Öt év vegánság alatt elég sok tapasztalatot szereztem, jót és rosszat is. Szeretik úgy beállítani, mint az ultimate-gyógyír, a fiatalság forrása, az örök élet titka. De nem minden szervezet bírja el.
Augusztus elején tornádóként söpört végig az interneten a nyers vegán influenszer, Zsanna Szamszonovahalálhíre. A halál pontos oka nem ismert, de a feltételezések szerint szélsőséges vegán életmódja közrejátszhatott immunrendszere elgyengüléséhez. Anyja szerint lánya egy koleraszerű fertőzésbe halhatott bele, aminek lefolyását a gyümölcsalapú étkezés is felgyorsította. Most a veganizmus kritikusai a tragédiával érvelnek amellett, hogy a vegánok saját halálos ítéletüket írják alá az állati eredetű táplálékok elhagyásával. A vegán közösség sem hagyta szó nélkül az esetet, és megindult a cikkek alatti kommentháború és levágott lófej helyett a szakértői videók küldözgetése.
Öt év vegánság alatt elég sok tapasztalatot szereztem, jót és rosszat is, ezeket osztanám meg, nem is az életmódom védelmében, nem is annak reklámozása érdekében. Csak őszintén bemutatnám a napos és árnyas oldalát is, a kettő kéz a kézben jár. Szeretik úgy beállítani, mint az ultimate-gyógyír, a fiatalság forrása, az örök élet titka. De nem minden szervezet bírja el. Fél évtized alatt sikerült kitapasztalnom mi a jó, rossz, ami nagyon fontos: nekem.
Előtte
Őszintén szólva sose gondoltam, hogy valaha elhagyom a húst, mindig is kalandvágyó, szó szerint mindenevő voltam, amit elém raktak és nem pacal volt – mindig is halálszagú fehér flottírköpenyre emlékeztetett – megettem. Jó étvágyú gyerekként előre kárpótoltam a szüleimet a rengeteg fejtörésért, amit lázadószellemem okozott nekik. Mielőtt a tragédia, a.k.a felmondás a húsevéssel bekövetkezett volna, heti egyszer összeültünk barátnőimmel, és sajtburger felett diskuráltunk többek között a vegán influenszerek ősanyjáról, Rimóczi Zsófiról, aki akkor kezdte megosztani vegán snickers és más vegán receptjeit Instagramon.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Csirkepörköltön nevelkedett echte magyar tinikként arra a konklúzióra jutottunk, hogy „aszalt banán és a kesusajt alapú szélsőséges életmóddal" nem lehet életben maradni. Mi tagadás, rosszindulatú tizenéves tinip*csák voltunk – akik azóta jelentős karakterfejlődésen mentek keresztül szerencsére – könnyen első látásra szemrebbenés nélkül ítélkeztünk azon, aki meg merte osztani a világhálón élete egy kis szegmensét.
A pálfordulás
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Mikor 18 évesen szabadon garázdálkodtam Youtube-on, szembe jött velem egy ausztrál lány mit ettem egy nap?- videója, és mire észbekaptam, az egész csatornán átrágtam magam. Megfogtak a vibráló színű buddha (vidéken csak mindent beleb*szok) tálak és smoothie-k, a rengeteg mangó és ananász, ami itthon drága mulatság. Na meg a basic vegánok jolly jokere: a nicecream, közismertebb nevén banánfagyi. Mivel otthagytam a menzának gúnyolt gyomoredzőtábort – mondjuk a túlkészült (szénné égett) rakott karfiolra keserű édes nosztalgiával gondolok a mai napig – elkezdtem rekreálni a makulátlan bőrű, kockahasú Tess Begg receptjeit. Akkor már öt éve életmódot váltottam, és a fogyás oltárán elkezdtem leszokni a húsról magas kalóriatartalma miatt. A diétakultúrának viszont még kellett egy év, hogy a tojásról és a tejtermékekről is leszoktasson. Kellett a protein ugyebár.
Mindig is szerettem főzni, de azt a nyarat szinte végig a konyhában töltöttem, a jelenlegi rezsiárak és idődeficit mellett ez már puszta vágyálom. A kihívás függője lettem: Hogy nem fog szétesni karfiol-pizzatészta és zabkeksz tojás nélkül? Ahogy tapasztaltabb lettem, elkezdtem leszokni minden állati eredetű élelmiszerről. De nem voltam szigorú magammal, úgy egy évig ingáztam a lakto-ovo-vegetarianizmus és a veganizmus között, közben elkezdtem edukálni magam a pozitív egészségügyi hatásokról, majd az élelmiszeripar környezetre gyakorolt negatív hatásáról.
