Az egyetemi továbbtanulás mindig hatalmas stresszforrás, így szinte kötelességünknek éreztük, hogy segítsünk fiatalabb olvasóinknak.
A középiskolai végzős évnek mindig különös zamata van. Míg osztályoddal az első pár év a törékeny tantermi status quo kialakításáról szólt, vagyis:
- hogy kik lesznek a „menők“;
- melyik New Yorkerből öltözködő csajokat hajtják igájukba az ecsetfejű sportos fiúk;
- kik lesznek azok a wannabe alterarcok, akik a 30Y-ra vagy Ember Márkra csorgatják a nyálukat;
- kiknek a személyisége forog majd az animék és a K-pop körül; kik lesznek a szürke pulcsis, fortnite-os kockák;
- ki lesz kinek éppen az aktuális gay bestie-je;
- kik azok, akik a szünetekben kilógnak cigizni és zöld Monstert inni;
- vagy hogy kik lesznek azok a szülők által elnyomott tinik, akik egész középsuliban csak misebort ittak, de tizenkettedikre hirtelen úgy megmennek, hogy később fixen ők adják majd a Peaches & Cream állandó vendégkörét.
A végzős évre minden kikristályosodik, letisztul, s a régi sérelmek, viták és drámák maguktól megoldódnak – vagyis csak szalagavató után, mert ott még Regina megtépi Tamarát, mert lenyúlta a bécsi keringőhöz a táncpartnerét.
Hellyel-közzel, de mégis stabilan sikerült megcsinálnod az érettségit, bár azért rezgett a léc a töriszóbelin, de legalább még mindig nem Rebeka voltál, aki úgy kezdte feleletét, hogy „56-ban Hitler bevonult Budapestre“ (igaz történet alapján). Közben fullon idegben voltál a pontvárótól, s nem csak azért, mert nem voltál biztos, miben is kellene megjelenned most már csak volt osztálytársaid között, de kételkedtél, hogy egyáltalán összejöhet-e a hőn áhított szak. Aztán láss csodát: megkaptad az SMS-t, sőt, államilag támogatott hellyel kezded meg tanulmányaidat!
Albi-, kolikeresés, majd gólyatábor, augusztus végén könnyes búcsú családodtól, gyermekkorodtól, a gondtalan évektől, de mégiscsak izgatott vagy, hiszen végérvényesen felnőttél. Hát képzeld csak: egy nagy túrót.
Sokak életében rendkívül fajsúlyos időszak a felsőoktatási továbbtanulás, hiszen nemcsak egy új diszciplínát kezdesz, de az ismeretlen oktatási intézménnyel gyakorta egy ismeretlen város is párosul. A frusztráció, kétségbeesés elkerülése végett szerkesztőségünk most egy kis útmutatóval szeretne szolgálni az egyetemista gólyák számára, hogy tulajdonképpen mire is lehet, vagy érdemes számítani egy egyetem kapcsán. A cikk azoknak is nagy segítségre lehet, akik még a felvis tortúra előtt állnak.
Instabil énkép
Tudjuk, a középsuliban is megvoltak a magad harcai, s joggal érdemelted ki egy közösség megbecsülését. Elhivatottságoddal, egy adott tárgyhoz való affinitásoddal szinte elbűvölted szaktanáraidat, akik nem voltak restek dicséretek tömkelegével elhalmozni téged. Csináltál egy halom nyelvvizsgát, sportoltál, kitűnő kézügyességednek köszönhetően három kiállításod is volt az alma mater aulájában, na és még szépen is énekeltél. Igen, fényes karriert jósolt neked osztályfőnököd, az igazgatód, osztálytársaid pedig irigykedve követték minden lépésedet, mert ők kevésbé jóképességű diákok, ugye? Hát, sajnos ahogy egyetemre kerülsz, minden meg fog változni, mert bizony egy rakat, de minimum száz ugyanilyen tanuló lesz a szaktársad.
Az egyetemi elismeréseket nem osztják ingyen, s az a fajta biztos énkép, amelyet középiskolai környezetednek hála stabilnak hittél, most könnyen össze fog törni. Gyengének, dekoncentráltnak érezheted magad, elhiheted, hogy minden eddig felhalmozott dicséreted full kamu volt, és gyakorlatilag négy középiskolai éven keresztül pofátlanul az arcodba hazudtak – tudd, hogy azért ez nem ennyire fekete vagy fehér. Az egyetemista gólyákra jellemző kiégés teljesen normális. Az új elvárások, környezeti behatások megismeréséhez idő kell. Egyetemre járni nagy stresszforrás, és teljesen oké, ha félsz az egésztől. És soha ne feledd, nem vagy azért értéktelen, mert most megtalálod a hozzád hasonló embereket.
