Egy diszlexiás kisfiú, egy szatír és Pallasz Athéné lánya – Rick Riordan karakterei nem kevesebbre, mint a világ megmentésére vállalkoznak kalandjaik során.
Osszuk le egy hármas barátitársaság szerepkörét!
Adott a csapat feje, akinek valakije tuti meghalt, kezdődő apa-, illetve anyakomplexusa vagy mindenképpen diszfunkcionáló családi hálója van, s aki predesztinált megmenteni a világot egy bizonyos kataklizmikus eseménytől, amelyhez természetfeletti képességeit kell használnia, azaz ő a kiválasztott.
Adott a sidekick, lehetőleg egy fiú, aki humorával próbálja minimalizálni különböző életveszélyes helyzetek komolyságát, azaz ő felel a társaság jovialitásáért.
S adott a társaság esze, általában egy lány, aki szarkazmusával kiegyenlítendő az imént említett fiú önként felöltött bohócarchetípusát, szellemi kvalitásaival, mentális képességeivel megannyi szorult helyzetből húzza ki barátait.
És természetesen ez a három jóbarát egy olyan világban kalandozik, ahol az átlag civilek teljességében érzéketlenné váltak világunk varázslatai iránt, ezért észre sem veszik a köztük járó mágikus lényeket.
Jogosan gondolhatná a kortárs ifjúsági irodalomban, mozi- vagy csak szimplán popkultúrában jártas olvasó, hogy a Harry Potter varázsigékkel kivert univerzumának alap szereplőhálóját vázoltuk fel, pedig az igazság az, hogy a hármas karakterrendszer, és a polarizált, vagy éppen egymást kiegészítendő jellemvonásokkal felruházott karakterhasználat egy igen régi írói fogás. A kortárs irodalom fantasyjein, például J. K. Rowling könyvsorozatán kívül hasonló megoldásokkal találkozunk Suzanne Collins Az éhezők viadala trilógiájában, Veronica Roth A beavatottjában, de a szépriodalmiasabb Tolkien A gyűrűk urája, sőt még a határozottan szépirodalmi Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése is ezzel dolgozik.
Most egy olyan könyv-, film-, sőt tényleges sorozaté a főszerep, amelyben megjelenése után ugyanúgy megvolt az a hatalmas potenciál, hogy generációk kedvence legyen, de mégis kevéssé robbant be Magyarországon. Ismerjétek meg Percy Jacksont!
Megszületik Percy Jackson
A félvér kisfiú története többeteknek elsősorban a 2023-as Disney+-os a Percy Jackson és az olimposziak című sorozatadaptációból lehet ismerős. Mickey egér és bandája igencsak nagy fába vágta a fejszéjét, amikor a görög mitológiára épülő brandet kívánta szériaként felvonultatni, hiszen a franchise már megélt két a könyvekhez hűtlen és kevéssé rajongókedvenc, de egyébként sikeres alkotást.
Mind a 2010-es Percy Jackson és az olimposziak - Villámtolvaj és a 2013-as Percy Jackson: Szörnyek tengere valóban több ponton eltért az eredeti matériától. A sorozat szerzője, Rick Riordan többször is azt nyilatkozta, hogy nem hajlandó megnézni a filmeket, mert nem szeretné, hogy akár utólag is bármily szinten befolyásolják azt, ahogy az általa megálmodott karaktereket látja. 2016-ban pedig egyenesen arra kérte nyílt levélben az amerikai tanárokat, hogy ne mutassák meg ezeket az adaptációkat tanítványaiknak. Állítása szerint minimális beleszólása volt a gyártásba, és sérelmezte, amiért a forgatókönyvírók csupán összeollózták a Percy-regények második és ötödik részének cselekményét.
Rick Riordan, akit az amerikai Rowlingként is szoktak emlegetni, a kezdetekben nem is az ifjúsági irodalmi szcénát lőtte be maga művészi játszóterének. Első megjelent – s egyébként magyarra soha le nem fordított – könyvsorozata, a felnőtteknek szóló, többszörösen díjnyertes Tres Navarre egy texasi magánnyomozó kalandjait meséli el. A fiatal felnőtteknek csak akkor kezdett írni, mikor a fia megkérte, meséljen neki olyan esti meséket, amelyekben görög istenek a főszereplők. Miután Riordan végigdarálta az összes általa ismert mítoszt, végül úgy döntött, maga talál ki történeteket: így született meg Percy Jackson.