Aktivizmus és a szomorú igazság
Elsősorban önzőségből, részben hiúságból, harmadrészt önutálatbólszabadulva léptem a vegánság babcsírával övezett útjára; végre jól akartam magam érzeni testileg-lelkileg a bőrömben. Egyre kevesebbet mutatott a mérleg, közben beleástam magam nemcsak a gasztronómiába, az állat-, és környezetvédelembe is.
Mondjuk csúfos kudarcot vallottam, csak fél órát bírtam ki a Forks over Knives-ból, bömbölve csaptam le a gépet, akkor még volt némi dramaturgiai érzékem. Azóta se néztem egy állatkizsákmányolásról szóló tartalmat sem, anélkül is tökéletesen tisztában vagyok a vágóhidak működésével. Bármennyire megértem az aktivisták haragját, türelmetlenségét és elszántságát, az állatok lemészárlását laptopon vetíteni az aluljáróban nem vezet sehova. De tény; figyelemfelkeltő.
Ugyanakkor sokaknak taszítóan agresszív, különösen azoknak, akik álomvilágban ringatják magukat homokba dugott fejjel. A valóság elől sokáig úgyse lehet menekülni, tekintettel a havi rendszerességgel pusztító erdőtüzekre. Rengeteg inspirációt gyűjtöttem Facebook-csoportokban, de mézevő vegák ellen irányuló utálat és kioktató hangnem kikezdte a lelkem.
Ez a fröcsögés épp annyira rontja a veganizmus hírnevét, mint a kizárólag exotikus gyümölcsökön élő fruitariánus influenszerek.
Már az is nagy lépés, ha valaki hajlandó beiktatni egy-két húsmentes napot és napi egy húsmentes étkezést, különösen annak fényében, hogy beléptünk a globális rotyogás korába. Aki pedig túl drasztikusnak érezné változást, annak jó hír: a flexitáriánus (kevés húst és tejterméket tartalmazó) étrend nemcsak pénztárca és érrendszer barát, forrósodó bolygónkat is hűti.
Köztudott, a globális felmelegedés kokainja az állattartással kapcsolatos metánkibocsátás és az erdőirtás. Még 1961-ben a globális, egy főre eső átlagos húsfogyasztás évente 20 kg volt, 2013-ban 43 kg.
Utána
Ha már annyira szeretünk mások tányérjában turkálni, akkor ünnepélyesen asztalra tenném az enyémet is. A feketeöves vegánok nyomdokába léptem, meglepő módon nem utáltam meg a banánt, pedig szinte orrvérzésig ittam a banánfagyit és smoothie-kat (magyarán szmötyit). Zabkásával keltem, tofu rántottával feküdtem. Mégis haláléhes maradtam, nem tudtam koncentrálni, a hajam fényes lett, de továbbra is hullott, edzéseken sokszor kifulladtam.
Rájöttem, hogy mentális és fizikai aktivitásom is megköveteli a változatosabb, kiadósabb étkezést. Kezdetét vette a koplalás elleni sztrájk, vagyis jobban meg mertem pakolni a tányért. Csak nem fél kiló spenóttal, ami hőkezelésre lefolyóból kiszedett hajcsomó méretű kupaccá válik, és csak éhesebb leszek tőle. A szezonális szénhidrátok, mint a téli sütőtök, nemcsak borzasztóan finomak, de hosszútávú teltségérzetet adnak, akárcsak a rizs, krumpli és társaik. Ha mégis éhes maradnék, egyszerű a megoldás; minden szégyenérzet nélkülrepetázom. Sült krumpli mogyoróvajjal vagy hummusszal... messze lekörözi nálam a tofurántottát. Ha már szóba jött, bár nem vagyok szójaérzékeny, azért a szervezetem megérzi, ha túltolom a biciklit fogyasztása terén. Időbe telt kitapasztalni a határokat egyes ételeknél. Elfogadtam, hogy nem esik jól tésztát, kenyeret enni. Nem diétázom, csak nem ízlik, meg lehet kövezni érte. Tehát, ami nekem bevált; nagyobb adagok, nem szélsőségesen hüvelyesekből, salátafélékből, és az esti kakaó.
Az ősi fitneszvita: reggel vagy este jobb edzeni?
