Az online társkeresők kétségtelenül leuralták a hagyományos ismerkedési platformokat: az emberek elkényelmesedtek, félnek a visszautasítástól, és sokan az appokat tekintik az egyetlen olyan térnek, ahol helye van a flörtölésnek vagy az ismerkedésnek.
Megszámlálhatatlanul sok irodalmi darab és filmművészeti alkotás reprezentálja a mámoros szerelmet és az „őrületbe kergető“ vágyat, ami általában egy szuperromantikus találkozással kezdődik. Nehéz elképzelni, hogy Tolsztoj több mint 900 oldalas történetet vetett volna papírra Anna Karenina és Vronszkij gróf szenvedélyes viszonyáról, ha a Tinder rendszere hozza őket össze, de a Mielőtt felkel a Nap című film sem nagyon működött volna ebben a formában, ha a két, egymásnak izgalmas idegen nem a vonaton, hanem az Instán elegyedik szóba egymással.
2024-ben a legtöbb szingli azt éli meg, hogy az old school romantika és udvarlás elérhetetlennek tűnik: a táncparketten vagy a 4-es, 6-os villamoson való ismerkedést felváltotta a vécén kipörgetett Tinder-match, és jó eséllyel már az első randi előtt fény derül arra is, milyen zenét hallgat a másik, vagy hogy hívják a kiskutyáját. Ebben a könyörtelenül „hatékony“ rendszerben nincs helye akkora vágyakozásnak és izgalomfaktornak, viszont ha párba állsz valakivel, a visszautasítás lehetősége is csökken. (Gondoljunk csak arra, amikor két ember érzi a szikrát, de még ezután is inkább a Tinderen hajkurássza egymást.)
Az intimitás „privatizációja“
Dr. Marie Bergström francia szociológus 2021-ben megjelent, The New Laws of Love (magyarra fordítva A szerelem új törvényei) című könyvében azt taglalja, hogyan ismerkedik és esik szerelembe a 21. századi ember. Bergström szerint a társkereső alkalmazások a randizást egy elszigetelt tevékenységgé változtatták, a viszonylag újkeletű jelenséget „az intimitás privatizációjának” nevezi.
A nyugati világban az udvarlás mindig is szorosan kapcsolódott olyan hétköznapi társadalmi tevékenységekhez, mint a szabadidő, a munka, az iskola vagy a partik. Ezelőtt nem volt olyan hely, ami kifejezetten a randevúzásnak lett volna szentelve
– szemlézte a Guardian dr. Bergström kötetét, aki a tendenciát, miszerint a modern párok túlnyomó része applikációkon keresztül találkozik, a „hagyományokkal való radikális történelmi szakításnak” nevezi. Ahelyett, hogy barátokon, kollégákon vagy ismerősökön keresztül ismerkednénk, a randizás ma már gyakran egy privát, elkülönített tevékenység, amit szándékosan a kíváncsi szemektől távol, egy különálló szférában végzünk, és amit gondosan távol tarthatunk a környezetünktől, a buborékunktól vagy a családi életünktől.
Így lépjetek tovább egy veszekedésen – a kibékülés legfontosabb lépései
tegnap 17:12 -kor
Az emberek többnyire már nem egy „harmadik helyen“ találkoznak – a szociológiában a terminus az otthontól („első hely”) és a munkahelytől („második hely”) elkülönülő környezet leírására szolgál –, hanem az otthon magányában ismerkednek, amire rárakott még egy lapáttal a Covid alatti, kényszer szülte bezártság is. Az elmúlt években sokan a „harmadik hely halálát” hirdették, és bár ez túlzás – hiszen kávézók, bárok, parkok nyilvánvalóan még mindig léteznek –, az online interakció gyakran nemcsak kiegészíti, hanem fel is váltja a személyes, fizikai kapcsolódást.
„Ez a tendencia szerintem negatívan hat a társadalmi keveredésre, és arra, hogy olyan emberekkel találkozz, akiknek a nézete eltér a tiedtől. El kell gondolkodnunk azon, hogy mit jelent egy olyan társadalomban élni, ami ennyire befelé fordult és bezárkózott” – mondja.
A technológia életünkre gyakorolt hatását kutató dr. Rachel Katz szociológus a Dazednek elmondta: szerinte a romantika megváltozott formája egyéb társadalmi változásokra is visszavezethető.