Az izgalmas szüzsé és kiváló univerzumépítés ellenére is soha nem robbant be hazánkban olyan masszívan Jackson története, mint a lépcső alatti gardróbban lakó Harryé. Ez többek között az időzítésnek is köszönhető. Bár a tengerentúlon 2005-ben jelent meg az első Percy-regény, Magyarországon csupán 2008-ban került a könyvespolcokra – ugyanebben az évben adták ki a Harry Potter és a Halál ereklyéit, a könyvsorozat befejező részét, a filmadaptációk pedig egészen 2011-ig folytatódtak. Utána pár évvel pedig már érkeztek is a Legendás állatok és megfigyelésük címen futó filmek, szóval a potterheadek (Harry Potter-rajongók), meg úgy en bloc a Warner Bros. nem igazán hagyott esélyt egy másik mágikus sorozatnak, hogy kiteljesedjen.
Egyébként kérdéses, hogy ténylegesen mennyire adekvát összehasonlítani ifjúsági irodalmi alkotásokat ahelyett, hogy önálló művekként kezeljük őket. Ne feledjük, Rowling a Harry Potter sorozattal egyáltalán nem találta fel a spanyol viaszt, mindenesetre a fantasy műfaját semmiképpen sem, csupán már alapvetően is kurrens írói technikákat alkalmazva, a fogyaszthatóságot szem előtt tartva épített ki egy izgalmas, mágikus univerzumot. Ám sikeressége miatt mégis butaság lenne nem referenciapontként értelmezni Harry Potter történetét.
@bookswithszandrea Válasz @kristof_12 részére Lehet nem vagyok 13 éves fiú, de ezeket én is szeretem 😅 #könyvtok#könyvek#booktokhungary#percyjackson#fantasy♬ animal crossing ~ new horizons lofi - Closed on Sunday
Holt nyelvek, világégés és inkluzivitás
Riordan igen okosan és alapos háttértudással csapott bele az antik mitológiavilágba. Remek választás volt a görög kultúrát alapul vennie egy sorozat megalkotásához, hiszen évszázadokon keresztül az európai kultúrkörben, a művészetekben és a tudományban egyaránt a hellén behatások voltak a legmeghatározóbbak, a kolonizáción keresztül pedig kontinensünk határain túllépve emberek további millióihoz jutottak el az olümposzi istenek. Ez utóbbiról, hogy mennyire örvendetes, döntsék el azok, akiket a gyarmatosítás valóban aktívan érintett. Mindenesetre az írónak mégiscsak sikerült egy olyan folklórt és történetiséget fikciós térben kommunikációs eszközként felhasználnia, melynek jelrendszerét bolygónk populációjának igen jelentős része képes dekódolni. Arról nem is beszélve, hogy divatossá tette olvasóközönsége számára az antik kultúrákat, azon belül is elsődlegesen a holt nyelveket. A mitológia, akárcsak a bibliai történetek, a legtöbb esetben általános morális igazságokkal operáló tanítómesék összessége, szóval az általános műveltségre apelláló sztorikon és Riordan értékítéletén túl az olvasó határozottan edukatív tartalmat fogyaszt a görög mítoszokkal.
A Riordan-karakterek szinte kivétel nélkül, lelkileg erősen sérült szereplők. A sorozat elején kapunk egy csapat tinédzsert, kiknek mentális képességeik életkori sajátosságaiknak felelnek meg. Például az első regényben csupán még tizenkétéves Percy kalandjai végére, mire már tizenhat éves lesz, az írón keresztül megváltozik szókincse, világpercepciója. Az író pszichoanalitikus megfigyeléseinek köszönhetően hitelesen képes lekövetni, hogyan gondolkodik egy kamasz olyan alapvető és univerzális elvont fogalmakról, mint a barátság, kötelességtudat, felelősségvállalás, világpusztulás vagy nem utolsó sorban a halál. Társadalmi konvenciók alapján rendkívül fontos, mégis nehezen értelmezhető genderideológiai jelenségek interpretálódnak Percy karakterén keresztül: kapunk például egy igen érdekes mixet a hellén férfi- és héroszideál kérdéséről 21. századi értelmezői közegben.
@vdm.watson Let the games begin! #percyjackson#pjo#percyjacksonandtheolympians♬ ...ready for it - Mr kid
Az érzelmileg elhanyagolt, mégis koravén szereplők nem csupán traumatikus családi hálójuk miatt izgalmasak. Riordan még a globális PC-kultúrát megelőzve nyitotta ki az inkluzivitás Pandóra-szelencéjét, és teljesen önazonosan tette Percy személyében a sorozat főszereplőjévé egy diszlexiás és ADHD-s fiút. Sőt, tulajdonképpen az összes könyvbéli karakter hiperaktivitással küzd, ami Riordan interpretálásában valójában isteni származásuk jele, hiszen ennek köszönhetően manifesztálódnak villámgyors harci reflexeik, vagy képesek bármiféle klasszika-filológiai előismeret nélkül komplex ógörög szövegeket értelmezni. A testi fogyatékkal élők is reprezentálják magukat a sorozatban: Grover „furcsán“ jár, hiszen nehézkesen tudja csak elrejteni kecskelábait, Mr. Brunner pedig kerekesszékébe gyömöszöli kentaurtestének lófelét. Vagyis kijelenthető, hogy Riordannál a különböző mentális, netán testi fogyaték jelei egybekapcsolódnak a hősiességgel, a hősi mivolttal.
