1999. június 19-én jelent meg a "Counter-Strike" első publikus bétája, amely pillanatok alatt igazi őrületté vált. Bár a "Half-Life" modjaként létrehozott lövölde nem túl nagy ambíciókkal indult, mégis megváltoztatta a multiplayer játékok piacát.
A kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején az úgynevezett arena shooterek uralták a kompetitív lövöldözős játékok piacát. Bár a zsáner hatalmasat fejlődött a Doom deathmatcheitől az Unreal Tournament-sorozatig vagy akár a Quake 3-ig, a lényeg nagyjából ugyanaz volt: szólóban vagy csapatostul kellett legyaknunk az ellenfeleket. Komolyabb taktikázásra lehetőség nem volt – illetve dehogynem, viszont a jó ütemben ugrálás, a felbukkanó tárgyak pontos időben történő felszedése azért nem feltétlenül jelentették a külső szemlélők számára a taktikai orgazmust. Ekkorra már érezhető volt, hogy az emberek többre vágynak, és annyira nem meglepő módon a különlegességeket (egy-két kivételtől eltekintve) alulról szerveződő modder-közösségek alkották meg.
Akárcsak a Quake és az Unreal, a kor két nagy arena shooter sztárja, úgy a Half-Life címet viselő, a single player műfaját megreformáló lövölde is igencsak modbarát volt, vagyis konkrétan szinte új játékokat tervezhettek meg a segítségével a lelkes rajongók, akikből akadtak szép számmal. Bár ahogy a játékok egyre komplikáltabbak lettek – és a hozzájuk kapott, a moddoláshoz való készletek is – sajnos a klasszikus modder-éra elkezdett kikopni, a Half-Life, illetve az alatta futó úgynevezett GoldSrc még pont jókor volt jó helyen.
Alulról szerveződő ellenállás
Miközben már a Quake alá is akadtak a mezei lövöldéknél komplexebb modok (jó példa erre a Team Fortress, amelynek alkotóinak zöme végül pont annál a Valve-nál kötött ki, amelyik a Half-Life-ot fejlesztette), a Counter-Strike teljesen más műfajt képviselt. Az öt az öt elleni küzdelmekben terroristák és terrorelhárítók csaptak össze igen szűk időlimit alatt, így például az úgynevezett campelésnek, a sarokban ücsörgésnek sem feltétlenül volt sok értelme, ráadásul nem feltétlenül az a csapat győzött, amelyik legyőzte a másikat. Bár ez volt a legkönnyebb módja a dolognak, ezt elismerjük, de mindig volt valami küldetés, amelynek a teljesítésével akár vérontás nélkül is sikerre vihettük a csapatot. (Az elmúlt 25 év alatt jó néhány be-, illetve kikerült, módosult, de például a bombatelepítés és hatástalanítás is örök klasszikussá nemesedett). Hogy a dolog még komplikáltabb legyen, különböző cselekedetekért – a feladatok teljesítéséért, az ellenfelek lelövéséért stb. – a játékosok pénzt kaptak, a körök elején pedig ezekből vehettek maguknak fegyvereket, ahelyett, hogy az odáig megszokott módon a pályán, stratégiai pontokon elhelyezve vehették volna azt fel. Szinte a kezdetektől fogva százezreket fogott meg ez a fajta tervezhetőség, a rengeteg taktikai lehetőség: vegyünk egyből egy jobb pisztolyt, vagy spóroljunk az erősebb fegyverekre? A pályák ráadásul nagyjából realisztikusak voltak (amely a korban szintén nem volt épp divat), így végre nem egy sci-fi-bolygón vagy egy párhuzamos univerzumban, hanem kvázi „a valóságban”, szimulált harci helyzetekben kellett helytállnia a játékosoknak.
