Nincs sok lehetősége annak, aki menekülésre adja a fejét.
Észak-Korea a világ egyik, ha nem a legelszigeteltebb országa. A Kim család által vezetett rezsim gyakorlatilag minden létező szinten korlátozza állampolgárainak életét, így időről időre a külvilág is értesül a 26 milliós országban uralkodó kegyetlen, sokszor bizarr törvénykezésekről.
Csak hogy párat említsünk, Észak-Koreában többek között illegális:
- külföldi filmeket nézni vagy zenét hallgatni,
- nemzetközi hívásokat intézni,
- nem a kormány által előírt frizuratrendet követni,
- a fővárosban engedély nélkül letelepedni,
- a mindenkori országvezetők szobrait nem teljes valójukban lefényképezni.
Azonban a vasszigoron túl például legális marihuánát birtokolni, fogyasztani, sőt, árusítani is Észak-Korea területén.
A fentebb említett előírások értelmében – nem túl meglepő –, de a rezsim mindent megtesz annak érdekében, hogy minél kevesebb információ szivároghasson ki az államháztartás működéséről, így az idelátogató külföldi turisták például nem érintkezhetnek szabadon észak-koreai állampolgárokkal. Bármiféle szabály megszegése, mind az egyszerű szemlélők, mind a lakosok számára munkatáborhoz, sőt, akár halálhoz is vezethet.
Boldog évfordulót Magyarországnak! – 20 éve csatlakoztunk az EU-hoz, mi történt az elmúlt két évtizedben?
tegnap 10:11 -kor
Bár időről időre lehet tenger felett felrobbanó ballisztikus rakétákról, meg katonai gyakorlatokról hallani, sokan mégis azt hiszik, hogy az erőfitogtatáson kívül Észak-Korea hadi felkészültsége nem jelent nagyobb veszélyt bolygónk többi országára nézve. Pedig az igazság az, hogy a két Korea közötti feszültség a mai napig tapintható, sőt, 1950 óta, békeszerződés hiányában, hivatalosan is háborúban áll a két fél. A szövetséges támogatása miatt pedig egyre több a fekete listás ország.
Nem is meglepő hát, hogy egyre többen, évente akár ezren próbálnak disszidálni az országból, ami semmi esetre sem egy könnyű vállalkozás. Mégis, akik úgy döntenek, hogy elmenekülnek a rezsim, a katonai hadkészültség, az éhezés és a rossz egészségügyi ellátás elől az életüket kockáztatva, több útvonal közül választhatnak. Ezeket szedtük most össze egy listában.
Fuss, fuss az életedért!
Az elsődleges útvonal, melyen keresztül többen is szökni próbálnak, az ország északi szomszédjához, Kínába vezet.
A határt jelentő két folyó, a Jalu (más néven: Amrok vagy Amnok) és a Tumen közül az utóbbi számít kedveltebb átkelőhelynek. Az Észak-Korea, Kína között húzódó határ nagy részén futó gyors, mély és igen széles Jalu-folyóval szemben a Tumen, mely egyben Oroszország felé is egy kapu, sekély és inkább keskeny. Egyes területeken gyalogszerrel, vagy egy rövid úszással is könnyen átkelhetünk a vízfolyáson, télen pedig gyakorta be is fagy.
Azonban az útvonal népszerűségével nem csupán a lakosok, de a határt védő katonák is pontosan tisztában vannak, akik készen állnak bármelyik pillanatban lőni, ha menekülőket látnak. Ezenfelül érdemes tudni, hogy Kína nem ad menedékjogot vagy menekültstátuszt az észak-koreaiaknak, és minden esetben illegális bevándorlóknak tekinti őket. Ha a kínai hatóságok menekültekkel találkoznak, azonnal visszatoloncolják őket Észak-Koreába. Kína ezt azért is teszi, hogy ne veszélyeztesse Phenjannal való diplomáciai és gazdasági kapcsolatait. Ám ha mégsem toloncolnák vissza őket, gyakran az ország belső területeire küldik őket, ahol eladják ezeket a hánytatott sorsú embereket rabszolgáknak, a nőket pedig prostitúcióra kényszerítik.
