Sokan kívánjuk, hogy bárcsak aludhatnánk reggelente 1-2 extra órát, viszont vannak emberek, akiknek az alvás inkább csak egy rémálom.
Kleine-Levine szindróma
A Mirror számolt be a 20 éves, Klein-Levine szindrómás Nicole Delien történetéről, aki volt, hogy egyhuzamban 64 napon keresztül aludt. Az első tünetek 6 éves korában jelentkeztek nála, de akkor az édesanyja azt feltételezte, hogy a fejfájás, a letargia és a napi 18 óra alvás oka csupán egy mezei influenza. Amikor Nicole 14 éves volt, novemberben elaludt, és következő év januárjában ébredt. Azóta az alvási periódusai 22-64 nap között mozognak, amikből ő semmit nem érzékel.
„Sokszor kényszerültem már kihagyni karácsonyt, szülinapokat, vagy épp a saját szalagavatómat“ – emlékezett vissza Nicole.
A Kleine-Levine szindróma, másnéven Csipkerózsika-betegség egy szuperritka kór, aminek az oka és mechanizmusa nem ismert, és ami a szakirodalom szerint világszerte kábé 1000 ember érint, nagyon nagy százalékban serdülő fiúkat.
A betegségben szenvedő emberek extrém hosszú ideig alszanak kisebb-nagyobb megszakításokkal, a két etap közötti periódusban viszont sokszor teljesen kábák, és van, hogy csak enni ébrednek fel.
A tünetegyütteshez tartozhat a falási roham, a zavartság, érzelemmentesség, gátlástalan szexuális vágy, gyermeteg viselkedés vagy hallucináció.
A svéd Csipkerózsika, aki a leghosszabb ideig „aludt“
A svéd Karolina Olsson esete az alvászavarok rejtélyes természetének egyik legjobb példája (már ha nemcsak egy nagyon felkapott és jól marketingelt legendáról van szó...) Az akkor 14 éves kislány hazafelé sétált az iskolából, amikor beverte a fejét, majd 4 napra rá fogfájásra kezdett el panaszkodni. Szülei ágyba parancsolták, és akkor még nem sejtették, hogy a kislány az elkövetkezendő 32 évben nem is fog onnan elmozdulni. Állítólag 1876 és 1908 között 1-2 alkalommal ébredt csak fel rövidebb időre és orvosi értelemben kómában volt: ágyhoz volt kötve, illetve nem volt tudatában a körülötte lévő világnak.
Állapota mind a szakmát, mind a nyilvánosságot megdöbbentette, és számos elmélet, spekuláció övezte a betegségének okait és a lehetséges gyógymódokat. Az orvosok a csodájára jártak, de senki sem tudott a különös állapottal mit kezdeni; egy ponton Karolinát kórházba szállították, ahol elektrosokk-terápiát vetettek be rajta, de mivel nem segített, hazaengedték egy zárójelentéssel a kezében, amire annyi volt írva: „dementia paralytica“. A lányt az édesanyja éveken át tejjel itatta, de szilárd ételt nem kapott, halála után pedig egy házvezetőnő vette át a gondozását.
Az ősi fitneszvita: reggel vagy este jobb edzeni?
2024.4.12 17:32
Három évvel később a házvezetőnő furcsa hangokat hallott Karolina szobájából: felrohant az emeletre, és rátalált az addigra 46 éves nőre, aki sírt és tántorgott. Karolina semmire nem emlékezett a 32 évnyi hibernációból, és nem ismerte meg a testvéreit sem, viszont néhány hét alatt visszanyerte erejét és beszélni is ismét tudott, a fogyáson és a koránál éretlenebb viselkedésen és kinézeten kívül nem hagytak látványosabb nyomokat a vízszintesen töltött évek. Miután Karolina felébredt, még 42 évig élt.
Úgy gondolják, a 32 év a leghosszabb idő, amit valaha bárki „hibernált” állapotban túlélt, minden különösebb egészségügyi következmény és utóhatás nélkül: egy későbbi, pszichiátriai vizsgálat során bebizonyosodott, hogy a nő birtokában van azoknak a képességeknek, amikkel elalvása előtt is rendelkezett.
Harald Fröderström svéd pszichiáter utólag úgy gondolta, Karolina valamiféle pszichózisban szenvedhetett, amit egy traumatikus élmény válthatott ki. La Dormeuse d’Oknö – 21 Ans de Stupeur. Guérison Complète című tanulmányában arra jutott, hogy a nő esete a hibernáció egy ismeretlen és rejtélyes formája lehetett, míg sokak szerint az egész csak szemfényvesztés vagy hoax, Karolina állapotának számos megmagyarázhatatlan jellemzője miatt.
