, hogy semmi sem bizonyítja ezt az állítást, valamint komoly és megbízható hírügynökségek nem vezetik félre egyértelmű és rosszindulatú valótlanságokkal olvasóikat.
A jobboldali sajtóban és a kommentszekcióban is felmerült a transzszexualitás vádja, vagyis, hogy Helif születésekor megállapított nemét megváltoztatta és az általa preferált nemi identitás szerint él.
Meg kell jegyeznem, hogy az, amit a köznyelvben gyakran nemváltoztató eljárásnak neveznek, az inkább olyan folyamat, amely nem a biológiai nem, hanem a gender megváltoztatásával vagy átalakításával jár, mivel az egyének megtartják XX vagy XY kromoszóma szerinti élettani jellemzőiket, de megváltoztatják a nemi kifejezésüket, és bizonyos mértékig talán a fiziológiájukat is.
A nemet változtató személyeket gyakran „transznemű” (transgender) férfiaknak, nőknek vagy egyszerűen transz férfiaknak vagy transz nőknek nevezik. Annak érdekében, hogy a transznemű egyéneket ne bélyegezzék abnormálisnak, egyesek a nem transzneműeket „ciszgender” férfiaknak, nőknek nevezik, ami azt jelenti, hogy a társadalomban a nemük kifejezése megegyezik a születésükkor azonosított biológiai nemükkel.
Az emberi jogok védelme
A magyarság erőteljes agresszív, negatív reakciójával szembesülve a professzor kiemelte, hogy politikai hovatartozástól, intézményesült vallástól, életkortól, osztálytól, etnikumtól, nemzetiségtől, fajtól függetlenül a lehető leghatározottabban el kell ítélnünk minden nő- és transzellenes megjegyzést, melyet általában szenzációhajhászás és figyeleméhség szül. Ezek a gondolatok pedig még fontosabbak a magyar influenszerek és civilek levadászására buzdító hirdetések fényében.
Az ezekhez hasonló hozzászólások dehumanizálják a cisznőket és a transz nőket, akik az anyáink, testvéreink, nagynénjeink, unokatestvéreink, szeretőink, barátaink és társaink, és ezáltal mindannyiunkat. Becsmérlik emberi méltóságunkat és megsértik egyéni státuszunkat.
Ugyanakkor hozzátette, hogy ezekre az kommentelőkre ne ellenségeinkként, hanem inkább félrevezetett és félretájékoztatott egyénekként tekintsünk.
Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunknak van olyan távoli nagynénje, nagybátyja, unokatestvére, szomszédja, ismerőse, aki rosszul tájékozódott, tévhiteknek és összeesküvés-elméleteknek esett áldozatul. Ha lehetséges, nyújtsunk olajágat feléjük, folytassunk velük eszmecserét, csalogassuk vissza őket a közösségbe. Néha, bár nem mindig, ezek az egyének elszigetelt, magányos lelkek, akiknek szükségük van valakire, akivel beszélgethetnek és barátkozhatnak. Lehet, hogy csak erről van szó.