Néha olyan, mintha a Covid csak egy rossz álom lett volna. Az átlagos hétköznapokon már semmi nem emlékeztet a bezártságban töltött hosszú hónapokra, mégis néha rádöbbenünk, mennyi minden kimaradt az életünkből a járvány miatt.
Az első egyetemi félévem teljesen normálisan telt. Akkor még nem volt se Covid se energiaválság. Azóta eltelt négy év, és nem volt olyan szemeszterem, amikor valami miatt ne kellett volna átállni online oktatásra vagy nem változtattak évközben a tanév rendjén. Gimiben azt képzeltem, hogy az egyetemi éveim érdekes előadásokról, közösségi eseményekről, bulikról és kapcsolatépítésről fognak szólni. Ehhez képest otthon ültem a szobámban és egy laptopról próbáltam meg elsajátítani a tananyagot, miközben a szaktársaim egy részének a nevét sem tudtam. Az érettségizőknek az utolsó középiskolás éveiket kellett bezárva és a barátaiktól távol tölteniük, a hozzám hasonló egyetemisták soha nem tapasztalhatták meg, hogy milyen az igazi egyetemi élet, a munkaerőpiacra frissen belépőknek pedig elbocsátásokkal, csökkenő fizetéssel és a home office nehézségeivel kellett szembenézniük.
Másfél év telt el az utolsó szigorú járványügyi korlátozások óta és a mindennapok úgy telnek, mintha a Covid sosem történt volna meg. A járvány mentális egészségünkre gyakorolt negatív hatásait azonban még ma is érezzük, és könnyen lehet, hogy a pandémia még hosszú évtizedekig meghatározó lesz a generációnk számára.
Az elmúlt évtizedek során pozitívan változott a mentális egészségről való diskurzus. A társadalom egyre nagyobb figyelmet szentel az egyének lelki jóllétére, a különböző intézmények és döntéshozók is elismerik a mentális egészség fontosságát és ennek megfelelő intézkedéseket hoznak. A koronavírus-járvány azonban szinte minden pozitív törekvést felülírt, a bezártság okozta problémákkal pedig ma is küzdünk. Számos kutatás vizsgálta és vizsgálja most is a Covid fiatalok mentális egészségére gyakorolt hatását.
A Brémai Egyetem Pszichológiai Tanszékén végzett felmérés alapján 10-15%-kal emelkedett a mentális betegséggel küzdő fiatalok száma az elmúlt két évben. Ennek legfőbb okai az elszigeteltség, a rossz családi dinamikák, a közösségek hiánya és az egyedüllét voltak.
Egy másik kutatás azt vizsgálta, hogy egyetemi tanulók hogyan értékelték visszamenőleg a covid miatt távoktatással zajló szemesztereket. A majdnem 5000 fiatalt megszólító felmérésből kiderült, hogy a diákokat az élő tanórák és a közösségi élmények hiánya viselte meg a legjobban.
„Számomra a legnehezebb az volt, hogy rengeteg lehetőségről és tevékenységről kellett lemondanom. Nem tudtam szorosabb kapcsolatot kialakítani a diákokkal és tanárokkal és nem volt lehetőségem a személyes, önálló fejlődésre” – mondta el a kutatás egyik résztvevője.
A covid mindenki számára meghatározó időszak volt, de a fiatalok különösképp megterhelőnek érezték a bezártságot. A középiskolai és egyetemi évek a családtól való függetlenedésről, önmagunk megtalálásáról, kapcsolatépítésről és a szórakozásról kellene, hogy szóljanak, amit a karantén nem tett lehetővé. Meghatározó és fontos élmények és események maradtak ki világszerte a fiatalok életéből és emiatt lehet, hogy sokan még ma is úgy érzik: egy betöltetlen űr van ezeknek az élményeknek a helyén.
Az érettségi és a ballagás fontos mérföldkövei a középiskolás évek befejezésének, az egyetemi gólyatábor és bulik fontos szocializációs események, az első “igazi” munkahely pedig meghatározó a karrierépítés szempontjából. A kimaradt élmények egyaránt okoznak mentális problémákat és gyakorlati nehézségeket is.
A Z generáció számára a Covid alatti évek szóltak volna a munkaerőpiacra való belépésről, a karrierépítés első lépéseiről. Az a munkaerőpiac, amibe be kellett lépniük a fiataloknak azonban egyáltalán nem volt szokványos, és senki nem tudott utat mutatni, tanácsot adni az újoncoknak.
A járvány lecsengése után az elidegenítő, személyközi kapcsolatokat és szocializációt kevéssé igénylő távmunkához képest a fiataloknak gyakorlatilag újra kellett kezdeniük a karrierépítést. Ugyanazt a munkát más feltételek és elvárások mentén kell elvégezniük, miközben olyan dolgokat kell teljesíteniük, amikhez egyáltalán nincsenek hozzászokva.
A Z generációs humor egy létező dolog, és meg is tudjuk fogalmazni, mitől specifikus
2024.4.13 10:19
Bár már úgy tűnhet, hogy senki nem akar a Coviddal és annak hatásaival foglalkozni és újra felnyitni ezt a témát, fontos lenne, hogy beszéljünk a bezártság hatásairól, főleg ha úgy érezzük, hogy még mindig meghatározóak számunkra a kimaradt élmények vagy események. Beszélj a barátaiddal és a családtagjaiddal azokról a dolgokról, amik még ma is zavarnak a járvány vagy a karantén kapcsán, és ne érezd úgy, hogy bármivel is le lennél maradva, hiszen a Covid alatti időszak az egész világ számára rendhagyó volt, most viszont szerencsére van időnk arra, hogy behozzuk a “lemaradást”.
