Tölgyfa Gergelyt, a Pécsi Művészeti Szakgimnázium drámatanárát azért bocsájtotta el a tankerület, mert véleményük szerint túl sok polgári engedetlenségi akcióban vett részt. A pedagógus ezzel az első vidéki áldozata lett a sorozatos tanári kirúgásoknak.
Mielőtt rátérnénk a 2022. december 20-án, kedden történt eseményekre, menjük vissza egy kicsit az időben. Neked mi volt a legfontosabb motivációd, ami miatt a tanári pályát választottad?
Én kifejezetten szeretek a pozitív visszajelzések mentén döntéseket hozni, ezek alapján megtalálni, hogy mit is szeretek igazán csinálni, miben vagyok igazán jó, főleg a kezdeti időszakokban. Így jött a tanítás is: a diákszínjátszó órákon, amiken még gimiben vettem részt, olyan élményeket élhettem át, amik végül arra motiváltak, hogy én is továbbadjam ezt a fajta légkört, ezt a szabadságérzetet. Ez nem feltétlen egy tudatos motiváció volt, nagyon erősen meg lettem szólítva érzelmileg, és ez az, amit végül ösztönösen tovább akartam adni.
Az utóbbi években azt tapasztaltam, hogy azok az alapértékek, hogy odafordulunk másokhoz, nem ítélkezünk az emberek felett, hogy közvetlenek vagyunk, mind-mind hiánycikknek számítanak a diákok életében.
Ebben végül volt sikerélményed az elmúlt hónapokban?
Abszolút, és ezek a visszajelzések is jöttek. Nagyon szerették az óráimat. Tavaly már óraadóként dolgoztam a pécsi Művészeti Szakgimnáziumban, többek között az akkori kilencedikes osztályt tanítottam, illetve dráma előkészítőt tartottam a későbbi osztályomnak. Már ezeken az órákon is nagyon meglepő volt, hogy milyen nagy nyitottsággal és szeretettel fordulnak felém, és természetesen én is nagyon hálás voltam, nagyon élveztem az órákat, amiket tartottunk. Azt érzem, hogy fogékonyak voltak azokra az értékekre, amiket át akartam adni: hogy hibázni ér, sőt, ez valahol egy óriási lehetőség is, az, hogy a “hogy vagy?” kérdésre a jól és a rosszul válaszon kívül is érdemes válaszolni, vagy azt, hogy a játék tulajdonképpen bárhova elvihet. Ezekről pedig csupa pozitív visszajelzést kaptam, ami megerősített abban, hogy olyan értéket képviselek, amire szükség van.
Hogy érzed magadat másfél nappal a történtek után? El tudtál köszönni a diákjaidtól?
Amikor kedden felmondták a szerződésemet, rögtön be is mentem az iskolába, és szóltam az osztályomnak, hogy gyűljünk össze egy rendkívüli osztályfőnökire - mindenképp velük akartam először átbeszélni a helyzetet. Szerdán volt az utolsó tanítási nap, ami tulajdonképpen egy karácsonyi ünnepség volt az iskolában, eltöltöttünk még egy utolsó közös délelőttöt - karácsonyi húzással, beszélgetéssel, tánccal. A karácsonyi koncert után odajött hozzám az egyik diákom, rám nézett, és azt mondta, hogy valami csendes pánikot látok benned. Abszolút igaza volt. Ekkor tört el nálam is a mécses. Elkezdtem bőgni, szinte majdnem előre estem, de rögtön kikaptak mindent a kezemből, mindenki megölelt, együtt sírtunk. Nagyon megindító, nehéz pillanatok voltak. De egyszerre azt is éreztem, hogy nem a semmibe ugrok, ha ennyi szeretet, bátorítás vesz körül.
Nem állt össze még bennem sem teljesen az egész történet. Az egyik tanítványomtól egy nagyon találó ajándékot kaptam, egy puzzle-t, ami az első közös osztályképünket ábrázolta. Van mit összerakni.
Kilencedikes osztályt vezettél eddig, a pótlásodról tudnak gondoskodni? A kimondottan hosszú téli szünet után lesz, aki megtartja az óráikat, lesz osztályfőnökük?
„Volt olyan ruhája Bellának, aminek öten varrtuk a nyakát“ – Interjú Hegedűs Dórával, a Szegény párák tervezőasszisztensével
2024.3.6 19:56
Osztályfőnökük lesz, a helyettesem veszi át a feladatokat. A tanár szerepkörre alapvetően vannak még lehetőségek Pécsen, biztos vagyok benne, hogy lesz, aki megtartja az órákat, itt a kérdés inkább az, hogy ki fogja elvállalni.
