Újságcikkek tömkelege ad tippeket arról, hogyan kell kitörni az ún. baráti zónából. De valóban létezik ez a bizonyos zóna? És tényleg mindent meg kell tennünk azért, hogy ne maradjunk benne?
Sok mindent köszönhetek az MTV-nek. Gyerekkoromban nem volt túl sok tévéadónk, de Amerika legnagyobb zenés csatornája valamiért pont köztük volt. A csatornának jelentős kulturális hatása volt, az én életemben legalábbis biztosan. Sosem felejtem el, hogy Michael Jackson halálának napján egész nap a Popkirály klipjeit sugározták, és tisztán emlékszem a 2000-es évek ikonikus műsoraira: a Pimp My Ride “kipöccintett” verdáira, a Tini mamik drámáira és persze a Friendzone-ra.
A műsor koncepciója egyszerű: adott két barát, akik közül az egyik titokban gyengéd érzelmeket táplál a másik iránt, így hát felhívja az MTV-t, hogy hozzanak össze neki egy randit a kiszemeltjével. A szerelmes résztvevő megkéri a mit sem sejtő barátot, hogy segítsen neki felkészülni, és kísérje el egy “vakrandira”, majd az utolsó pillanatban, a kamerák előtt fény derül a titokra: a randi végig a segítőnek szólt. Ilyenkor főhősünk érzései vagy viszonzásra lelnek – és akkor jön a randi, majd a boldogan éltek, míg meg nem –, vagy csúnya visszautasítással és egy barát elvesztésével zárul a történet.
Rákeresve a 'friendzone'-ra férfiaknak szóló újságcikkek tömkelegét fogjuk találni, amelyek fókuszában javarészt a következők állnak: „hogyan kerüld el a baráti zónát”, „honnan ismered fel, hogy a baráti zónába kerültél” vagy „mit tegyél, ha a baráti zónában vagy”. Arról viszont nem igazán esik szó, hogy ez a kifejezés mit is jelent a nők számára.
Bár eredetileg a friendzone kifejezést az eltérő érzelmek leírására használták, mára egy kimondottan negatív dologgá vált. A közösségi oldalakon megosztott posztok a témában gyakran a kosarat adó nők alázásáról és a visszautasított férfiak értetlenkedéséről szólnak. „Miért nem akar járni velem, ha barátnak jó vagyok?” vagy „Szerintem az a gond, hogy túl félénk és önbizalomhiányos vagyok.”, esetleg „Mindig a baráti zónába kerülök, hogyan tudnék végre kitörni innen?”– ilyen bejegyzésekkel van tele a Reddit. A csalódott posztolók és a hozzászólók sokszor igazságtalanul azon vezetik le a feszültséget, aki nem viszonozta a másik fél romantikus érzéseit. Pedig visszautasítani valakit és nemet mondani, mindenkinek szabad joga, és még csak nem is kell különösebb indok hozzá, az is tökéletesen elég, hogy nem vonzódsz a másikhoz.
Amanda Marcotte és Rivu Dasgupta feminista szerzők szerint a friendzone koncepciója kimondottan nőellenes. Szerintük szorosan kapcsolódik a “nice guy” jelenséghez, ami szintén azt üzeni a nőknek, hogy a kedves, figyelmes gesztusok valamilyen romantikus vagy szexuális ellenszolgáltatást érdemelnek. Ha egy férfi-női barátságban a férfi romantikus érzéseket kezd táplálni a nő iránt, azt a nőnek kötelessége viszonozni. Ha nem teszi, ő lesz a hibás, hiszen visszautasított egy 'kedves srácot'.
Persze hiba lenne azt gondolni, hogy minden visszautasított férfi a másikon tölti ki a dühét, vagy hogy egyáltalán csak férfiak kapnak kosarat. Teljesen normális és mindennapi dolog az, hogy valaki nem úgy érez irántunk, mint ahogyan mi érzünk. De a visszautasítás nem azt jelenti, hogy friendzone-oltak bennünket, egyszerűen csak azt, hogy a másik nem szeretne velünk romantikus kapcsolatba lépni, ezt pedig el kell fogadnunk.