Miután évtizedekig az volt a menő, hogy legyen minden minimalista, letisztult, és pakoljuk el végre a dolgainkat, most itt a cluttercore trend, ami nemhogy megtűri, de ünnepli a kreatív rendetlenséget és a káoszt.
Az elmúlt évtizedben megszoktuk a letisztult, fehér és minél egyszerűbb tereket, amire keményen kontráz rá a maximalista belsőépítészet, és hívja csatára a visszafogottságot.
Cluttercore
A közösségi média a fiatalok körében is hódító mozgalmat #cluttercore névre keresztelte, ami a cikk írásakor több mint 76,3 millió megtekintést számlált a TikTok-on, és több mint 30.000 említést az Instagramon.
Miután évtizedekig azt hallgattuk, hogy pakoljuk el a dolgainkat, végre itt egy trend, ami a rendetlenséget ünnepli, és a maximalizmust helyezi előtérbe. Ám akik a „rendetlenség“ alatt egyhete ott felejtett teáscsészéket és üres pizzásdobozokat képzelnek el, csalódni fognak. A cluttercore a különböző színek, textúrák, minták, a giccs és a klasszikus elemek vibráló robbanását kínálja, ami szándékosan kelt kaotikus hatást.
A cluttercore nem csupán arról szól, hogy telepakoljuk az otthonunkat felesleges dolgokkal, hanem hogy szeressük, ami már a miénk.
Segíthet abban, hogy a folyamatosan változó világban a tárgyak által visszanyúljunk a sokszor stabilabb múltba, emellett a hétköznapi embereket is könnyen kurátorokká változtatja: nagy kreativitás kell ahhoz, hogy átgondoljuk, mi hova kerüljön, és hogy egyes tárgyak hogyan viszonyuljanak egymáshoz.
A világjárvány nemcsak a világhoz, de az otthonhoz való viszonyunkat is megváltoztatta. Az egykor csak reggel és nap végén látott terek a járvány alatt multifunkcionálisak lettek, és az otthon mellett óvodaként, iskolaként és irodaként is szolgáltak. Emiatt sokan ahelyett, hogy a minimalista elvet tartanák szem előtt, olyan tárgyakkal vették körül magukat, amik nem csupán praktikusak, hanem amiket szeretnek és történetet mesélnek el.
Biztonságban és kényelemben akarjuk magunkat érezni, a tárgyak pedig védőburokként viselkedhetnek
- mondta el a BBC-nek Jennifer Howard, a Clutter: An Untidy History című könyv szerzője.
Maximalizmus vagy kényszeres gyűjtögetés?
Juanjo Fuentes spanyol művész Malaga városában él egy enteriőrben, aminek szinte minden felületet csecsebecsék sokasága borítja, és ahol mindennek megvan a helye és saját története.
„Mindig is lenyűgöztek a különféle tárgyak: játékok, illusztrált könyvek, képeslapok, porcelánok. Bolhapiacokról szerzek be dolgokat, és mindig is én voltam az, aki a családi tárgyakat őrizte. Nagyon szerencsés vagyok, mert még a barátaim is felajánlják nekem a felesleges dolgaikat - ők sokkal minimalistábbak, mint én“ - mesélte nevetve.
Fuentes szobájában legalább ezerféle mintát és színt találunk, ami inspiráció a szemnek és az elmének egyaránt.
Szemben a minimalizmus hegemóniájával
A minimalizmus egyik legszenvedélyesebb képviselője Marie Kondo, aki hétköznapi embereket és hírességeket győzött meg arról Netflix-sorozatában, hogy dobják ki otthonukból azokat a tárgyakat, amik „nem okoznak örömöt.“
Orsola de Castro divataktivista egyfajta anti-Mari Kondóként híresült el, és szembemegy a rendszerező guru ars poeticájával. Castro szerint attól még, hogy egy tárgy jelenleg nem képes örömet okozni, nem jelenti azt, hogy a jövőben sem fog.
„Bevallott ruhagyűjtőként nem vagyok a lomtalanítás híve. Újra elővenni egy ruhát olyan, mintha egy régi, szeretett barátom keresne meg. Idén újra felfedeztem egy hihetetlen midi selyem shantungszoknyát, és azóta csak azt viselem“ - mondta.
