New Music Friday Refresher-módra: a Playback Péntekben ezúttal is a hét legizgalmasabb könnyűzenei megjelenéseit gyűjtöttük össze, ezúttal öt albumot és néhány dalt hoztunk nektek, hogy jól induljon a hétvége.
Albumok
Drake: For All The Dogs
Amikor Drake megosztotta új albuma dallistáját, sokan felhúzták a szemöldöküket a Virginia Beach nyitódal címére, gondolván, újra fellángolhat a beef a legendás Virginia Beach-i rapperrel, Pusha T-vel, akivel az elmúlt évek egyik legemlékezetesebb harcát vívta a slágergyáros emszí. Nagyobbat nem is tévedhettünk volna, a nyitószám ugyanis egy szerelmes vallomás, amelyben Drake a keleti parti városhoz hasonlítja múzsáját: „csinos, de gettós, csinos, de kemény, éppen, mint Virginia Beach“. Azért mesélem el mindezt, mert elég jól leírja, mi dominál az egész albumon: a hősszerelmes, a szomorú szerelmes, a kanosan szerelmes... a lényeg, hogy a szerelmes Drake, amiről kijelenthetjük, hogy mostanra ez lett a rapper fő profilja. Ami a beateket illeti, a For All The Dogs nagyrészt egy tipikus trap/r'n'b-album lett. Ha melléraknánk Travis Scott legfrissebb lemezét, elég szépen kijönne, hogy Drake soundja már kissé elavult, ugyanakkor nem kell megijedni, hiszen tele van az új album is potenciális slágerekkel. (Maier Péter)
Sufjan Stevens: Javelin
Az eltűnt idők Sufjan Stevense tért vissza korunk egyik legelismertebb énekes-dalszerzőjének új lemezén. A 2015-ös Carrie & Lowell album intimitását idéző, de a 2005-ös Illinois kísérleti hangszerelésétől sem eltávolodó Javelin mindent megmutat, ami a detroiti zenészt elhelyezte a legnagyobbak között (és rengeteg sírdogáló, szomorú indiegirl és indieboy bakelitlejátszóján): sajátos bensőségesség, meglepő dallamvezetések, illetve megható szövegek a szerelemről, elmúlásról, a magunkkal való megbékélés kihívásairól. (Maier Péter)
DPR Ian: Dear Insanity…
A DPR kollektíva külön cikket érdemelne, de azoknak, akik nem ismerik: nagyjából olyasmi, mint itthon a Wavy Budapest, tehát kreatív embereket gyűjt össze a zenei és a vizuális alkotói szcénából. DPR Ian, azaz igazi nevén Christian Yu mindig is a sötétebb esztétika kedvelője volt, a bipoláris személyiségzavarral küzdő alkotó sokszor használja fel saját élményeit a művészetében. A Moodswings in This Order és a Moodswings in To Order albumok után ismét a szintipop dominál, néha rockos beütéssel. Ian egyébként saját maga rendezi és utómunkázza a klipjeit is, amelyekben a DPR-univerzumban kialakított karakterekkel játszik. Akit érdekel egy egyedi vizuális világ, ezeket is mindenképp nézze meg. (Golács Nóri)
Zaoui: Pulsations
Aki egy kicsit is otthonosabban mozog a francia zenében, annak biztosan ismerősen csenghet a 2010-es évek egyik legnépszerűbb bandája, a provokatív és társadalomkritikus szövegeikről híres Therapie Taxi. A pop-rockban és hip-hopban utazó csapat igen meghatározó szereplője volt a múlt évtized francia slágerlistáinak: Hit Sale, Salop(e), Cri des loups vagy Egotrip – egytől egyig közönségkedvencek voltak, ezért is annyira szomorú, hogy a pandémia csúcsán, 2020 végén hivatalosan is bejelentették, végleg feloszlanak. Ám ez az adieu, semmiképpen sem a zenének szól, hiszen a zenekar énekese, Raphaël Faget-Zaoui (röviden: Zaoui) nem sokkal a Therapie Taxi búcsúturnéja után, 2021-ben, szólókarrierbe kezdett.
