Mostanra már a legtöbb diák tudja, hogy melyik egyetemen fogja folytatni a tanulmányait szeptembertől. Azok számára, akik külföldre jelentkeztek, az idei ősz nem csak a felsőfokú tanulmányok elkezdését jelenti, hanem jelentős változásokat is tartogat.
Évek óta egyre több magyar fiatal dönt úgy, hogy külföldi egyetemen folytatja a tanulmányait. A 2022/23-as tanévben a 290 ezer magyar hallgató 7%-a, 16 ezer diák tanult külföldi felsőoktatási intézményben. Sokszor ezek a hallgatók csak statisztikai adatokként, a magyar felsőoktatás minőségi romlásának bizonyítékaként, a hazai politikai klíma elől menekülő, máshol szebb jövőben reménykedő fiatalokként jelennek meg előttünk.
Azzal azonban ritkán foglalkoznak az újságcikkek és a riportok, hogy milyen érzés tizen-huszonéves fiatalként fogni magadat, és elköltözni egy másik országba, ahogy arról sem beszélünk, hogyan hat a stabilnak gondolt emberi kapcsolatokra, hogyha hirtelen több száz vagy több ezer kilométer választ el minket egymástól. Ebben a cikkben megpróbáltuk körüljárni, hogy milyen nehézségeket okoz a távolság és azt is, hogyan lehet ápolni a barátságainkat akkor, hogyha messze vagyunk egymástól.
A 21. században az ember mobilisabb, mint a történelem folyamán valaha. 100 évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy csak úgy fogjuk magunkat, és egyik napról a másikra egy idegen országba költözünk. Ha valaki hosszas tervezés és jelentős anyagi ráfordítás árán mégis úgy döntött, hogy elhagyja az otthonát, az jellemzően azt jelentette, hogy tényleg új életet kezd, feladja a korábbi kapcsolatait, és csak nagy ritkán vált az otthoniakkal egy-egy levelet. Ma uniós állampolgárként az EU-n belül szinte teljesen szabadon mozoghatunk: a külföldi tanulmányoknak és munkavállalásnak nincs akadálya. Ha valaki messzebbre menne, akkor sem kell feladnia az álmait: egyetemre szinte bárhová jelentkezhetünk és a munkavállalói vízumok azt is lehetővé teszik, hogy távoli országokban dolgozzunk, igaz gyakran kimondottan szigorú feltételek mellett.
De nem csak mobilisabbak lettünk, a digitalizáció hatására az is teljesen átalakult, hogy a külföldön élők milyen gyakran és minőségben tudják tartani a kapcsolatot a Magyarországon maradt családtagjainkkal, barátokkal. A 2000-es évek elején a Skype megjelenése lehetőséget teremtett arra, hogy a stabil internetkapcsolattal és webkamerával rendelkezők online videóhívásban beszélhessenek egymással a méregdrága nemzetközi telefonok helyett. Azóta pedig bárki, akinek van okostelefonja bármikor, bárhonnan felhívhatja a messze élő szeretteit. A külföldre költözés így ma már sokszor nem is egy életre szóló, mindent átformáló döntés, hanem pár hónapig vagy évig tartó időszak, ami alatt aktívan fenn lehet tartani a kapcsolatokat. Ha valaki pedig az emigrálás mellett dönt, még akkor sem kell lemondania a korábbi barátságairól, pár havonta egy hazalátogatás és rendszeres videóchatelések, üzenetváltások révén úgy lehetünk aktívan jelen a másik életében, hogy évente csupán néhány napot töltünk egy helyen, és ezen kívül nincsenek közös metszetek az életünkben.
Külföld: új kezdet vagy időszakos környezetváltozás?
Mindenki, aki (saját akaratából) úgy dönt, hogy külföldön folytatja az életét, vár valamit a környezetváltozástól: mindegy, hogy valamilyen specifikus dolgot akarsz tanulni, több pénzt keresnél vagy egyszerűen melegebb égtájon érzed jól magadat, biztos, hogy van valami nagyon pozitív abban a helyben, ahová átteszed a bázisodat. Nem végeztem empirikus kutatást a témában, de az elmúlt 10 évben rengeteg barátom és ismerősöm hagyta itt hazánkat és azt figyeltem meg, hogy két nagy csoportra oszthatók a céljaik, motivációik (és ennek kapcsán a tervezett időtáv) szerint azok, akik külföldre mennek.