Bár ezek apróságoknak tűntek, és bizonyos részei más és más lövöldékben is feltűntek már (a túszmentős mód szinte egy az egyben a VIP – Dead or Alive című Quake-modból lett átemelve), egyben elképesztően frissnek hatott. Az alkotók ráadásul – azelőtt, és azt követően is, hogy lehetőséget látott bennük a Valve, ezért felvásárolta a Counter-Strike-ot magát – odafigyeltek a rajongók kéréseire, aszerint finomítottak a rendszereken, hogy mit akart a játékosok többsége, mint egy afféle korai hozzáférési modellnél.
Egy klasszikus frissen tartása
Persze minden őrület lelankad egyszer. Ahhoz, hogy a Counter-Strike első bétája után 25 évvel is releváns tudjon maradni, a Valve is kellett. A stúdió tökéletesen ráérzett arra, amire a legnagyobbak sem, hogy a játékosoknak és az új játékosok bevonzásához nem feltétlenül drámai változások kellenek, de azért néha egy-egy ráncfelvarrás nem árt. Így az elmúlt negyed évszázad alatt jött ki a CS-hez küldetéslemez, a Condition Zero), illetve több drámai grafikai frissítés is a Counter-Strike Source-tól kezdve a Counter-Strike Global Offensive-en át a nem is olyan rég debütált CS 2.0-ig. Ezekben egy közös volt: szinte minimálisan nyúltak hozzá az alapokhoz – legalábbis a felszínen –, viszont grafikájában pofásabbá tették, vonzóbbá varázsolták a CS-t, amely minden, a motorháztető alatti változás ellenére milliónyi játékosnak jelenti a „komfortszoftvert”, vagyis azt a címet, amelyen felnőtt, illetve amelyhez újból és újból visszatérhet, mint egy jó könyvhöz, vagy egy gyermekkorban látott mozifilmhez, sorozathoz.
Érdemes megjegyezni, hogy a fő csapásvonalon túl voltak kifejezetten a távol-keleti piacra szánt „Counter-Strike”-ok is, ezek zöme azonban nem nagyon hasonlított az eredetire. Sem a Neo, sem a két Online, sem a Nexon: Studio nem tudta megismételni az eredeti sikereit, elsősorban köszönhetően annak is, hogy teljesen más üzleti modellel próbálkoztak. A Counter-Strike Nexon: Studio óta nem is készült több ilyen, és jó eséllyel nem is fog.
A Global Offensive-vel ráadásul a Valve bevezette a loot boxok rendszerét, de a FIFA-val vagy más konkurenciákkal ellentétben jóval kevésbé pofátlan módon: itt a játékosok maximum fegyverkülsőket, egyedi, szintén a gyilkoló eszközökre rakható matricákat bontogathattak ki a ládákból – a látványnál számít, de a játékmechanikához zéró köze van. Hogy egy CS-rajongót idézzünk:
E-péniszméregetésre tökéletes, ha az ember egy több ezer euróba kerülő fegyverkülsővel rendelkezik, de valójában pontosan ugyanúgy lő az ilyen puskával, mint a mezeivel. Kitűnik, de mégsem válik erősebbé.
A Valve ráadásul rájött, hogy ezeken a skineken pofátlanul sokat tud keresni – hasonló módszerrel üzemel a Dota 2 is –, így hosszas vívódás után teljesen ingyenessé is tették először a Global Offensive-t, majd utódját, a CS2.0-t is. Annyi trükkel, hogy ahhoz, hogy valaki a teljes tartalomhoz hozzáférjen, minimális összeget el kell költenie a digitális üzletben. A free 2 play váltás bejött: még napjainkban is több százezren nyüstölik a játékot naponta, amely – nem csalás, nem ámítás – 25 éve jelent meg. Félelmetes belegondolni, ennyi idő alatt mennyi változás állt be a videójátékos iparban, de úgy tűnik, hogy a Counter-Strike örök, és ezt a rajongók (koca lövöldefanként magamat is ide sorolom) abszolút nem bánják, sőt.