Erős, független női reprezentációban sincs hiány. Percy legjobb barátnőjén, majd (SPOILER) későbbi szerelmén, Annabeth-en keresztül központi kérdésé válik a mozaikcsalád kérdése, majd a hajléktalanság jelensége is – ez azért is fontos, mert a helyszínként szolgáló Egyesült Államok évtizedek óta küzd ezzel a társadalmi problémával. Percy édesanyja, Sally Jackson fia védelmének érdekében éveken keresztül mártírként együtt élt egy alkoholista férfivel, aki nemcsak őt, fiát is abuzálta, de bormámoros bűzével képes volt félvér gyerekének isteni szagát elrejteni a vérszomjas szörnyek elől. Sőt egy harc során fel is áldozza magát a Minótaurusznak, hogy megmenthesse Percyt. Thalia, Zeusz törvénytelen gyermeke szintúgy több ponton önfeláldozásával mentette meg a félvérek társaságát, Árész lánya, Clarisse pedig, bár örökölve apja igen heves vérmérsékletét, a cél, vagyis küldetés érdekében, akármire képes.
Továbbá Riordan, nemcsak úgy utólag, mint Rowling, az LMBTQ+-transzparenciát is a kezdetektől szem előtt tartotta. A sorozat egyik igen fontos szereplője, Nico di Angelo, Hádész fia meleg. Sőt nemcsupán meleg, de a fiú a későbbiekben meg is élheti a sorozatban szerelmét Apollón fiával, Will Solace-szal. Ez azért is emeli ki az író karakterét korának többi ifjúsági regényéből, mert a homoerotikus szerelem nem marad plátói vágyakozás, hanem beteljesedhet.
A kamaszok tényleg kamaszok
Egy vizuálisan ennyire stimuláló regényciklust rendkívül problémás vászonra vinni. S a Disney+ egyértelműen biztonsági játékot játszott a befejezéssel – érezhető, hogy a nézői fogadtatáson múlt, kívánják-e a továbbiakban folytatni Jackson történetét. S ha objektíven tekintünk a széria összességére, tisztességes munkát végeztek az alkotók: a szereplők többé-kevésbé megfeleltethetők a regény karaktereinek életkorával, de mindenesetre tényleg kamaszoknak néznek ki; a casting elsőrangú; a sorozatcselekménye hűen követi az első kötet storyline-ját; a CGI egyáltalában nem tűnik gagyinak; a további köteteknek megágyazó háttérinformációk természetesen, nem erőltetetten kerülnek bele a cselekménybe;.
Azért negatívumot is találni: a párbeszédek gyakorta vontatottak, irreálisan lassítják egy-egy epizód ritmikáját; a könyvekkel ellentétben a sorozatadaptáció hangulata sokkal sötétebb; kevesebb varázslattal találkozunk Percyék utazása alatt, és talán nyolc epizód helyett hosszabbra is húzhatták volna az első évadot. De tulajdonképpen még e fölött is szemet hunyhatunk, hiszen a színészi játék tisztességesen kárpótolja a nézőket. Szóval igen, mindenképpen sikerként könyvelheti el a Disney adaptációját, már csak azért is, mert a sorozat minden korábbi várakozást felülmúlva – az IGN szerint – 13,3 millió nézővel a Disney legnagyobb sajátmárkás debütje volt a streamingplatform történetében. Nem is csoda hát, hogy február 7-én a Disney bejelentette, meghosszabbítják a projektet a második évadra is.
Summa summarum: mind a Disney+-os sorozatra, mind Percy regényciklusára erősen ajánlott ránézni. S ne tévesszen meg senkit az ifjúsági irodalom műfajisága, felnőttként is remek szórakozást nyújthat, ahogy pár kiskamasz próbálja megmenteni a világot. Akik pedig alapvetően is érdeklődnek a mitologikus világok iránt, mindenképpen csekkolják le a Percy-univerzum további sorozatait is: Az Olimposz hősei (öt regény, plusz kettő kiegészítő könyv), Apollón próbái (magyarul eddig négy regény). Továbbá Riordan kilépett Hellász folklórjából, s a Kane krónikák sorozattal (magyarul eddig három regény) nyitott az egyiptomi mitologikus kultúra felé, s a magyarul még meg nem jelent Magnus Chase and the Gods of Asgard-dal három könyvön keresztül a skandináv mítoszok földjére léphetünk.