REFRESHER-KVÍZ: Te mennyire ismered a görög-római mitológiát?

Képzeljétek, erre igazából nincs jó válasz. Különböző korokban összesen tizennyolc istent tiszteltek az olümposziak között, de egy adott időben számuk sohasem haladta meg a tizenkettőt – innen is a 'dodekatheon' (δωδεκα, dodeka, tizenkettő + θεον, theon, isten) elnevezés. A tizenkét olümposzi isten: Zeusz, Héra, Poszeidón, Aphrodité, Héphaisztosz, Apollón, Hermész, Démétér, Artemisz, Pallasz Athéné, Arész és Hesztia.

Fontos hangsúlyozni, hogy olümposzi. A nyugati művészeti világban és kultúrában főként őket tisztelték. Ők voltak a mítoszok megtestesítői, a művészetek ihletői: Kalliopé (epikus költészet), Terpszikhoré (tánc), Thaleia (komédia), Melpomené (tragédia), Polühümnia (himnikus költészet), Euterpé (lírai verselés és zene), Erató (szerelmi költészet), Kleió (történetírás) és Uránia (csillagászat). Ezenfelül léteztek Helikon-hegyi (ismerős a név?) múzsák is – ők a költői gyakorlat három alapfeltételét testesítették meg: Aoidé (éneklés), Meleté (gyakorlás) és Mnémé (emlékezés). Fun fact: a szó az ógörög 'μοῦσᾰ' (ejtsd: múszá) szóból jön, melynek jelentése 'hegy'.

Mitológiai értelemben elfogadott tény, hogy a szépség istennőjének a torz, bicebóc és durva Héphaisztosz volt férje. Ám mint minden mitikus karakternek, Aphroditének is bőven voltak szerelmi spinoffjai: Poszeidónnal, Hermésszel, Dionüszosszal. Két igazán ismert érzelmi kalandja volt. Ankhiszésszel való szerelméből született Aineiasz (latinosan: Aeneas), akinek történetét, menekülését Trójából Vergilius írta meg 'Aeneis' című eposzában, s mely gyakorlatilag a rómaiak származástörténete – a későbbi római császári korban ezzel magyarázták az Augustus-dinasztia uralkodói isteni származásukat, hiszen közvetlen kapcsolatuk volt Vénusszal (Aphrodité) és Jupiterrel (Zeusz). Aphrodité másik ismertebb szerelmi viszonya Arészhez, a háború istenéhez köthető. Amikor az istennő férje, Héphaisztosz megtudta Héliosztól, a napistentől, hogy felesége kisregényt sző Arésszel, lánchálót készített, amellyel csapdába ejtette a szerelmespárt, és az Olümposz hegyére hurcolta őket, hogy nyíltan megszégyenítse őket a többi isten előtt.

Az egyik ókori forrás szerint a láthatlanná tévő sisak az alvilág uralkodójához, Hadészhoz tartozott. A küklopszoktól kapta az isten, ahogy Zeusz a villámokat, Poszeidón pedig a háromágú szigonyt.

Ismételten Hadész, vagyis ebben az esetben inkább Plutó. Kis fun factek: a 'plutó' az ógörög 'πλοῦτος' (ejtsd: plutosz), azaz 'gazdagság' szóból jön, akárcsak a 'dis', ami a 'dives' (ejtsd: divész) latin szónak a rövidült formája, s jelentése 'gazdag'; az isten ismeretes volt még Dis Pater néven; Dante 'Isteni színjáték' című művében a pokol városát hívják Dis-nek.

Hérát könnyen felismerhetjük királynői ábrázolásairól. Attribútumai között találjuk a pávát és a hitvesi fátylat. A képen egyébként a Tejútrendszer születésének történetét látjuk. Héra a kis Héraklészt (Hercules) szoptatja, aki lévén, hogy még kisbaba, ráharapott egy ponton az istennő mellére. Héra fájdalmában ellökte magától a bébit, s az így szétfröccsenő tejből jött létre a Tejút.

Ha mitológia, akkor szex. Nagyon-nagyon sok szex. A legismertebb átváltozása a sohasem hűséges Zeusznak az volt, amikor hattyú képében elcsábította Lédát, aki így Helenét (Szép Heléna) és Polluxot szülte neki.