Vannak, akik tiszta lapra vágynak és az új kezdet reményével mennek el külföldre. Ők általában hosszú távra terveznek és mindegy, hogy tanulni vagy dolgozni indulnak el, a cél, hogy találjanak egy olyan helyet, ahol kicsit jobb, kicsit egyszerűbb, kicsit elviselhetőbb az élet. Mivel új lapot nyitnak, sokszor az itthoni kapcsolataikat nem érzik annyira erősnek, kiköltözés után azokat kevésbé tartják fenn és azon dolgoznak, hogy kinn építsenek ki stabil és erőteljes szociális hálót. A másik nagy csoport a külföldi életre egy időszakként tekint: lehet, hogy valaki Dániában akar tanulni, mert talált ott egy izgalmas szakot vagy azért megy ki Németbe’, hogy néhány év alatt összeszedjen elég pénzt egy lakáshitel önerőre, esetleg csak utazgatni akar egy ideig és külföldi tapasztalatot szerezni. Mindegy, hogy mi a motiváció, náluk általában tervben van a hazaköltözés, épp ezért a baráti kapcsolataik fenntartását is fontosnak tartják és kevésbé nyitottak az új, kinti kapcsolatok kiépítésére. Az, hogy ki milyen célokkal indul útnak persze aztán idővel változhat és könnyen lehet, hogy aki hosszú távra tervezett, inkább hazajön és az is előfordul, hogy valaki olyan jól érzi magát a külföldi közegben, hogy inkább ott marad még egyetem után. Attól függetlenül, hogy hogyan tekintünk a költözésre, ha vannak olyan kapcsolataink, amelyeket fenn akarunk tartani, egy kis tudatossággal és energiaráfordítással egy távbarátság is jól működhet.
Elfogadás, tervezés és kölcsönösség
„Ne aggódj, lehet, hogy elmész, de a kapcsolatunk ugyanolyan marad.”
„Mindig te leszel a legjobb barátom, ez nem kérdés.”
„Mindegy, hogy hol vagyunk, rám mindig számíthatsz.”
Gyakran hangzanak el ilyen és ehhez hasonló mondatok, amikor valaki költözés előtt áll. Persze nagyon fontos kifejezeni a másik iránt érzett szeretetünket és bizalmunkat, de épp ennyire lényeges az is, hogy bevalljuk önmagunknak és egymásnak is, hogy a kapcsolatunk bizony meg fog változni a távolság hatására. A változás önmagában nem jelent se rosszat se jót, de fontos felkészülni rá, mert ha úgy teszünk, mintha mi sem történt volna, hamar azon kapjuk majd magunkat, hogy hónapok teltek el anélkül, hogy beszéltünk volna a barátunkkal, és rövid idő alatt már meg is lazult a kapcsolatunk.
A távolságban az egyik legnagyobb kihívás, hogy nem, vagy csak nagyon nehezen tudnak organikusan történni a dolgok. Míg, ha egy suliba jársz vagy egy helyen dolgozol valakivel, adott a közös közeg, a közös élmények és az állandó találkozási pont, addig egy másik városba költözve teljesen új embereket ismersz meg, új élményekkel gyarapodsz, amiről nem fognak tudni az otthoni barátaid, ha nem osztod meg velük és még az sem opció, hogy egy random estén csak úgy összefussatok egy italra, vagy beüljetek egy kávéra, amikor mindketten ráértek. Épp ezért elengedhetetlen, hogy elfogadjátok, hogy vannak dolgok, amikben változni fog a kapcsolatotok és előre eltervezzétek, hogy miként tudjátok aktívan ápolni a barátságotokat. Ez lehet hetente egy videóhívás, minden nap egy gyors “check in”, hogy kivel mizu, vagy egy közös utazás megtervezése előre. A lényeg, hogy ne úgy álljatok hozzá a dologhoz, hogy majd alakulni fog, mert egy távkapcsolat, legyen szó barátságról vagy romantikus kapcsolatról, sokkal nehezebben válik önjáróvá, mint egy lokális ismeretség.
Biztos, hogy lesznek olyan időszakok, amikor elfoglaltak lesztek vagy épp jobban leköt benneteket a mindennapi hajtás, de elengedhetetlen, hogy mindkét fél tegyen energiát a kapcsolatba, keressétek egymást aktívan és kerüljétek az egyoldalú helyzeteket.
Így legyél energikus az iskolakezdésre: 6 tipp, hogy felkészült legyél az új tanévben
2024.9.3 10:06
Szánjatok időt egymásra, ahogy egy baráti találkozót is betervezel, úgy hagyj külön időt a másikkal történő chatelésre vagy videóhívásra. Ne a teendőid közepette csörgesd meg a barátodat, beszéljétek el előre, hogy mikor fogtok dumálni, és akkor tényleg a közös “programmal” foglalkozz. Online játékokkal, közös filmezéssel vagy egy videóhívás közben elfogyasztott online vacsorával fel tudjátok dobni az egyszerű hívásokat és új élményekkel is gyarapodhattok amellett, hogy megosztjátok egymással az ügyes-bajos dolgaitokat. Nem könnyű távol lenni a barátainktól, de kellő odafigyeléssel, reflexióval és egy kis energiabefektetéssel egy távbarátság is lehet épp olyan szoros, mint bármelyik másik kapcsolatunk.