Eddig kizárólag a fővárosban rúgtak ki tanárokat a polgári engedetlenség miatt. Ha minden igaz, te aktívan, szervezőként is a pécsi események mögé álltál. Ennek fényében meglepett, hogy te lettél a sorozat első vidéki áldozata?
Arra, hogy én leszek az első, nem számítottam. Ennek ellenére én tükröt akartam tartani nekik, hogy amennyiben tényleg annyira törvénytisztelő állampolgárok, mint ahogy azt állítják, akkor tényleg tartsák is be a saját szabályaikat. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk, nem csak engem kellett volna kirúgni, hiszen jelenleg körülbelül 40 pedagógus vesz rész a határozatlan idejű polgári engedetlenségben. Szóval azon meglepődtem, hogy én lettem az első, de számítottam rá, hogy ez lesz a vége. Ha mégsem ez lett volna, az egy nagyon érdekes, örkényi szituáció lett volna. Én alapvetően arra számítottam, hogy december 22-én, a próbaidős szerződésem lejárta napján küldenek egy üzenetet, hogy nem hosszabbítják meg.
Akkor ez nyilván jelzésértékű is volt, hogy nem várják meg a december 22-t, hanem két nappal előtte kirúgnak?
Ebben szerintem sok minden benne van. Lehet, hogy beleszámít a szabadságolási napjaim elszámolása, de nyilván benne lehet az üzenet érték is, ez a cinikus, szarkasztikus humor, hogy pont karácsony előtt rúgnak ki. De egyáltalán nem biztos, hogy érdemes logikát keresni a rendszerben. Többször elmondták, hogy mindenki mindent megért, de kizárólag a jogi oldalról hajlandóak vizsgálni a történetet, erre a keddi kormányinfón egy elég erős megerősítést is kaptunk, hogy kitől származik ez a hozzáállás.
A sztrájkon és engedetenségen kívül milyen eszközökkel próbáltatok hatni a munkáltatóra vagy a hatalomra? Sikerült-e legalább a tankerületi központ munkatársaival, vezetőségével közvetlenül kommunikálni?
A tankerületi igazgatótól kértünk egy időpontot, mielőtt megkezdtük volna a határozatlan idejű polgári engedetlenséget a kollégáimmal. Informális beszélgetést kezdeményeztünk, ennek ellenére végül két jogásszal érkezett meg az igazgató. Ez már erős gesztus volt. A munkáltató és munkavállalók között olyan szinten nem valósul meg a kommunikáció, hogy nekünk azzal a kérdéssel kellett kezdenünk, hogy egyáltalán mivel foglalkoznak ők napi szinten? Erre természetesen készségesen válaszoltak. A továbbiakban viszont azt éreztem, hogy nem mondhatják ki azt, amit gondolnak, kizárólag jogi szempontból vizsgálták a helyzetet, és bármennyire is készségesek és kedvesek voltak, ugyanazokat a lózungokat vették elő, amit a kormány is használ. Nem értették a polgári engedetlenség és a sztrájk közötti különbséget, arra kértek minket, hogy tartsunk ki legalább januárig.
Egy kedélyes látszatbeszélgetés folyt, amin mi morális kérdéseket feszegettünk, ők pedig kizárólag a jogszabályokra tudtak hivatkozni, így természetesen nem tudtunk célt érni.
Budapesti kollégáid perre vitték a kirúgásukat, te tervezel hasonlót?
A szerződésem felbontásáról szóló dokumentumokat vizsgálja már a TASZ és a Helsinki Bizottság. Az én helyzetem a próbaidős szerződés miatt jogilag különbözik a sorstársaimtól, viszont felmerült egy olyan gondolatmenet, hogy mivel a polgári engedetlenséget folytató kollégáim egyenlő bánásmódot kértek, amennyiben őket nem menesztik, a munkáltató hátrányosan különböztetett meg. De őszintén szólva, ebben még részletesen nem mélyedtem el.
Tegyük fel, hogy sikerre visztek egy munkajogi pert, ám ha nem változnának a körülmények, visszatérnél a Pécsi Művészeti Szakgimnáziumba tanítani?
