Erősen privilegizált helyzetben kell lenni ahhoz, hogy a "csendes luxus" esztétikáját kövessük, de ha megengedhetjük, érdemes inkább ebbe az irányba kacsingatni a látványos, ellenben gyorsan rotálódó és trendeknek behódoló stílusirányzatok helyett.
Egy korábbi cikkünkben már írtunk a csendes luxusról az öltözködés és a divat kontextusában: sokak örömére leáldozott a hatalmas márkajelzések és giccses arany fuxok csillaga. A visszafogott rongyrázás esztétikáját a kevesebb több elve vezérli, és keverednek benne a minimalizmus egyszerű vonalai, a letisztult színek, a luxusminőségű anyagok és a klasszikus formák. A hangsúlyt a nagyon drága tervezői darabokra helyezi, amik viszont nem ordítják, hogy „sokba kerültem,“ és nem operálnak hatalmas, feltűnő logókkal. (Gondoljunk csak a hazai politikusok által is kedvelt pufidzsekire, vagy másnéven sikermellényre.) Ebben a cikkünkben a lakberendezés és a belsőépítészet perspektívájából vizsgáljuk meg az old money esztétikát, ami a tehetősebb réteg társadalmi státuszának hallgatólagos megerősítésére szolgál.
Wim Pauwels Quiet Luxury című könyve 18 otthont mutat be Párizsban, Madridban, Dubajban, New Yorkban, Melbourne-ben, Stockholmban, Athénban, valamint a belgiumi Knokke-ban és Hoogstratenben. A könyv előszavában Pauwels a következőket írja: „A csendes luxus a visszafogott építészetre és a nagyon jó minőségű anyagokból készült belső terekre utal. Az enteriőrök a luxus nem hivalkodó felfogását képviselik, a hangsúlyt az anyagokra és a szövetekre, a visszafogott színekre, az időtlen mintákra és a visszafogott sikkre helyezik. Az egész egy olyan stílus kialakításáról szól, amiben az építészek, a belsőépítészek és a lakástulajdonosok hisznek, távol az illékony trendektől.“
Pauwels a BBC-nek arról beszélt, hogy az emberek egyre inkább értékelik a minőséget és a hosszú élettartamot az eldobható tárgyakkal szemben, ami egy hosszú távú kulturális elmozdulást eredményez a fenntarthatóság, a minimalizmus és a jobb minőségű, tartós darabok felé. A csendes luxus az egyszerűséget és a természetes anyagokhoz való kötődést hangsúlyozza, ami ahelyett, hogy üvöltené, inkább csak suttogja, hogy költséges mulatságról és nagy anyagi befektetésről van szó.
„Amerikából jöttem, mesterségem címere...“
Az old money látszólagos kulturális semlegessége és homogenitása ne tévesszen meg senkit, a stílus főleg az amerikai és az európai modernizmusból merít. Peter York író és kulturális kommentátor mind a divatban, mind a lakberendezésben a jól szituált keleti parti amerikaiakhoz vezeti vissza az esztétikát – ezt a társadalmi osztályt és az őket körülvevő miliőt az Utódlás című tévésorozat például remekül reprezentálja.
A csendes luxus korai változatának a vidéki, 20. századi angol cottage házakat is szokás tekinteni, amit akkoriban Nancy Lancaster amerikai örökösnő és belsőépítész népszerűsített. Az esztétika kialakulására az olasz belsőépítészet is hatott, köztük Giorgio Armani stílusa: a 2011-ben megnyitott milánói Armani Hotel, amely egy 1930-as évekbeli palotában kapott helyet, jó példa a csendes luxusra.
Letisztult vonalak
Már a modern és századközepi stílusú építészek és tervezők is hirdették a pazar elemekkel ötvözött egyszerűséget, jó példa erre Ludwig Mies van der Rohe 1929-es barcelonai pavilonja, ami egyszerű és minden csicsától mentes, mégis fényűzőnek hat, köszönhetően az olyan anyagoknak, mint a sötétzöld márvány vagy az ónix, amiket szerkezeti elemekhez, például a falakhoz is használtak.
A stílus nem feltétlenül száműzi a klasszikus, dekoratív elemeket, viszont nem mindegy, milyen formában jelennek meg az anyagok. A fémeket rendszerint bronzosítják vagy lágyítják, nem pedig polírozzák; a fák nyersek és kezeletlenek maradnak, a bársonyok pedig inkább visszafogottabbak, mintsem fényesek.
„Elsődleges jellemzői az egyszerű elemek, a titok a letisztult vonalak és a visszafogott anyagok használatában rejlik. Ez egy olyan filozófia, amely inkább suttogja, mint kiáltja a luxust“ – vallja Pierre Petit, a párizsi Atelier DAAA párizsi belsőépítészeti cég társalapítója.
Fenntarthatóbb építészeti hitvallás
A csendes luxus minimalizmusára tekinthetünk reakcióként az ellenpólusnak mondható, túltelített maximalizmusra. Bár a hivalkodó belső tereknek megvan a saját vonzerejük, nem igazán fenntartható megoldás mindennel telepakolni az otthonunkat, amik aztán a kukában végzik, miután meguntuk őket. A maximalizmus emiatt egy viszonylag gyorsan elavuló trendnek tekinthető, a fenntarthatóság iránti, széleskörű társadalmi elkötelezettség viszont egyre inkább a tartósabb anyagok és a viszonylag időtlen esztétika felé terelgeti a belsőépítészeket és a tehetősebb lakástulajdonosokat.
„A nyugodtabb színek szorosan összekapcsolódnak a környezetvédelemmel, a csendes luxus semleges tónusai gyakran a környezetbarát anyagok megnövekedett használatából erednek“ – mondja a BBC-nek Margit Argus, a Tallinnban működő Studio Argus építésziroda alapítója.
A munkahelyi kiégésre a válasz: slow living
2024.10.17 10:51
A trendek követése helyett tehát érdemes olyan bútorokat és kiegészítőket választani, amik nem feltétlen vadonatújak, de időtállóak, a lakberendezési tárgyaknál simán hagyhatjuk, hogy egy-egy darab öregedjen: például ahelyett, hogy a rozsdásodás elkerülése végett lakkot tennénk a sárgarézre, engedjük, hogy az anyag természetes patinát szerezzen.
Válasz a gyorsuló világra?
Nicole Hollis, a San Franciscóban élő, de európai és amerikai piacra is dolgozó belsőépítész úgy véli, a világjárvány miatt az emberek tudatosabbá váltak az otthoni élet nyugalmát illetően. A minimalista belsőépítészeti megközelítés a felgyorsult világban segíthet, hogy megnyugvást és menedéket találjunk a négy fal között.
„A kifinomult, nyugodt, átgondolt elemekkel és nyitott terekkel rendelkező otthonok azok, amiket végső soron megnyugtatónak érzünk. A stílus kulcsfontosságú eleme a szimmetria, az átlós vonalak kerülése, a természetes anyagok és a visszafogott paletta, amik lecsendesítik az érzékeinket, és lehetővé teszik a feltöltődést. Kedvelem az olyan művészetet, ami képes megborítani, viszont nem szeretnék olyan térben élni, ami ehhez hasonló érzést kelt.“