2024.4.12 17:32
Igen, lassan 25 éves létemre minden este folyékony dopamint iszom, mert jót tesz az emésztésemnek, az insomniámnak, és a lelkemnek is. Nem egyik napról a másikra érzékeltem a pozitívumokat, de odafigyeléssel elkezdett tisztulni (nem tökéletesedni) a bőröm. A répa csodákat tesz. Rengeteg energiám lett (nem győzöm levezetni), gyorsabban nő a hajam és a körmöm, mint valaha, és egyszerűen így érzem jól magam; nem elnehezültnek. Viszont sokáig küzdöttem a puffadással, időbe telt mire a szervezetem megtanulta kezelni a rengeteg rostot, de napi pár csésze zöld tea (team sencha) is segített.
Nem étrendkiegészítőkön élek, a fehérje bevitel sem nagy ördöngösség; szinte mindenben megtalálható, csak változó mennyiségben. Tehát oda kell figyelni. Van amikor igenis számít a méret, esetemben az adagok. Valaki kihúzza minden gond nélkül két étkezéssel, egy szelet pirítóssal a napot, én nem tartozom ebbe a táborba. Ennek mondjuk őszintén örülök, mert imádok enni. Nagyon "bölcsen" megjegyezték néhányan: „Lány létedre jó sokat zabálsz!” – nem csak iszonyúan bunkó komment, ijesztő, hogy még az evést is próbáljuk nemi sztereotípiákhoz kötni.
Előszeretettel viccelődök azzal, hogy több mint 10 éve komoly párkapcsolatban élek; az evészavarommal. Viszont ez a cikk most nem erről szól, de göröngyös növényevő utam része, nem szeretném a szőnyeg alá söpörni. Számomra hosszú idő után a vegán életmód hozta el a megkönnyebbülést, nem csak külső tekintetében. Végre nem félek a kalóriáktól.
De nem mindenkinek a szejtán hozza el a megváltást.
„A gazdagok sportja”
A laikusok szent meggyőződése; vegánnak lenni drága. A jelenlegi infláció mellett már a legkevésbé sem állja meg a helyét ez a felvetés. Egyszerűen létezni drága.
Ahogy bármilyen életmódra rámehet az ember gatyája, úgy a húsmentesre is, ha az emberfia állandóan bio, glutén-, laktóz-, tojás-, tej-, mogyoró, E-szám és az ABC összes betűjétől mentes pótlóterméken és etikus gazdálkodásból származó, mellesleg importált, vak apácák által Újholdkor szüretelt avokádón tengeti mindennapjait.
Elég utánaszámolni, és magunk is megcáfolhatjuk a megfizethetetlenség mítoszát. A csirkemellfilé kilója 2 079 Ft. Mi mindent vehetek ebből vegánként?
- 8 kg görögdinnyét vagy
- 4 csomag diákcsemegét vagy
- 3 kg almát vagy
- 3,7 kg vöröshagymát vagy
- 6 kg krumplit vagy
- 14 kg lisztet vagy
- 3 csomag durumlisztből készült tésztát vagy
- 2 kg rizst vagy
- 5 db csicseriborsó konzervet vagy
- 6 db kukorica konzervet vagy
- 2,5 kg zabpelyhet
Sokan reflexből egy hiperdrága, mindenmentes létformaként azonosítják a veganizmust, holott nem kötelező spirulás-moringa poros búzafűlével indítani a napot. Ahogy egész duriant enni sem ebédre, ahogy Szamszonova tette. Neki minden erőforrása meg volt hozzá Malajzián.
Egy friss kutatás alátámasztotta, hogy a vegetáriánus étrend úgy harmadával olcsóbb a hagyományosnál. Gondolom (legalábbis remélem) a húsfogyasztók sem minden nap buggyantott galambtojást, libamájat és szarvaspörköltet falatoznak. Elég irreális jelen gazdasági helyzetben, és újfent a felmérést kell idéznem; a országokban látványosan csökkenteni kell a húsfogyasztást a klímaváltozás mérsékléséért.
Épp testben épp lélek – bár lehet, a pszichológusok más véleményen vannak
Nem találom fel a spanyolviaszt, ha azt mondom; az egészség nem feltétlenül a testsúlyon, hanem erősen azon múlik, mit eszel. Lehetsz zöldséggyűlölő (van ilyen is) vegán, aki chipsen és narancsleven él, vagy rágcsálhatod kiló számra az ashwagandha porral szórt avokádós élőkenyeret. Két vegán étkezési szokása között óriási különbségek lehetnek.
