Szinte mindennapossá váltak az észak-koreai ballisztikus rakétagyakorlatokról szóló hírek, ennek ellenére alig tudunk valamit a világ egyik legelszigeteltebb országáról.
Észak-Korea berendezkedését és működését sűrű köd fedi izolációs politikájának köszönhetően. Csupán a nemzetközi hírszerzés és az észak-koreai menekültek beszámolóiból értesülhetünk a Kim-rezsim által vezetett ország mindennapjairól. Suki Kim, a Phenjani Műszaki Egyetem egykori angoltanára hihetetlenül beteg nemzetként jellemezte, mely gyakorlatilag szektaként működik. Összegyűjtöttünk néhány szívszorító érdekességet a magát szocialistának tartó államról, így némileg tisztább képet kaphatunk arról, hogyan működik az egyik legszigorúbban védett diktatúra.
1. Az észak-koreai kimcsi kulturális örökség
Az UNESCO (Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) kulturális világörökségként ismerte el a koreaiak kedvenc savanyúságát a kimcsit, méghozzá két ízben is. 2013-ban a dél-koreai vörös kimcsit érte a megtiszteltetés, mely súlyosan sértette az északi vezetés büszkeségét. Végül 2015-ben felkerült a listára az északi, fűszeresebb és csípősebb receptúra is, amit Észak-Korea hatalmas dicsőségként könyvelt el.
A kimcsi egy sózott, erjesztéssel tartósított élelmiszer, az alapját káposzta, egész pontosan napa káposzta és retek adja, de több mint 150 fajtája ismert, a titkos családi receptekről meg ne is beszéljünk, a lista szinte végtelen. A fűszerek régiótól és a háztartások ízlésétől függően változnak, de általában gocsugaru (chilipehely), fokhagyma, gyömbér és jeotgal (sózott tenger gyümölcsei) ízesíti.
2. Létezik egy Észak-Korea tematikus kávézó Spanyolországban
Tarragona egy eldugott kis utcájában nyitotta meg Alejandro Cao de Benos Észak-Korea tematikus kávézóját, a Pyongyang Cafe-t. A férfi célja az igazság feltárása az országról, ahol állítása szerint „jobbak az élelmiszerelosztási és munkalehetőségek, mint a legtöbb nyugati országban”. A 49 éves arisztokrata az észak-koreai rezsim első számú európai védnökévé vált. Szemében az ország képviseli a kommunizmus legigazibb formáját, ennek beszédeiben és posztjaiban is hangot ad. Észak-Koreában tett utazása meggyőzte; valójában egy nagy családként működik az ország; mindenki vigyáz a másikra, mindenki mindenkivel osztozik mindenen, hiszen a társadalmi különbségeket szító individualitás nem létezik.
Nem fogad ám akárkit. A katalán férfi megválogatja vásárlókörét leginkább az olykor odatévedő neonácik miatt. Rejtett kávézóját hatalmas nemzeti zászló, a Kim-dinasztia könyvei, és koreai újságok díszítik. Dél-koreai, japán és spanyol sörök is szerepelnek a kínálatban, mivel az ENSZ luxuscikkekre kivetett embargója miatt nem lehet észak-koreai söröket importálni. Emiatt szinte semmilyen észak-koreai termékkel nem tudja feltölteni polcait a ginzeng tea kivételével.
A hazájában közismert de Benos család leszármazottja egész életét a kommunizmusnak szentelte. Akárcsak a német Marx és vietnámi Ho Chi Minh, ő is igen tehetős családból származik, és elmondása szerint a státuszuk biztosította oktatásnak köszönhetően ismerték meg a társadalom valós oldalát. Tizenöt évesen belépett egy kommunista ifjúsági csoportba és eldöntötte, Észak-Koreában fog letelepedni. Elkötelezettségét 2003-ban Kim Dzsongil államfő az Észak-Koreai Külügyminisztérium Különleges Képviselője kitüntetéssel díjazta.
3. Ünnepi alkalmakra tartogatott kutyahús
Az országban „édes húsként” hivatkoznak az évente néhány, különleges alkalomkor fogyasztott kutyahúsra. Ugyan eufemizmussal hivatkoznak a nyugatiakat megbotránkoztató ételre, de nem a szégyenérzet miatt. Az országban a hús luxuscikknek számít, így fogyasztása már önmagában is ünnepi alkalom. A lakosság 40%-a súlyosan alultáplált, a kulináris különlegességet csak egy maroknyi ember engedheti meg magának. Ráadásul a félszigeten a kutyák haszonállatok, akárcsak itthon a marha és a sertés, ha nem élelmiszerként, akkor őrzővédőként funkcionálnak.
