Marie Antoinette a francia monarchia 1792-es megdöntéséhez vezető zavargásokat kirobbantó királynőként vonult be a történelembe. Rossz megítélése miatt a pletykák háttérbe szorították a tényeket mesés ruhatáráról és kreativitásáról.
Az európai történelem egyik leghíresebb nőalakja, Marie Antoinette fényűző és tragikus életét megannyi könyv és film megörökítette már. A temérdek, különböző nézőpontú adaptáció origója pedig nem más, mint a divat. A kiadásai miatt Madame Deficit gúnynéven emlegetett Marie Antoinette-ben a telhetetlen, minden rosszat megtestesítő élősködőt látták, aki milliókat pazarolt fényűző életére. Azonban fontos megjegyezni, hogy az építészek, kertészek, suszterek, parfümőrök, dekoratőrök, fodrászok és ruhakészítők drága munkáira fordított összeg sem lett volna elegendő az államcsődhöz vezető katasztrofális, pénznyelő háborúk és az évszázados korrupció kompenzálására.
Kreativitását és divatérzékenységét tévhitek tömkelege, köztük az éhező néphez intézett „Egyenek kalácsot!“- mondat szorította háttérbe, mely soha nem hangzott el a szájából. Így cikkünkben a divatot máig inspiráló királynő gardróbjáról gyűjtöttünk össze kevésbé ismert érdekességeket.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Anyai szigor
Az Osztrák-Magyar Monarchia császárnéja, Mária Terézia aggodalommal konstatálta, milyen gyorsan rákapott lánya az extravagáns francia luxusdivat ízére. (Hát igen, a generációs különbség nem korunk kiváltsága.) Elszörnyedvén Marie-Antoinette pompás kelmékkel telezsúfolt portréjától, megrovó levelet írt lányának, mely a fagypont alatti hőmérsékletű estéken, falatnyi ruhában bulizni ólálkodó tinilányok szigorú szüleinek is hasznára válna.
Mint tudod, mindig is azon a véleményen voltam, hogy a divatot mértékkel kell követni, soha nem szabad a végletekig elfajulni. Egy szép, fiatal nőnek, egy kecses királynőnek nincs szüksége ilyen őrültségekre. Éppen ellenkezőleg, az egyszerű öltözködés jobban illik és méltóbb egy királynőhöz. Szeretem az én kis királynőm, és minden cselekedetét figyelemmel követem, úgy érzem, nem habozhatok felhívni a figyelmét erre a kis komolytalanságra.
A divatminiszter
Királynőhöz illő módon Marie Antionette személyi stylist szolgáltatásait is igénybe vette, de nem elégedett meg akárkivel. Szélnek eresztette az udvar által kijelölt ruhatáráért felelős személyt, és a korban hozzá közelebb álló, alacsonyabb rangú Marie Jeanne "Rose" Bertint nevezte ki divatminiszternek. A francia arisztokratákat ezzel nemcsak vérig sértette, hanem kiadásai feletti befolyásukat is felszámolta. Rose Bertin, Marie elsőszámú tervezőjeként és öltöztetőjeként szabad kezet kapott, és állítólag évente 300 ruhát kreált királynőjének, aki soha semmit nem viselt kétszer.
Rovarok inspirálta színpaletta
Sofia Coppola méltán kultikussá vált filmjének pasztelles cukorka-színvilága nem éppen korhű. Marie Antoinette a földes árnyaltokat részesítette előnyben, egyik kedvence pedig bolha (más fordítások szerint tetű) barna volt. Bertin a sötét vörös és a lila kombinálásával alkotta meg az élősködőt idéző színt, mely a királynő révén gyorsan közkedvelté vált. Állítólag amikor XVI. Lajos király először látta hitvesét bolhaszínű kreációjában azt találta mondani:
Úgy nézel ki, mint egy bolha!
Amennyiben sértésnek szánta, nem sokat számított. Ugyanis a rovarasszociáció ellenére a tetűbarna gyorsan népszerű lett, mivel későn látszott meg rajta a kosz. A trend nem ragadt Versailles falai között, a polgárság új őrületével alig tudtak lépést tartani ruhakészítők.