A 2022-ben kiadott MAUVAIS DÉMONS (Rossz démonok) EP-jét követően már sejthető volt, hogy a francia énekes valami sokkal nagyobbra készül, mint egy egyszerű mixtape. A most megjelent debütáló albuma, mely a Pulsations (Dobbanások) címet viseli, gyakorlatilag továbbviszi az egykori zenei formáció örökségét: slágergyanús melódiák, pofátlanul őszinte és szarkasztikus dalszövegek, s mindez jól nyakon öntve Zaoui végtelen energiáival. Ahogy közösségi médiás felületein maga is nyilatkozta, körülbelül három év kellett ahhoz, hogy a projekt mostani formáját elérje, és a vége felé már nem is annyira az önmegvalósítás, inkább a zeneírás terápiás jellege hajtotta. Fogadjuk meg tanácsát, és szigorúan csak a tracklist szerint hallgassuk meg a dalokat, szépen sorban. (Szécsi Krisztián)
A. Savage: Several Songs About Fire
Ha nincs az a nyamvadt koronavírus-járvány, 2020 nyarán két szuper New York-i gitárzenekar, a Strokes és a Parquet Courts is fellépett volna a Szigeten. Ám miközben a Strokes inkább a múltjából, javarészt a húsz évvel ezelőtti slágereiből él, addig a Parquet Courts sokkal inkább a jelent – legalábbis a közelmúltat – képviseli: a Total Football vagy a Wide Awake még ma is frissnek hat, pedig már mindketten ötéves slágerek. A Parquet Courts utoljára két évvel ezelőtt jelentkezett nagylemezzel, a pandémia alatt írt Sympathy for Life című anyaggal, a rajongók pedig most újra örülhetnek, hiszen a zenekar egyik frontembere, Andrew Savage kihozta második, Several Songs About Fire című szólólemezét, ami méltó folytatása a 2017-es, Thawing Dawn című anyagnak. (kovács d.)
Számok
Mihályfi Luca, Csoky: Valentino
Mihályfi Luca tovább evickél afelé, hogy ő legyen az elsőszámú r'n'b-díva Magyarországon. Jól látszik, hogy a fiatal énekes-dalszerzőnek kiforrott elképzelései vannak arról, hogyan szeretne egykori tehetségkutató-szereplőből valódi zeneipari tényezővé válni, és ehhez megtalálta a megfelelő partnereket is, mind Závodi Marci producert, mind az egyéb közreműködőket tekintetve. A nálunk debütáló, azóta kétmillió YouTube-lejátszást súroló Villámhoz a már A listásnak számító Ekhoe, a most megjelenő Valentinóhoz pedig (egykor Lil) Csoky adta hozzájárulását egy emlékezetes verzével, amelyben olyan nyers kijelentések szerepelnek, mint hogy
Nem változok meg, hiába is szeretnélek, de legalább jól kefélek
Mihályfi Luca hozzáadott értéke a projektjéhez egyébként túlmutat az éneklésen: a Shaky Whips által készített klipnek például ő írta a storyline-ját. Az anyag egy háromszámos, Amnézia című EP első felvonása. (Maier Péter)
JENNIE: You & Me
Nem is olyan régen jelentettük, hogy a Blackpinkből ismert énekes, rapper és színész, Jennie szólóprojektekkel érkezik, és már itt is van az első dal. Igaz, a rajongóknak nem lesz új ez a szám, Jennie ugyanis majdnem egy éve, a Born Pink turné első állomásán már bemutatta, azóta pedig a közel egyéves turnéjuk 66 koncertjén is előadta. A K-poptól megszokott eszméletlen vizuális élményt kiegészíti a videó, amelyben Jennie extravagáns hátterek előtt táncol, olykor lányokkal, máskor pedig egy férfival a holdfényben – mint ahogy az le van írva a szövegben is. A lemezborítót Naoko Takeuchi, a Sailor Moon írónője tervezte, a vele együtt kiadott minilemezen pedig szerepel még egy Coachella-verzió is, amit Jennie az amerikai fesztiválon adott elő áprilisban, kisebb változtatásokkal az eredeti dalhoz képest. (Golács Nóri)
Nessa Barrett: club heaven
