Hiába volt kivételesen jó év játékok szempontjából 2023, bizony borzalmas címekből is kaptunk jó párat.
„Minden akciót reakció követ” – hangzik el többek között Guy Ritchie zseniális, Blöff című filmjében, és ez az arany igazság bizony a videojátékokra legalább annyira igaz, mint bármi másra. 2023 gamer szempontból kiemelkedő esztendő volt, olyan, kétségtelenül évek múlva is emlegetett zseniális címek jelentek meg, mint a Baldur’s Gate III vagy az Alan Wake II, de kis túlzással minden fantasztikus darabra jutott egy (vagy több) katasztrofális is. Cikkünkben ezekből gyűjtöttünk össze ötöt.
5. Skull Island: Rise of Kong
Videojátékot készíteni a filmvilág legismertebb óriásszörnyéből azért nem tűnik egy nagy was ist dasnak: adva van egy nagy rém, aki zúz, mit lehet ezen elszúrni? Nos, a Rise of Kong bemutatta, hogy gyakorlatilag mindent. A méltán ismeretlen IguanaBee stúdió gyakorlatilag semmit nem tudott normálisan megcsinálni. A videojátékos ipar legmodernebb grafikus motorját, az Unreal 5 engine-t használó King Kong ótvar ronda, gyakorlatilag semmilyen platformon nem lehet normálisan irányítani, a rusnyaságot szürreális gépigénnyel fejeli meg, rövid, cserébe legalább dög unalmas.
Nehéz elképzelni, hogy ki gondolta úgy, hogy a játékiparnak szüksége van erre a „gyöngyszemre”, de az biztos, hogy elrettentő példának nagyszerű lesz, illetve kezdő fejlesztőknek bátran lehet majd mutogatni, hogy mi az, amit nem szabad csinálni, ha ebben a szegmensben szeretnél elhelyezkedni.
Még csak bűnös élvezetnek sem lehet nevezni, mert még azt a szintet sem üti meg, hogy annyira ótvar legyen, ami szinte már jó – nem, egyszerűen csak rossz. Erről árulkodik a Metacritic átlaga is, ahol öt magazin vállalkozott arra, hogy tesztet közöljön róla: 100-ból jelenleg 23 ponton áll.
4. Redfall
A Redfall legnagyobb tragédiája, hogy nem egy nevenincs stúdió hozta össze egy ismeretlen kiadó fillérjeiből. A fejlesztést a Microsoft szponzorálta, a redmondiak ránézésre őszintén azt hitték, hogy az Xbox idei egyik húzócíme lehet belőle, miközben a fejlesztést az Arkane Studios vállalta magára. Ennek a legendás cégnek olyan játékokat köszönhettünk korábban, mint a Dishonored-széria, vagy a Prey.
Sport-e az e-sport?
2 órája
És hogy mi ment félre a Redfallban? Gyakorlatilag minden. A stúdió, amely a magányos kalandozásokban alkotott maradandókat, kooperatív akciójáték fejlesztésére adta a fejét, de normális netkódot nem sikerült hozzá írni. A sztori elvileg horror volna, ehhez képest folyamatos viccelődés és lazaság próbál meg átszűrődni a helyenként jóindulattal eltalált hangulaton. A grafikus motorjuk sohasem volt túl erős, de a Redfall kifejezetten rusnya, és külön pikáns részlet, hogy az ocsmány megjelenítést és feledhető designt kezdetben az Xbox-konzolok sem tudták 30 FPS felett megjeleníteni – igen, azok a gépek, amelyeknek a húzócímének szánták. Hogy mekkora bukás lett a játék, azt nehéz megsaccolni, de a Steamen volt olyan nap, hogy 3 játékos szánta rá magát az elindítására és ismételten jegyezzük meg: a teljes „élvezethez” legalább négy fős csapatra van szükség.
3. Payday 3
A Payday széria tipikusan az a fajta úgynevezett „alvó siker” volt, amely még az alkotókat is meglepte. A kooperatív bankrablós őrület a második résszel a csúcsra ért, végtelen mennyiségű letölthető tartalom jelent meg hozzá, imádták a játékosok, mai napig szívesen nyüstölik. Egy élő szolgáltatásként funkcionáló programnál eleve nehéz ügy folytatást készíteni, de az alkotó Starbreeze Studios bebizonyította, hogy ha még csak nem is próbálkoznak új ötletekkel és technikailag sem képesek semmi újat belevinni a dologba, akkor az egészet megette a fene.
Ritkán mond az ember védőbeszédet valami kapcsán, ami ennyire félremegy, de azért fontos megemlíteni, hogy már az is kész csodának tekinthető, hogy a Payday 3 egyáltalán elkészült. A folytatás (ami úgy próbál modern lenni, hogy bedobál olyan nagy szavakat is, mint a kriptovaluta, meg a kiberbűnőzés) három kiadón és két grafikus motoron ment keresztül, a bejelentése nem csalás, nem ámítás, 2016-ban, vagyis kilenc esztendővel a megjelenés előtt történt. E közben az alkotók kiadóként is próbáltak helyt állni, és még VR hardvert is akartak fejleszteni – aztán kishíján meg is szűntek, mert semelyik próbálkozásukat nem koronázta siker és a java még hátra volt.