Így kellene élnünk, hogy megállítsuk a klímaválságot?
2024.4.7 9:55
Szélsőséges példákat említettem, mert egy szélsőséges esetet kapott fel a világ. A spektrum mindkét vége lehet veszélyes; alma-répa-zeller lével életen át tartó detox-kúrát tartani és minden nap Happy Meal menüt enni se éppen hasznos.
Az egészségesnek kikiáltott kaják is árthatnak, 2015-ben a mekis sajtburger átment a transzzsír rostán, még a Norbi Update csokis croissant és müzliszeletek meghaladták az megengedett határértéket. A Nagy mennyiségű transzzsír-fogyasztás minden évben 1000 ember haláláért felelős Magyarországon. Nem is olyan meglepő annak fényében, hogy évente 9000 kg transzzsírt fogyasztunk, ami 850 darab BKV-busznak felel meg. Az állagjavító megtalálható a sült krumpliban, ultrafeldolgozott élelmiszerekben és a margarinokban is. Utóbbi nem csak vegán vaj-alternatíva, a pékségek is sokat spórolnak vele.
A feldolgozott élelmiszerek rengeteg szintetikus anyagot tartalmaznak, viszont nem valószínű bárki – étrendtől függetlenül – sztrókot kapna egy alkalmankénti oreo miatt. Igen, az oreo a véletlen-vegán dolgok közé tartozik, ahogy a barbecue ízű Pringles is.
Sem a trópusi gyümölcsök, sem a luxusélelmiszerek nem tesznek halhatatlanná. Erre nagyon is rávilágított az orosz influenszer sajtószenzációs halála. Sok nyers vegánhoz hasonlóan Szamszonova sem ivott vizet, mert hitte, nyers gyümölcsökkel, kókuszdiókkal a folyadékpótlás lehetséges. Csodálatosak a friss növények, de a só, olaj, víz(!) és hüvelyesek teljes hiánya könnyen vezethetett tápanyaghiányhoz, alultápláltsághoz. Ami egyébként nem csak csoffadt jégsalátával, rost és vitamin szegény carnivore (húsevő) étrenddel is elérhető. Négy deka vajjal készült fekete kávé és két kilós steak ebédre ugyanúgy érrendszeri problémákhoz vezethet, ahogy a B12-vitamin hiánya idegrendszeri problémákhoz.
Nem igazán sikerült levonni a tanulságot, miszerint hallgassunk a testünkre, és ne csak az ételeket, a médiát is felelősséggel fogyasszuk. Nem tudni, mi zajlott a kamera mögött; szenvedett-e bármilyen mentális betegségtől, felszívódási zavartól, hormonális problémától, vagy egy rakat más tényezőtől, ami közre játszhatott a halálában. Inkább a sátán diétájának címkézzük fel a legtöbb ember számára működőképes, fenntartható életmódot és élcelődünk mások tragédiáján.
Mutasd a fenotípusod, megmondjuk, ki vagy! A japán vércsoportalapú személyiségelemzés egy nagy adag iróniával
2024.4.1 10:24
Nem akarok kalkuttai Teréz anyát játszani, de a rengeteg „egy idiótával kevesebb” kommentet nézve elég sokan elfelejtették, hogy egy ember meghalt. Azok is, akik hevesen osztották meg az orvosi véleményeket, mert csak saját, megdönthetetlennek hitt véleményüket akarták alátámasztani.
A kárörvendő és kritikus hangok miatt én is sokáig tökéletes vegán akartam lenni, aki minden statisztikával tisztában van és megingathatatlan. Fél évig éltem Tajvanon, bár a buddhizmusnak hála minden borokban volt egy vega étkező, résen kellett lenni. Volt, hogy véletlenül tojást, sőt disznóvért ettem. Borzasztó bűntudatom volt, sokáig nem mertem bevallani a "bukást". Tagadtam a rossz közérzetem, külföldiként nem olyan egyszerű eljutni orvoshoz, így leginkább a B12 vitamin hiányára gyanakodtam. Végül az émelygés, rossz közérzet és fejfájás miatt nem vergődtem tovább, ha véletlen mégis tojással készült a pirított rizs, alkalmazkodtam a körülményekhez. Hazatérve is az civódtam, egyek-e újra tojást. Nevetséges ugye?
Végül az egészségem érdekében elengedtem mások elvárásait és a rettegést a vegán Gestapótól. Az egészségnél semmi sem fontosabb. Minden tökéletlenségemmel együtt, már rengeteget tettem a környezetért és magamért.