Ki az a Vlagyimir Putyin?
2024.4.14 9:54
Ha valaki mégis Kína vagy Oroszország felé venné az irányt, nincs biztonságosabb hely egy dél-koreai nagykövetségnél. Ez az észak-koreai határtól mérve Oroszországban Vlagyivosztokban van, Kínában pedig Senjang városában.
Ahol 1996 óta csak húszan tudtak átkelni
A Koreai-félszigeten az Észak-Koreát és Dél-Koreát elválasztó zóna, a demilitarizált övezet (angolul: DMZ) körülbelül 240 kilométer hosszan, és 4 kilométer szélességben húzódik a 38. szélességi fok mentén.
Bár maga a zóna teljesmértékben mentes bármiféle fegyvertől (kivéve azt az egymillió taposóaknát, amit a földbe ástak), a területen kívüli részek a lehető legveszélyesebbnek számítanak a nagy létszámú és erősen felszerelt katonai egységek miatt. Sőt, gyakorlatilag a bolygónk legjelentősebb militarizált övezetéről beszélünk – érthető hát, hogy a DMZ-n keresztül szökni nem csupán rendkívül veszélyes, de kvázi lehetetlen is civilek számára.
Igen, a civileknek valóban veszélyes, merthogy bár 1996 óta csupán 20 embernek sikerült ezen a szakaszon elhagynia az országot, azok is majdnem mind határvédő katonák voltak, akik mégis némi előnnyel rendelkeztek a terepen. Ahogy már feljebb említettük, nem csupán a nyelvi könnyebbségek, de a menekültek felé történő diplomáciai engedmények miatt is a déli szomszéd általában az elsődleges úti cél. Hiszen Dél-Korea a menedékjog vagy menekültstátusz mellett az állampolgárságot is megadja az Észak-Koreából menekülők számára. Ezzel is biztosítják, hogy a disszidenseknek ne kelljen visszatérniük hazájukba, ahova amint visszakerülnének, kivégeznék őket.
Úszva, hajózva
Nem csupán szárazföldi útvonalakon menekülhetünk el Észak-Korea területeiről, sőt, sok esetben a vízi megoldások tűnnek a legkézenfekvőbbnek, lévén, hogy az országot két oldalról is tengerek mossák: nyugaton a Sárga-, keleten pedig a Japán-tenger.
A Sárga-tenger vízi határt képez Észak-Korea és Kína, valamint Észak-és Dél-Korea, valamint között is. A terület egy részét mindkét ország a saját fennhatóságának tekinti, így pedig a legfőbb veszélyforrást a katonai hajók jelentik a menekülők számára, hiszen az észak-koreai haditengerészet gondolkodás nélkül kész elfogni, vagy akár likvidálni is disszidenseket a hideghullámok között.
A Japán-tenger is frekventált menekülési útvonalnak számít. Ám mivel az ország keleti szakaszán sokkal egységesebb partvonulattal találkozunk, nehezebb is elbújni a vizslató szemek elől, ezenfelül, ha nem Dél-Koreába vennénk az irányt, hanem egyenesen Japánba, nagyobb távot, közel 1000 kilométert kell megtenniük a disszidenseknek az elképesztően veszélyes vizeken.
Ám mégis felragyog a reménysugár a Korea tengerei felett a remek úszók számára, hiszen a múltban több észak-koreainak is sikerült átúsznia a szomszédos Dél-Koreába az ország Dél-Hvanghe, Keszong és Kangvon tartományaiból. A legutóbbi eset alkalmával, ami körbejárta a világsajtót, két barát egy gumiabronccsal, pumpával és némi élelemmel tette meg sikeresen a veszélyes utat.
Öltönyben menekülni?
