A Ferrari bemutatta az első XX modelljeit, amelyeket közutakra terveztek. A Stradale és a Spider több mint ezer lóerővel rendelkezik, és 2,3 másodperc alatt gyorsul százra.
Az olasz autógyártó híres XX modelljei eddig nem igazán kötöttek kompromisszumokat: prémium sportautók voltak prémium ügyfeleknek, nem hétköznapi használatra. Ám ezzel a hagyománnyal most szakított a Ferrari, megijedni azonban nem kell, az XX továbbra is egy topkategóriás versenyautó topkategóriás ügyfeleknek, csak már közúton is lehet használni.
Jól hangzik! De mi hajtja?
Nem kevesebb mint ezer lóerő, és 2,3 másodperc alatt gyorsul százra – ami kevesebb idő, mint ezt a mondatot leírni. Ezt a bika teljesítményre képes motort két karosszériába préselték bele: az egyik az SF90 XX Stradale, a másik SF90 XX Spider nevet kapta. Közös jellemzőjük a négyliteres, nyolchengeres, twin-turbós motor, de a teljesítménye 574 kW/780 lóerőről 586 kW/797 lóerőre ugrott, és a villanymotorok is erősebbek lettek, a korábbi 162 kW 171-re nőtt. Így a hibrid motor teljesítménye több mint ezer lóerő lesz, és mintegy 25 kilométer megtételét teszi lehetővé tisztán elektromos hajtással. Igaz, itt az elektromotor alapvetően a rendes motor teljesítményének a csúcsra járatásához lett beszerelve, valószínűleg soha senki nem fogja tisztán elektromosan használni.
Jöhet a matek?
Ahogy fentebb említettük, az autóknak 2,3 másodpercre van szüksége ahhoz, hogy elérjék a 100 kilométer/órás sebességet, illetve 6,7 másodperc ahhoz, hogy nulláról kétszázra gyorsuljanak. Bár nem találtam róla adatot, de van egy sejtésem, hogy a 320 kilométer/órás végsebességet is képes elérni közel 10 másodperc alatt. Ezt a teljesítményt – karosszériától függetlenül – mindkét fenevad képes bemutatni.
A tökéletes teljesítmény érdekében az autókba egy nyolcsebességes váltó, illetve hátul egy-egy 390 milliméter átmérőjű tárcsafék lett beszerelve – csak szemléltetésképpen: ez nagyobb mint egy átlagos pizza. Természetesen ezek a fékek is olyan biztonsági és elektronikus rendszerekkel lettek kiegészítve, amelyek folyamatosan figyelik a sebességet, és ahhoz mérten állítják be a legoptimálisabb fékhatást.
Sikerült az autó légellenállását is tökélyre fejleszteni: az új, aerodinamikusabb formának és a szintén új hátsó szárnyaknak köszönhetően lényegesen javult az autó menetstabilizációja.
Akkor ez most kinek is készült?
A számokból már gyanús lehetett, hogy ezek a modellek azért nem tömegautónak lettek tervezve, pusztán formaság, hogy úgy lettek kialakítva, hogy utcai forgalomban is használhatóak legyenek, de a nap végén mégiscsak vegytiszta versenyautók ezek, amelyek vezetéséhez nagyon nagy rutin és szaktudás szükséges.
Pontos árat a gyártó még nem közölt, de annyit azért sejthetünk, hogy nem az átlagember pénztárcájához lesznek szabva.