Ősz, ürülék és zebra
Marie nem tétlenkedett, a tetűszín mellett divatba hozta a barna egy egészen specifikus árnyalatát, a caca-dauphint (ejtsd kákádofen), vagyis a „szaros francia trónörökös“ árnyalatot. A felvilágosodás korának excentrikus trendje Lajos József herceget, no meg a királyi emésztést ünnepelte, az újszülött végtermékét idéző színnel.
A királynőt nemcsak fia, hanem saját teste is megihlette, divatba hozta ugyanis a hajával megegyező szürke árnyalatot. XVI. Lajos király a maga módján szintén hozzájárult a divat diktálásához. Miután az 1780-as években egy zebrát hozatott Versailles-ba, Marie és udvarhölgyei körében hamar megjelentek a csíkos viseletek.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A TV-formájú abroncs
Divatba hozta a pannier-t (ejtsd pánié), vagyis a keskeny, négyszögletes, lekerekített oldalpántokból álló abroncsot. Ez a plazma TV alakú szerkezet alkotta a terjedelmes, akár nyolc rétegből álló ruhák gerincét, mely a hivatalos ruhák esetében olyan széles volt, hogy a nők csak oldalirányban tudtak közlekedni egymás mellett. A tekintélyes darabok nem a komfortérzet, hanem a társadalmi státusz növelését szolgálták. A 4-5 méteres modellek viselői nem fértek el egymás mellett sem az ajtóban, sem egy lovas kocsiban.
Sosem mosta a ruháit?
A tökéletes megjelenés és masszívabbnak tűnő anyagok érdekében külön alkalmazottja volt a ruhaujjak keményítésére. Azonban a higiéniát illetően nem biztos, hogy tökéletességre törekedett. A fennmaradt iratok szerint la dame d’atours, az egyik legmagasabb rangú előkelő hölgy volt felelős a szettjei összeállításáért, megjavíttatásáért, és tisztíttatásáért. Bár a tisztítás módja nem ismert, de ez megcáfolja vélekedést, miszerint egyáltalán nem mosta ruháit.
Madarat tolláról
A tiarák és diadémok nem merítették ki a fej és hajdíszek végtelen sorát. A gyöngyök, gyöngysorok és valódi tollak mellett Marie több fémből készült ékszertollal is rendelkezett. Ezek követték a viselő mozgását, léptével együtt ringva a valódi toll lengedezését imitálták.
Acél és gyémánt
Marie ékszergyűjteményében sárga és fehér gyémántokkal kirakott brossai mellett megfértek a gyémántimitációk is. Korántsem csak az arisztokratákat koppintó szegényebb polgárság ruházott be műgyémántokra. A francia királyné divatmániásként fogékony volt a szépségre, így a mesterséges gyémántra is, mely az igazinál sokkal szebben csillogott a gyertyafényben. Ez pedig tovább emelte ragyogását és tekintélyét. Szintén a gyertyafényes csillogás miatt hordott acél ékszereket, a drágakőhatást pedig a feketés fém kialakításával fokozták.
Puff!
Uralkodása kezdetén természetes haja helyett a robusztus parókákat részesítette előnyben. A 30-60 centiméteres hajkoronák támasztékaként a pouf szolgált. A kalap és a hajdísz párnaszerű szerelemgyereke a hajas kreációk építészeti alapját jelentette, melyek az alkalomtól függően virágokat, gyümölcsöket, játékbabákat, tollakat és gyöngyöket is tartalmazhattak, sőt egészen specifikus eseményeknek is emléket állítottak. A kor egyik leghíresebb hajművésze Léonard-Alexis Autié a királynőnek szánt kert ihletésű parókájába répákat tett, himlőjárvány idején az oltások népszerűsítése végett pedig egy injekciós tűkkel tűzdelt darabot alkotott.
Botrányos esküvő
Franciaországba érkezésekor minden otthonról hozott ingóságától, így a francia divatot követő, de osztrák gyártmányú ruháitól, sőt kutyájától is meg kellett válnia. Ennek értelmében esküvői ruhája is francia gyártmány volt, azonban a méretet nem sikerült eltalálni a készítőknek. Túl kicsi volt rá, így nyitott háttal, kivillanó alsóneművel és bő fűzővel kellett férjhez mennie. Akkoriban ez borzasztóan megalázónak számított, királynő lévén pedig emiatt hatványozottan a földbe döngölték.