Nincsenek olyan társadalmi elvárások és struktúrák, mint régen, amik közvetlen utat jelentettek a házassághoz egy fiatalabb életkorban. Ez nem feltétlenül rossz, de megnehezíti a partnerekkel való találkozást.
Sokkal hamarabb jutunk el az ágyig
A társkeresők korában egyszerűbbé vált az alkalmi szexhez való hozzáférés, és az online platformokon kialakult párkapcsolatoknál is sokkal hamarabb kerül sor a szexuális aktusra: egy francia felmérés szerint a párok 56 százaléka kevesebb mint egy hónappal az online megismerkedés után szexelni kezd, egyharmaduk pedig a megismerkedés első hetében az ágyban köt ki. Ezzel ellentétben a munkahelyen megismerkedő párok 8 százaléka válik egy héten belül szexuális partnerré, de a többség hónapokat vár.
Alice és Freda, egy 19. századi leszbikus pár végzetes szerelmi története
3 nappal ezelőtt
A nőket a szexuális partnerek számát tekintve a mai napig kettős mércével méri a társadalom – a Tinder vagy Bumble nemcsak nekik, hanem a társadalmilag megbélyegzett más csoportoknak is platform lehet arra, hogy „deviáns“ szexuális magatartást tanúsítsanak, úgy, hogy közben „tisztességes” képet tartanak fenn a környezetük előtt – vallja Bergström. Ez az egyébként toxikus spirálba vezető motiváció pedig tökéletesen belehelyezkedik az intimitás privatizációjába és az elidegenedésbe.
„Ha eléggé akarod, rád talál a nagy Ő!“
Az online társkeresés megváltoztatja a szerelemről való gondolkodást is: az elképzelés – legalábbis a hollywoodi filmekben – az, hogy a szerelem olyasvalami, ami váratlanul, egy véletlen találkozás során talál ránk, az online randizásnál azonban keressük a kompatibilis párt, és nem csak úgy belebotlunk.
Egy másik értelmezés szerint „a szerelem vak", nem válogat, sutba vágja a társadalmi különbségeket, és mindent legyőz, a hercegnő pedig simán beleszerelmesedhet a parasztlegénybe, akivel gond nélkül együtt él, míg meg nem hal. Ezeket a platformokat valóban a legkülönbözőbb helyzetű és hátterű emberek használják, de Bergström szerint a felhasználók általában a saját társadalmi osztályukból és etnikumukból származó partnereket keresnek, tehát nem lebontják a határokat és korlátokat, hanem inkább reprodukálják azokat.
Az online randiappok világában leginkább az a narratíva él, hogy van valaki odakint, aki nekünk lett teremtve, csak meg kell találnunk. „Legyél proaktív, és ne otthon várd a sült galambot!", ez a nyomás viszont nem biztos, hogy bármi jóra is vezet.
Mutasd a Tindered, megmondom, ki vagy?
A társkereső alkalmazások elvárják a felhasználóktól, hogy irreális szintű önismerettel rendelkezzenek, és ennek megfelelően diktálják bele az algoritmusba, mire vágynak. Egy sor tényező alapján szűrhetünk profilokra, a nemtől, az életkortól, a családalapítási tervektől kezdve a politikai nézeten, valláson át az italfogyasztási szokásokig.
„Folyamatosan az exbarátnő instáját bújva kerestem magamban a hibát” – Hogy éljük meg ma a Rebecca-szindrómát?
2024.11.3 9:28
Kénytelenek vagyunk olyan profilok alapján ítélkezni, amik elenyészően keveset árulnak el a mögöttük meghúzódó emberről, és gyakran a legkisebb apróság miatt is képesek vagyunk bárkit balra húzni. És fordítva is igaz: nagyon könnyű idealizálni és piedesztálra emelni valakit, aki pont ugyanolyannak tűnik, mint mi, ez a gondosan felépített kép viszont legtöbbször az első randin szertefoszlik.
Az online társkeresők útvesztőjében nem csoda tehát, ha elveszünk vagy úgy érezzük, a körülmények miatt képtelenek vagyunk megtapasztalni a tündérmesébe illő romantikát. De azt azért senki sem veheti el tőlünk, hogy vágyakozzunk a kedves szemű barista után, aki ingyen adta a flat white-ot, a jóképű szomszéd után, aki kölcsönkérte a bornyitót, vagy a vadidegen után, akivel összecsókolóztunk egy buliban, aztán soha többé nem láttuk.