Mint minden más országnak, Észak-Koreának is vannak diplomáciai testületei, valamint nagykövetségei. Bár Magyarországon az utóbbit nem találunk, ám nem is kell messzire mennünk, ha megnéznénk kívülről a távol-keleti ország külhoni kitelepülését, hiszen Bécsben, csak pár perc sétára Schönbrunntól találjuk az épületet.
A szóbeszéd szerint, hiába a diplomáciai státusz, a nagykövetségi dolgozók sincsenek igazán jól fizetve, s ezeknek az intézményeknek valahogy ráadásul önfenntartónak kell lenniük. Jelentsen ez akármit is.
Bár az észak-koreai diplomáciai testületekben az élet semmivel sem egyszerűbb, mint otthon az elzárt országban, a politikai misszió mégis nagyszerű lehetőséget kínál arra, hogy elmenekülhessenek az anyaországból. Az évek során számos magasabb rangú személy disszidált ezen az úton családjával. Például 2016-ban egy észak-koreai diplomata feleségével és gyermekeivel együtt az Egyesült Királyságból sikerült Dél-Koreába menekültek. Észak-Korea egyiptomi nagykövete is így lépett meg, csak ő egyenesen az ellenségnek kikiáltott Egyesült Államokba repült. 2019-ben pedig Kuvait nagykövete vette az irányt Dél-Korea felé.
És te mit csinálsz műszak után? Megszököm.
Észak-Koreának a diplomáciai mellett van egy államilag ellenőrzött külföldön folytatott munkaügyi missziója is, aminek keretein belül a kormány gyakorlatilag vendégmunkásokat küld más országokba. A kizsákmányoltatásból befolyt pénzeket a rezsim később zsebre rakja s saját kénye-kedve szerint fegyverkezésbe forgatja. Oroszország, Kína, Kuvait vagy Mongólia – a lista hosszasan mehetne tovább, de a becslések szerint Észak-Korea mintegy 45 országban, köztük az Európai Unió több tagállamában is beveti kényszermunka-misszióját.
Többek között ezeknek a szerencsétlen sorsú munkásoknak köszönhetjük a tavalyi Katarban rendezett FIFA labdarúgó-világbajnokság építkezéseit is. Ám a rettenetes munka és életkörülmények ellenére sem a koreai kémrendőrség, sem a hadsereg nem képes olyan szigorúan ellenőrzésük alatt tartani ezeket az embereket, mint ahogy azt az anyaországban tennék. Így pedig a szökés is egyszerűbbnek tűnhet.
Sporttal a szabadságért
Bár Észak-Korea valóban egy rendkívül titokzatos és zárt ország, azért annyira mégsem vonja ki magát a világ történéseiből, hogy ne küldjön sportolókat az Olimpiára. Az észak-koreaiak számára az válogatott csapat tagjának lenni mindképpen előnyös: amellett, hogy a sportolók élvezhetik egy demokratikus ország nyújtotta lehetőségeket, a nemzetközi versenyeken való részvétel nagyszerű lehetőséget kínál arra, hogy elmeneküljenek az otthon váró zsarnoki rezsim elől.
Az észak-koreai kormány igen bőkezű azokkal, akik egy-egy éremmel tovább emelik az ország külhoni reputációját, ám mindazok, akik medál nélkül térnek haza, súlyos büntetésben részesülnek. Egy átlagos észak-koreai számára viszonylag nehéz lehet disszidálni, egy olimpiai sportoló számára valamivel egyszerűbb. Bár minden észak-koreai sportolót szigorúan megfigyelnek a nemzetközi versenyek során, mivel az olimpiai játékoknak otthont adó országok általában demokratikus nemzetek, ezért ha úgy van, könnyen kérhetnek menedékjogot.
Észak-Koreának egyébként eddig 16 arany-, 16 ezüst- és 22 bronzérmet sikerült az olimpiai játékok alatt szerezni.