A cég többször került csődközeli helyzetbe, a kiadóként felvásárolt címeket fillérekért kótyavetyélték el, a dolgozóik nagy részétől megváltak és még egy olyan rendőrségi ügyük is volt, amely során a fejlesztők összes gépét lefoglalták egy ismeretlen feljelentő miatt. Ehhez képest csoda, hogy a Payday 3 megjelent – más kérdés, hogy teljesen feleslegesen.
2. Gollum
Vajon milyen drogra és mennyi alkoholra van szüksége annak, aki megszerzi A Gyűrűk Ura jogokat, majd hosszas gondolkodás után úgy dönt, hogy videojátékot készít belőle, főhősnek Gollumot, az Egy Gyűrű által megkísértett és eltorzított egykori hobbitot teszi meg? Ha fogadnunk kellene, rengetegre, valószínűleg erre ment el a végül több késést követően csak megjelenő szoftver költségvetésének legjava. Mert hogy a végterméket látva semmi másra nem volt sem pénz, sem kreatív energia, az egyértelmű.
Amit a játék javára talán fel lehet hozni, hogy nagyjából próbál hű maradni Tolkien univerzumához – sajnos azonban a pozitívumok itt el is fogytak, a Gollum ugyanis egy tragikusan rossz és félkész valami. Karakterei rondák, küldetései repetitívek és bár a lopakodásra van kihegyezve, az AI nincs felkészülve erre, így teljesen véletlenszerű, hogy mikor és mikor nem vesz bennünket észre. Az irányítás tragédia – ez különösen annak fényében „mókás”, hogy nem egy ügyességi részt is sikerült beleerőltetni a dologba. Nehéz megállapítani, hogy mennyi köze van az alkotóknak, és mennyi a kiadó Naconnak ahhoz, hogy a produktum így megjelenhetett, de sokat elmond, hogy a tragikus debütálást követően kikerült az internetre egy bocsánatkérés, amelyről, mint az utólag kiderült, nem is az alkotók műve volt, hanem a fejlesztést pénzelő cég egy AI csevegőprogramban rakta össze (!). A Daedalic mindenesetre már nem fogja tudni magát megvédeni: bár úgy volt, több az A Gyűrűk Ura játékot is készítenek majd, végül lehúzták a rolót.
1. The Day Before
Az év utolsó napjaira is kijutott egy tragikus megjelenés, ami igazából valószínűleg az egész játékiparra kihat majd. A Day Before egy fantasztikus hangulatú videóval lett bejelentve pár esztendővel ezelőtt, a maréknyi (orosz) fejlesztőből álló cég ebben azt próbálta meg elhitetni mindenkivel, hogy egy, még a több ezer fő bevonásával készült The Division-sorozatnál is látványosabb és izgalmasabb kooperatív játékon dolgoznak. A párhuzam az Ubisoft címével itt nem ért véget, hiszen a Day Before is az elhagyatott, behavazott karácsonyi New Yorkban játszódott, csak a káoszt kihasználó emberek helyett zombik lettek volna az ellenfelek. Sokakban megszólalt a vészcsengő, hogy itt valami komolyan nem stimmel, ettől függetlenül a Day Before készülgetett (?), több tízezren rendelték elő, volt, hogy a debütálás előtt hónapokkal a Steam legtöbb pénzt hozó címeinek top 10-es listájára is felkerült.
Aztán megjelent és kiderült, amit azért lehetett sejteni: az első videó ordas nagy kamu volt, a szoftver gyakorlatilag játszhatatlan, milliónyi hiba van benne, esélytelen akár csak egy normális menetet letolni vele.
Kétszázezer ember: elvileg ennyien döntöttek úgy, hogy megadják neki az esélyt, a fejlesztők azonban pár nappal a megjelenés után közölték, hogy a produktum nem hozta az elvárt számokat és köszönik szépen, ők bizony megszűnnek. Rengeteg tanulságot le lehet szűrni a dologból – az első és legfontosabb, hogy az első pillanattól fogva egyértelmű, hogy az egész projekt színtiszta átverés, gyakorlatilag az alkotók összehoztak egy látványos videót, majd fogták a pénzt és megpróbáltak futni. Hogy a dolog nem lett az egész ipart ennél jobban is megrázó tragédia, az valamennyire a Steam pénzvisszatérítési rendszerének és a kiadónak köszönhető. A Valve rendszerében a vásárlók nagyjából fele követelte vissza a játék árát, aki pedig kicsúszott a megadott időablakból – vagyis két óránál tovább próbálkozott – az majd talán a kiadótól kaphatja vissza a pénzét.