4. Generációkra szóló kasztrendszer
A szongbun rendszer az embereket az állam által meghatározott társadalmi osztályokba sorolja születés és hűség alapján. Ily módon az állam teljes befolyást gyakorol polgárai felett. Becslések szerint a lakosság 25%-a tartozik a felső osztályba, akik örök hűséget esküdtek és az állam bizalmát élvezik. A középosztály úgy 30%-ot tehet ki, tagjai nem jelentenek egyértelmű fenyegetést, de nem is megbízhatóak. A népesség többsége a legszigorúbban megfigyelt, ellenséges alsó osztályba tartozik. Nagyjából 50 alkategória létezik összesen, azonban csak a vezetés ismeri a pontos besorolást. Az ott élőknek fogalmuk sincs, pontosan hol a helyük.
Mindent a szongbun határoz meg, nemcsak egy életre, hanem generációról generációra; lakhelyet, az oktatás tárgyát és helyét, munkahelyet és munkalehetőségeket, pozíciót és élelmezést. A feljebb lévők értelemszerűen privilégiumot élveznek, az alsó besorolás pedig egyenlő a társadalmi perifériára való száműzetéssel. Szintet lépni csak lefele lehet, például büntetés útján, magasabb rangúval házasodni tilos.
A szongbun azt is lehetővé teszi, hogy a "gazdaságilag feltörekvő nők” ambícióit is letörje, így megpróbálja fenntartani a tiszta és ártatlan koreai nő eszményét. Az alacsony minősítésű nők számára a szexuális erőszak mindennapossá vált, és kiszolgáltatottá váltak az emberkereskedelemnek, illetve a prostitúciónak is.
5. Betiltott termékek
Ahogy egy korábbi cikkünkben is említettük, Észak-Korea a betiltott termékek és cselekmények bizarr listájával rendelkezik, biztosítva elszigeteltségét és a forradalmi ambíciók megakadályozását. Minden nyugati termék birtoklása illegális, különösen ha Made in USA szerepel a címkén. 2021-ben Kim Dzsongun a farmernadrágot is betiltotta, mint az összeomlott, nyugati társadalom, Amerika jelképét, a rezsim szerint a ruhadarab ugyanis teret adhat az egyéniségnek. A fekete piacon ugyan kapható, de csak otthon, zárt falak mögött hordható, ami szintén kockázatos.
A Bibiliát, vagy bármilyen más vallás kegytárgyát, szent iratát tilos birtokolni. 2013-ban 80 embert végeztek ki nyilvánosan egy stadionban, miután bibliát találtak otthonukban. Feltehetően 200-400 ezer tagja van a földalatti keresztény mozgalomnak, és a koncentrációs táborokban feltételezhetően 100 ezren vezekelhetnek hitükért.
Ezen felül tilos kikapcsolni az állami rádiót, ami az 1984 című regénybe illően árasztja a dinasztia és államalapító Kim Ir Szen által megálmodott dzsucse elveit. Csak akkor hallgat el, mikor az áramot éjjel lekapcsolják, reggel pedig ez szólal meg először.
6. A szarkazmus tabu, a hisztérikus gyász kötelező
A Kim család és az észak-koreai kormány megsértése istenkáromlásnak minősül, melyre nincs bocsánat. Így a szarkazmus is illegális, a pártról vagy a vezetőről viccelődni halálos vétek. Még egy szemforgatás is halálos lehet, ugyanis a kiterjedt besúgóhálózat ezt is jelenti.
Ugyanez igazi a külföldi médiára is. Az Interjú című vígjáték, melyben a fiktív Kim Dzsongun halálát leli finoman szólva is kiverte a biztosítékot a helyi vezetésnél. A két főszereplőt halálosan megfenyegették, és Kim könyörtelen, 9/11-hez fogható bosszúval fenyegette meg az államokat. A Sony-t már az előzetes megjelenése után hekkertámadás érte, amelyért az FBI Észak-Koreát tette felelőssé.
Az érzelmeket a gyászra kell tartogatni. Az érzelemmentes, sírás nélküli megemlékezés hűtlenség gyanúját kelti. Mikor a Kim Dzsongil meghalt, 100 napos gyászt hirdettek, ekkor még nevetni, alkoholt inni, zenét hallgatni is tilos volt. Csak hisztérikus sírás szakíthatja meg a síri csöndet, és a hatóságok azt is ellenőrzik, elég hiteles-e a gyász.
7. Új időszámítás
A Nagy Vezető, Kim Ir Szen példátlan személyi kultuszt alakított ki, nevét tilos külön sorba írni, a család mindhárom vezető tagjának egy sorban kell szerepelnie. Országszerte több mint 500 szobrot emeltek tiszteletére, a fővárosban található legnagyobb szobor megközelítésekor kötelező virágcsokrot elhelyezni a talapzatnál. Az 1982-ben 70. születésnapjára felépített phenjani diadalív 25 500 fehér gránittömböt tartalmaz, mivel a vezér hetven év alatt ennyi napot élt meg. Az általános iskolákban külön tanteremben oktatják műveit, az épületeken függő fényképeinek a homlokzat meghatározott részét kell elfoglalni, szülőháza múzeum, és egyben zarándokhely is.
Kultuszát újabb szintre emelte 1997-ben, amikor a Gergely-naptár helyett bevezették a dzsucse-naptárat. Az új időszámítás kezdete 1912. április 15., Kim Ir Szen születésének napja, így jelenleg a dzsucse 112. évében élnek a félsziget északi felén.