Ha részletesebben is érdekel a fentebb leírt letargikus érzet miértje, szeretettel ajánljuk a gifted child szindrómáról írt cikkünket.
A professzor nem a legjobb barátod
Igen gyakori jelenség közeledve a végzős év utolsó napjaihoz, heteihez, hogy egy adott szaktanár, netán egy osztályfőnök szorosabbra (nem a romantikus értelemben), bensőségesebbre fűzi diákjaival való kapcsolatát. Ez igazából egy teljességében érthető viszony, hiszen mégiscsak minimum négy évet egymás társaságában töltöttetek, pláne a diákok számára egy valóban meghatározó időszakban.
Az egyetemen azért ez nem teljességében lesz így. Bár nyilván szakja válogatja, például főként nyelvi és művészeti képzéseken egy-egy tanárral, mesterrel gyakorta kiscsoportos, azaz szemináriumok keretein belül kell elsajátítanotok egy adott tantárgy, tudományos terület minden szegmensét, így akár a közös munka több félévet is jelenthet. Nyilván ilyenkor is lesz egy csomó aranyköpés, együtt megélt vicces pillanat, ez pedig akarva akaratlanul is egy oldottabb hangulathoz vezethet, de tudd, hogy nagyon nem ez a bevett szokás.
@jogos_felvetesek Neked melyik a “kedvenced”? #egyetem#egyetemielet#joghallgató#suli#tanár♬ eredeti hang - jogos_felvetesek
HÖK és TO
Ha netán lenéztél a karod gólyatáborára, elég hamar találkozhattál velük, ha más nem, akkor az orientációs napokon ismerkedhettél meg az egyetemi „nemességgel“, a HÖK-ösökkel. Ahány diák, annyi jó és rossz tapasztalat létezik a hallgatói önkormányzat tagjaival, mert sajnos nem mindenkinek a segítségnyújtás az elsődleges preferenciája – ezt, tetszik vagy sem, be kell vallani. Szerkesztőségünk falain belül is megannyi HÖK-ös sztorit osztottunk már meg egymással, és a felkészült és profi diákok mellett mindig voltak élményeink olyan hallgatói önkormányzati tanulókkal is, akik magasról tettek feladataikra, és tulajdonképpen senki se tudja, miért nem vágták ki őket azonnal. Őket elég könnyű kiszúrni, mindig az adott egyetem törzshelyeként funkcionáló kocsmákban hesszelnek, és circa tíz év alatt végzik el a hároméves BA-képzést sőt, abszolválás után valamiért a továbbiakban is bent maradnak a hallgatói önkormányzatban pár évig.
Homeschooling: nem annyira káros az otthonról tanulás, de közben mégis
2024.3.21 18:48
Ezért egy jó tanács a jövőre nézve: mindig minden fent van a kari honlapokon, ezért ott keress elsődlegesen válaszokat kérdéseidre. Minden határidő, minden kitöltendő dokumentum, minden információ elérhető az interneten. Ha mégis személyes konzultációra vagy bővebb magyarázatra lenne szükséged, akkor fordulj a HÖK-höz, vagy talán jobb, hogyha egyenesen a tanulmányi osztályra (TO) mész – bár sokszor az ottdolgozók felkészültsége is megér egy misét. Ne feledd: senki nem fog helyetted ügyet intézni.
Karó
Ez egy általánosan elfogadott tény, de azért jobb, ha minél előbb felkészíted szüleidet a gondolatra: egyetemen egyest kapni nem ugyanaz, mint középiskolában.
Minden szakon megvannak a mumustárgyak, és hidd el, nem szégyen egy-egy órát csak másodszorra-harmadszorra abszolválni. Ez furcsa lehet a szüleidnek, főként akkor, ha nem ismerik a magyar felsőoktatás menetét. Nem tudják, mit is jelenthet egy valóban nehéz grammatika- vagy anatómiavizsga, melyek akár több hét konstans felkészülést is igényelhetnek. Ezért azt tanácsoljuk, hogy idővel ültesd le őket, magyarázd el, hogyan is működik egy egyetemi képzés. Jobb, ha ők is tisztában vannak vele, mibe is vágott bele gyermekük.
A barátok
A gondolat, hogy a legjelentősebb barátságokat gimnáziumban kötjük, egy társadalmilag szépen leszopogatott csont. Nyilván ezt is a jelentékeny életkorból eredő időszakkal magyarázza mindenki, hiszen a meg nem értett kamasz egy meg nem értett kamaszt kíván. Az emós, kockás sálas nyomor szereti a társaságot.