Nem, így semmiféleképpen. Diákszínjátszó-rendezőként az előadásaink túlnyomó többségében megjelentek az oktatási rendszer fojtogató elemei. A diákjaimat mindig is bántotta, de meg is mozgatta, hogy mi történik az oktatásban. Én ezt nézem lassan 12 éve, és már nem bírom tovább szemlélni a helyzetet. Eljutottam arra a pontra, hogy hiába van szükség a nyitott attitűdömre, ha a rendszerben maradok, azzal a támogatójává válok.
Sok pedagógus, bár osztja a véleményedet, anyagi okok miatt nem mer kiállni az ügy mellett. Téged mennyire rázott meg ilyen szempontból ez az eset, mihez kezdesz a következő hónapokban?
„Lehet egy ilyen országban úgy punknak lenni, hogy közben vállalkozó maradsz?” – interjú Tenner Benivel, a Konyhakör alapítójával
2024.3.2 9:41
Nézd, ennél kevesebbet már csak a nyugdíjasok, a közmunkások, illetve azok kapnak, akik minimálbérért dolgoznak. Bárhol helyezkedek el a jövőben, ennél nem fogok rosszabbul keresni. 34 évesen, egyedül élve egy lakásban, azt kell, hogy mondjam, amióta a pályán vagyok, most a legalacsonyabb a fizetésem. Viszont abszolút megértem azokat a kollégáimat is, akik anyagilag kitettebb helyzetben vannak, senkit nem szeretnék pusholni. Azt viszont el tudom mondani, amit én tapasztaltam: nem a semmibe ugrik az ember. Lesz állásajánlat, kapni fognak támogatást, az emberek ugranak, és szeretnének segíteni. Én ezzel találkozok.
Lehet, hogy buborékban élek, de azt gondolom, hogy lehet ennyire bízni a világban és a társadalomban, hiába vesz körül minket a propaganda, sokan tényleg segíteni akarnak.
Az utóbbi időben sok olyan tanár hátrált ki az ügy mögül, akik korábban hangadók, szervezők voltak az akciókban. Nálatok most milyen a hangulat? Kitartanak-e a kollégáid, illetve aki feladta a harcot, mivel magyarázta a visszalépést?
A kollégáim kiadtak egy nyilatkozatot, ők továbbra is elszántak ebben a kérdéskörben, nem változott a véleményük. Egy munkatársam lépett vissza, neki nagyon hiányoztak a gyerekek, és rendkívül megviselte az egész helyzet, ő inkább belülről támogatná a továbbiakban a polgári engedetlenség mozgalmát.
Szerinted milyen azonnali lépéseket lehetne, kéne meghozni ahhoz, hogy elfogadható állapotok legyenek a hazai oktatásban?
Viszonylag sok olyan terület van, amiben azonnali reakcióval is sokat lehetne segíteni, ráadásul láthatjuk, hogy ez a kormány egyik pillanatról a másikra szuperintézkedéseket tud hozni, de én ebben sajnos nem igazán hiszek, pont azért, mert szerintem az egyeztetés és érdemi kommunikáció nélkül születő reformok nem vezetnek sehova.
Ugyanakkor vannak olyan követelések, amik könnyebben teljesíthetőek. Az elmúlt években például készültek olyan NAT-ok (Nemzeti Alaptanterv), amik, túlnyomórészt akár meg is felelhettek volna azoknak a modernkori feltételeknek és követelményeknek, amiket a tanártársadalom állít. Ezek a tervezetek viszont az utolsó pillanatokban mindig át lettek írva. Éppen ezért, azt gondolom, elő lehetne venni az egyik szakértői NAT-ot, azonnal el lehetne kezdeni egy valódi egyeztető fórumot, ide természetesen a kormány részéről is hozzáértő delegáltat kéne küldeni. De én annak is nagyon örülnék, ha létrejönne egy önálló oktatási minisztérium, külön költségvetéssel, viszont Pintér Sándor és Maruzsa Zoltán nélkül. Illetve nulladik lépésnek azt várnám, hogy a 10%-os bérpótlék-emelést megváltoztathatnák egy 45%-os béremelésre.
Ha ezek a lépések megtörténnének, te szívesen térnél vissza a magyar közoktatásba?
Igen. Ha azt látnám, hogy Pintér Sándor és Maruzsa Zoltán lemond, és elkezdődik egy oktatási minisztérium létrehozása, amibe valóban megpróbálják bevonni a tanárokat és a szakértőket, akkor visszamennék.