8. A Kéjosztag
A külföldi hírszerző szolgálatok szerint Kim a koronavírus-járvány elől egy biztonságos luxuskomplexumban húzta meg magát. A védett, steril falak között pedig a Kippümdzso, vagyis Kéjosztag (angol fordításban Pleasure Squad) szórakoztatta őt és a magas rangú tisztviselőket. A közel 2000 fős hárem feladata, hogy énekeljen, táncoljon, és szexuális szolgáltatásokat nyújtson a nemzet elitjének.
A hagyomány Kim Ir Szen elnöksége alatt kezdődött. A hatalom várományosa, Kim Dzsongil fiatal, csinos lányokat toborzott apja szórakoztatására, így biztosítva pozícióját. A hatóságok azt mondták a 13-16 éves lányok szüleinek, hogy fontos küldetésre viszik őket. A gyerekeket nemcsak az Örök Vezető, hanem más pártvezetők birtokán tartották szórakoztató szexrabszolgákként. Miután a húszas éveikben „nyugdíjazták” a nőket, az észak-koreai hadsereg tagjai feleségül vették őket. 2010-ben egy Mi Hjang néven ismert nő disszidált Dél-Koreába, aki két évig Kim Ir Szen Kéjosztagának tagja volt. Elbeszéléséből kiderült, hogy széleskörű orvosi vizsgálatnak vetették alá, mielőtt kiképzése megkezdődhetett volna.
A Kim-dinasztia tagjai mind saját ízlésük szerint válogatott Kéjosztagot állítottak fel maguknak. Fudzsimoto Kendzsi, egy sushi-szakács, aki 1989 és 2001 között a családnak dolgozott azt állította, hogy Kim Dzsongil bátyja, Dzsang Szong Tek vezette a meghallgatásokat a diktátor nevében, a férfi pedig nemcsak énekes, táncos, hanem szexuális tehetségüket is tesztelte.
Tíz éve nem sikerült megválaszolni a nyomasztó kérdést: mi történt a Malajziából Kínába tartó repülővel?
2024.3.30 11:07
Kim Ir Szen unokaöccse száműzetése alatt írt emlékirataiban az egységről, mielőtt 1997-ben meggyilkolták. I Il-nam hajnalig tartó bulikról számolt be, amelyek középpontjában a pia és a szex állt.
A bulikon a rutin része volt az evés, az ivás és a tánc, de általában erotikus játékokkal végződtek. A kedvenc játékaikban a veszteseknek egyenként kellett levetkőzniük. Kötelező volt, függetlenül attól, hogy az illető férfi vagy nő. Ha durván berúgtak, borotválós játékot is játszottak. A vesztes férfiak hajának egy részét lenyírták. A nőknek pedig a szeméremszőrzetét borotválták le.
9. Kim Ir Szen Nyírcsaholyból származó magyar masszőre
Szilágyi-Herman Erzsébet Barátom, Kim Ir Szen című emlékiratában emlékezett vissza a diktátor szolgálatában eltöltött évekre. 1956 óta élt Svájcban nemzetközileg elismert nyirokmasszázs-specialistaként, így nem okozott neki meglepetést, mikor az 1980-as években felkérték koreai lányok masszázs oktatására. Azonban a megállapodást követően derült ki, hogy nem a dél-koreai fővárosba kell mennie, hanem az észak-koreai Phenjanba.
Némi hezitálás után kiutazott a számára addig ismeretlen országba, ahol megkérdezték tőle, kezelne-e egy idős beteg urat. A magyar nő igent mondott, fogalma sem volt, ki lehet a „nem tökéletes egészségi állapotban lévő” férfi, akinek a tolmácsok elmondása szerint nagy felelősség nyomja a vállát. Végül a tévéből tudta meg, hogy páciense az ország első számú vezetője.
Kéthetes látogatása alatt naponta másfél órán át masszírozta Kim Ir Szent. Sosem maradt egyedül, tolmács és sofőrje kísérte mindenhová, tanítványaival az általa aranykalitkának nevezett házban lakott saját személyzettel. 1987 és 1992 között összesen két évnyi időt töltött az országban, utoljára 2001-2002-ben tért vissza, szintén masszőröket betanítani. Különleges, bizalmi pozícióba került, egy idő után nem lefüggönyözött kocsival utazott, tehát láthatta az ország valódi arcát, és az ottani életkörülményeket is.
Az évek alatt baráti viszonyba került a diktátorral, aki horgászni is elvitte Szilágyit, kétszer meghívta ebédre, illetve Kim kínai tanulmányairól beszélgettek. Több ünnepségen, színházban és cirkuszban is megjelent az elnöki párral. A vezető egyszer megajándékozta egy pár ízületeket gyógyító golyóval, és születésnapján felajánlották neki az észak-koreai állampolgárságot is, de udvariasan visszautasította. Ő maga egy svájci órát és egy vadászkutyát ajándékozott Kim Ir Szennek.