A lárok (lares) az ókori római vallásban őrző istenségek voltak: egy adott házat, tűzhelyet, mezőket, határokat védtek. A rómaiak úgy vélték, hogy a lárok megfigyelnek, védelmeznek és befolyásolnak mindent, ami a helyük vagy funkciójuk határain belül történik. A házi Lares-szobrokat a családi étkezések alkalmával az asztalnál helyezték el. Jelenlétükre, kultuszukra és áldásukra minden fontos családi eseményen szükség volt.

Thetisz, az összes nereida leghatalmasabbika, Néreusz és Dórisz leánya, Akhilleusz anyja fiát sarkánál fogva a Sztüx folyóba mártotta, hogy sebezhetetlenné tegye. Ám a víz érintetlenül hagyta egyik testrészét, a sarkát – ez lesz végül az egyetlen gyenge pontja, s innen ered az 'Akhilleusz-sarka' kifejezés.

Azóta Medusa a megerőszakolt nők és férfiak nem hivatalos védőszentje lett. A mai popkultúrában azok az emberek, akik gorgófejet (azaz Medusa-fej) tetováltatnak magukra, ezzel jelzik környezetüknek, hogy korábban szexuális erőszak áldozatai voltak.

A kiméra (khimaira vagy khiméra) a görög mitológia egyik vérszomjas szörnye. Megjelenését tekintve több elképzelés is van. Vannak leírások, melyben a lénynek három feje van, de az oroszlánfej, kecsketest és kígyófarok minden esetben adott. Tüzet okádott és úgy tartották, hogy megjelenése vihar, hajótörés, vulkánkitörés vagy más szerencsétlenség előjele.

Daphné egy fiatal erdei nimfa volt a görög mitológiában, Peneusz, a folyóisten leánya. Veszte az lett, amikor Apollón, a költészet istene szerelembe esett vele, s vágyától túlfűtötten üldözni kezdte. A megrémült Daphné végül kétségbeesésében apjához kezdett imádkozni, hogy segítsen neki, így amikor Apollón megérintette, Daphné babérfává változott – becsületén így nem esett csorba, hiszen az isten valószínűleg megerőszakolta volna. A babérfát Apollón ezután szentként tisztelte, s azóta is a költők, sportolók, győztesek jelképe a babér. Fun fact: maga az ógörög 'δάφνη' (ejtsd: dáfné) szó jelentése is 'babér'.

A dodonai szentély egy „szent tölgy” köré épült, ahol a papok az isten szent fájának, a tölgy lombjának susogásából vagy a szent forrás vizének csobogásából jósoltak, szűrték ki az égi üzeneteket. A szentély papjai (helloi vagy szelloi), a puszta földön aludtak, és mindig csak mezítláb jártak, sőt, sohasem mosták le a lábukról a föld porát, hogy állandó kapcsolatban legyenek a mindent tápláló Földanyával.

A kifejezés az ógörög 'Τῑτᾱ́ν' (titán) és 'μᾰ́χη' (háború) szavakból rakódik össze. A háborút azért vívták, hogy eldöntsék, melyik istennemzedéknek lesz uralma a világegyetem felett – az olümposzi istenek győzelmével végződött.

Az egyik forrás szerint akkor fogant a ló, amikor Poszeidón megerőszakolta Medusát, de más ókori iratok azt mesélik, hogy amikor Perszeusz lefejezte a kígyóhajú nőt, ahogy a fej levállt a testről, a szárnyas ló kiugrott Medusa vérző nyakából.

„Egy sziget áll szemben siculus parttal, Liparának/ Aeoli részénél, kimagasló szirtfoka füstöl,/ Míg alul odvas, cyclópsok-kürtői-kirágta/ Aetnai barlangok bömbölnek benne, s az üllők/ Visszanyögik vad ütésük, ahogy vermén a chalybsok/ Vaskeveréke sziszeg, s a kohók lihegő tüze lobban:/ Vulcánus lakik itt, s ez a föld Vulcánia, mondják.“ – olvashatjuk a római auktor (író, költő, művész), Vergiliusz 'Aeneis' című eposzában. A sziget, melyet az író emleget, nem más, mint Szicília.