Közel másfél éve annak, hogy a világhírű TikTok-sztár, Cooper Noriega 19 évesen életét vesztette. Ez az elmúlt időszak talán Nessa Barrettnek lehetett a legnehezebb, akinek dalain keresztül végigkísérhettük, milyen szörnyűségeket élhet át az, aki késő tinédzser éveiben egy legjobb barát veszteségével szembesül. A még mindig szörnyen fiatal popszenzáció a die first, a plane to paris és még tucatnyi Coopernek címzett száma után most a club heaven cíművel jelentkezett, és állítása szerint egy dalára sem volt még annyira büszke, mint erre. A szövegben a mennyország fogalma egy egészen új megközelítést kap egy szórakozóhely VIP-termének képében, teoretikusan kérdezve: ha nem szerepel az ember neve a vendéglistán, miként láthatja újra szeretteit? Az érzelmes, ám korántsem balladába torkolló pop-rockszám mindenkinek szól, akik tudják, milyen is valakinek a hiányával kelni és feküdni minden nap. (Erdős Viki)
Jaden Hossler (jxdn): Chrome Hearted
Nagy nap ez a mai a TikTok-generációs zenefogyasztóknak, hiszen Jaden Hossler is új dalt robbantott, feltehetőleg exbarátnőjéről, aki éppen a fentebb tárgyalt Nessa Barrett. A platformon – ki tudja, miért – a Chrome Hearted című kislemezt Justin Bieber Boyfriend című dalának utódjaként tartják számon, annak ellenére, hogy sem zeneileg, sem szövegvilágában sincsen semmi köze a 2012-es slágerhez. A trapes, r&b-s szám sokkal inkább szókimondóan válaszolgat volt párjának heartbreak in the hamptons című dalára. Véletlen lenne az időzítés? A rétegpopkult-pletykákat félretéve a Chrome Heartedban minden megvan, amit Post Malone 2016-ban a Stoney albumon receptre kiírt a műfaj trónörököseinek. Csipkelődő szöveg? Pipa. Könnyen táncolható zenei alap? Megvan. Jó adag autotune? Naná! Jxdn pontosan tudja, mi kell manapság a közönségnek, így a pop-punk és a trap között, mentőmellényben evezgetve, némi megúszással, de dalról dalra tesz arról, hogy a neve fennmaradjon a mainstream mederben. (Erdős Viki)
GAYLE: i don’t sleep as good as i used to
Van valami mostanában az alvásparalízisekben – nem csak éjjel vagy egy kellemesnek szánt délutáni szundi alkalmával nem hagyják békén az ember lányát vagy fiát, ezek a szemetek még írásra is késztetnek. Az abcdefu-val világhírűvé vált, majd Taylor Swifttel turnéző GAYLE most csatlakozott az alvászavarokat dalokba öntő előadók sorához, így újra boldogan dalolhatunk a melatoninról, a lázálmokról, a koffeinfüggőségről, és az ágy alatt rejtőzködő szörnyekről – tehát csak a szokásos. Az akusztikus dalból pop-rockba forduló i don’t sleep as good as i used to-ban fellelhetünk némi Billie Eilish-os, lágy, talán kicsit motyogós dallamvezetést, és egy Olivia Rodrigo-féle fejhangon visítást is, így egy alvós playlisthez való hozzáadását még ironikusan sem ajánlanám. GAYLE-t viszont annál inkább napjaink legjobb női énekes-dalszerzőinek listájába, ugyanis a tény, hogy minden egyes sorát és dallammenetét saját maga jegyzi, és semmiképp sem engedné ki a kezeiből, nagyon szépen kiemeli a futószalagon gyártott popelőadók sorából. (Erdős Viki)
Kevin Abstract: BLANKET
A Brockhamptonnak tényleg vége van, méghozzá olyannyira, hogy Kevin Abstract már a banda YouTube-csatornáját is békén hagyja, és elkezdte egy új, saját felületre feltölteni a szólóanyagait. A texasi fiúbanda túlzás nélkül az elmúlt évtized egyik legnagyobb könnyűzenei szenzációja volt, és ez leginkább a frontembernek köszönhető, aki akkora indieboy, mint amekkora rapper. Mindez az új dalán is hallható, amely egész egyszerűen egy rockszám. Szöveg alig van rajta, azt is inkább suttogva nyomta fel rá Abstract, aki szokás szerint vizuálisan sem vette félvállról a projektet. Azt, hogy miféle lemezt vetít előre ez a visszatérő single, nehéz lenne megjósolni, de amit biztosan tudunk Kevin Abstractról, hogy ha nem is mindig olyat hoz, amibe beleszeretünk, akkor is mindig olyat hoz, amivel meglep minket. (Maier Péter)