Gyakran magunk is elhisszük, hogy legjobb középiskolai barátainkkal fogunk megöregedni, ők lesznek gyermekeink keresztszülei, és ha 30 éves korunkig szinglik maradunk, majd egy leszbikus kommunában élünk, ahol együtt termesztünk tököt, paradicsomot. A félreértés elkerülése végett, erre is van példa, de a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy az új behatások gyakran elsodorják ezeket a barátságokat. Egyszerűen más értelmet nyernek: nincs ajtócsapkodás, tányértörés, csupán csendes belenyugvás. Ám semmi vész, mert ezt az űrt az egyetemi barátok könnyen betöltik.
Az életközi válság itt is fontos szempont lehet, hiszen szaktársaid szintúgy azokon a megpróbáltatásokon esnek át, mint te, a közös célhoz vezető úton pedig jó társaságban haladni a legegyszerűbb, s ezek a társak teljesen természetesen találnak meg. Az egyetemi barátok nemcsak a saját mentális egészséged végett fontosak, de valakitől mégiscsak be kell gyűjteni azokat a jegyzeteket, ha a másnap miatt képtelen voltál bemenni Orosz nyelvfejlesztés 4.-re, plusz ez az az időszak, amikor a legfontosabb szakmai kapcsolatokat is ki tudod alakítani.
Egyetemes nagyképűség
Vannak ilyen bevett konfliktusos források, minthogy a BME-sek utálják a Corvinusra vagy az Óbudai Egyetemre járó diákokat, vagy hogy az ELTE ÁJK-sok nem veszik komolyan a BTK-sokat. Na meg arról ne is beszéljünk, hogy a BTK-n belül mindenki megveti a töriszakosokat és a szabadbölcsészeket. Fun, tudjuk, hogy mókás elviccelődni egy-egy képzés hasznosságán, vagy egy adott szubkultúra tagjain, ám mégis azt mondjuk, hogy nagyon gáz lenézni egy képzést vagy intézményt csak azért, mert szerinted haszontalan az általuk nyújtott tudás. Az igazság az, hogy felsőoktatási kalandjaid előtt (úgy, hogy gyakorlatilag semmihez nem értesz igazán) jobb szemlélődni, mint ítélkezni. A szerzett tapasztalatok elképesztően különbözőek, és az életben nagyon sokféleképpen hasznosíthatók a különböző szakokon szerzett képesítések.
Munka, munka, munka
Könnyű azt hinni, hogy az egyetemi kötelezettségeken túl ez az időszak a féktelen bulizás, és a hygge-fika lifestyle szintű világkörüli utazások időszaka. Igazából lehet az is, ha van rá pénzed, de sajnos életünk legszebb időszakáról az idősebbek módszeresen elfelejtik megemlíteni, hogy egyetemistának lenni kvázi egyet jelent a csórósággal.
Tavaly öt hónap alatt ettünk annyit, mint amennyit egész évben kellett volna – Hogyan lehetne fenntarthatóbb a táplálkozás?
2024.2.22 11:28
Sajnos egy diszfunkcionáló gazdaságban, elszabadult inflációval nem egyszerű a Gossip Girl Upper East Side életérzés, ezért azt tanácsoljuk, ahogy időd és egyetemed engedi, menj el mihamarabb diákként dolgozni. Egyrészt neked is lesz egy kis spórolt pénzed, amit tulajdonképpen arra költhetsz, amire akarsz, plusz hamarabb belépsz a munkaerőpiacra. Tudod te, milyen BA után friss diplomásként állást keresni? Borzalmas. Jobb, ha minél korábban munkatapasztalatot szerzel, s ezen a ponton ne legyenek nagy elvárásaid: biztos remekül beszélsz angolul, de egy minisztériumba érettségi után, első félévvel azért ne jelentkezz.
Nem gáz lelépni
Ha nem jön be egy képzés, nem te leszel a világ legnagyobb lúzere, ha otthagyod. Pont.
18 évesen, a pályaválasztásnál nem kell azonnal tudnod, hogy mi lesz számodra a legjobb döntés – ezt maximum csak érzi az ember, de sajnos az egyáltalában nem garantált, hogyan is alakul életed. Semmi nem kötelez téged arra, hogy egy adott szakon maradj, ha úgy érzed, hogy nem ez a te utad. Mindig lehet váltani. Ne feledd: pofátlanul fiatal vagy, még bármikor megválthatod a világot. Szerkesztőségünkön belül is vannak újságírók, akik végül nem azon a képzésen végeztek, amit elkezdtek. És lám, mégis emberek lettünk.
