Bevezetünk titeket az urbánus legendák végtelen irodalmába.
Dübörög a true-crime éra, a dokumentumfilmek és sorozatok sosem látott népszerűségnek örvendenek, a horror műfaj pedig mindig is népes rajongótáborral rendelkezett, és nem látszik apadni a borzongási vágy. A horrorfilmek az ősi túlélési ösztönt célozzák meg: az életveszélyes jelenetekkel a testünk „fight or flight” üzemmódba kapcsolva termeli az adrenalint. Természetes módon vonzódunk az ismeretlenhez, a paranormális jelenségek endorfingazdag szórakozásként is szolgálnak. Az urbánus legendákat szintén biztonságunk teljes tudatában élvezhetjük, ugyanakkor segíthetnek értelmezni az olykor rendetlen valóság „véletlenek már pedig nincsenek”-jellegű eseményeit.
Mik is azok az urbánus legendák?
Városi legenda alatt kortárs, szokatlan, paranormális, humoros történetet értünk, amik a népmesékhez hasonlóan szájhagyomány útján terjednek, de napjainkra a közösségi média lett a kísértethistóriák platformja. Akárcsak a mítoszoknak, az urbánus legendáknak is több változata létezik, megnehezítve az eredettörténet megismerését. A hagyományos folklórral szemben nem csak a helyi kultúrát, morált tükrözik, hanem a modern társadalom problémáit és hiedelmeit is, egyre inkább a technológia, gyorskaják, celebek, természeti katasztrófák, és a bűnözés kerülnek fókuszba.
Maga a kifejezés már a 20.század közepén megjelent a „túl szép ahhoz, hogy igaz legyen” elbeszélések alfajaként, majd az 1981-ben megjelent The Vanishing Hitchhiker: American Urban Legends and Their Meanings könyv popularizálta. Az amerikai folklorista, Jan Harold Brunvald gyűjteménye nem csak bemutatta, de meg is alapozta a köddé váló stoppos narratívát és a műfaj sajátosságait. A rövid, jól felépített, furcsábbnál furcsább események és egybeesések sorozata ütős csattanóval zárul, az eredmény pedig a libabőrös borzongás. Most, hogy átrágtuk magunkat a száraz fogalmakon, vegyünk sorba öt hátborzongató történetet!
Slenderman
A Slenderman szintén azok közé a rémlényekké tartozik, amik gyökeret vertek a popkultúrában: néhány éve jelent meg a róla készült horrorfilm is. Ez az arctalan, sápadt, fekete ruhás, irreálisan hosszú végtagokkal – egyes verziók szerint csápokkal – rendelkező figura előszeretettel terrorizálja a gyerekeket. Bármelyik egykori tesi tanárom is lehetne, de az iskola helyett Slenderman erdőkben és elhagyatott helyeken vadászik áldozataira. Úgy bukkan fel a semmiből, mint az exek Merkúr-retrográd idején, ha megérzi a legkisebb érdeklődést is személye iránt, képes odateleportálni a kíváncsiskodóhoz. Jelenléte zavarodottságot, paranoiát, őrületet, időnként orrvérzést válthat ki.
Nyúlánka sátáni férfi változatát 2009. június 8-án publikálta Eric "Victor Surge" Knudsen a Something Awful internetes fórumon, egy paranormális fotóversenyre készített pályamunkájában. A photoshoppolt képeket elrabolt gyerekekről szóló szövegekkel egészítette ki, akiket gyilkolásra is kényszeríthetett Slenderman. A komment szekcióban kibontakozott a figura teljes háttértörténete és hamarosan felkapott, vírusként terjedő „creepypasta” lett. Maradhatott volna egy felhasználók által kreált paranormális- és rémtörténet, egy népszerű horror mém, de több tragikus eseménnyel is párhuzamba állították, így vált igazi városi legendává. 2014. május 31-én két 12 éves wisconsini lány megkéselték egyik osztálytársukat, 19 késszúrást ejtettek rajta, de szerencsésen túlélte a támadást. A rendőrségnek elmondták, Slenderman kérésére gyilkoltak, hogy megvédjék családjukat haragjától. A Waukesha-i késelés után több Slendermanhez kapcsolódó bűncselekményekről is beszámoltak, még ugyanabban az évben egy 13 éves lány megkéselte saját anyját, egy 14 éves lány pedig családjára gyújtotta házukat. 2015-ben sorozatos öngyilkossági kísérletekről számoltak be a Pine Ridge-i indián rezervátumban, ahol szintén gyakran nevezték meg a karaktert felbújtóként, ami kísértetiesen hasonlít egy kultúrájukban létező „öngyilkos szellemre”.
Polybius
A Polybius egy szó szerint őrületes játékgép volt, amit az amerikai kormány egy pszichológiai kísérlet eszközeként helyezett el a portlandi külvárosokban. A nyolcvanas években még a „városok előszobáiba” általában utoljára jutottak el az újdonságok, tehát könnyen bekapták a csalit a Pac-Manből kiábrándult fiatalok. A játékosok rövidesen rabjává váltak a rejtélyes gépnek, és a függőség intenzív tüneteit produkálták, ha abbahagyták. Már, ha képesek voltak rá. Egyeseket görcsrohamok, amnézia, másokat álmatlanság, éjszakai rémálmok és hallucinációk gyötörték. Akadtak, akik, egyenesen öngyilkosságot kíséreltek meg, miután képtelenek voltak önuralmat tanúsítani és irányítani saját gondolataikat. Emellett beszámolók szerint rejtélyes fekete öltönyös férfiak minden héten a bedobott érmék helyett csak az adatokat gyűjtötték be. A misztériumot Agatha Christie-szerű magasságokba emeli, hogy egy hónappal később az összes Polybius játékgép eltűnt, egyik napról a másikra. Egyes beszámolók szerint az alkalomhoz igencsak túlöltözött, fekete öltönyös férfiak szállították el őket.
Ahol olyan nagy becsben őrizik a titkos szolgálat tevekénységét, mint kishazánkban az operatív törzs dokumentumait, és szinte látni lelki szemeinkkel a TOP SECRET feliratot az 51-es körzet kerítésén, érthető módon gombamód szaporodnak a „CIA gyilkolta meg Kennedy-t” jellegű kormányzati összeesküvéselméletek. Viszont el kell szomorítanom a felelkesült gamereket, a játék nem létezik. A Polybius-teóriáról először 1998-ban számoltak be, majd a 2000-es évek bimbózó internetkultúrájával szárnyra kapott a „CIA által szabadalmaztatott viselkedésmódosító algoritmus” legendája. Senkinek sincs másolata az eredeti játékfájlról, elvégre egy ilyen ördögien addiktív játékról van szó, minimum egy elvonási tünetektől vezérelt rajongó összekalózkodta volna. Ennek és az egybevágó leírások hiányában nem tudni, milyen jellegű vagy grafikájú videójáték lehetett. Sokan geometriai alakzatokkal tűzdelt digitális acid tripként jellemezték, ami valljuk be, elég szubjektív. Viszont a történet alapjául szolgálhat több portlandi videójáték-incidens is; egy fiú rohamot kapott a Tempest nevű rapid-puzzle játéktól, még egy másikat 28 óra játék után egy doboz – nem csík, nem elírás – kóla ütött ki.
A Momo-kihívás
2019-ben igazi morális pánikot keltett egy tényleg ijesztő baba. Ne egy félresikerült, démont rejtő porcelán babát képzelj el, hanem minden frusztrációd műanyag manifesztációját. A legenda szerint egy gyerekeket erőszakra, öngyilkosságra buzdító virális játék terjedt különböző social media platformokon, mint a WhatsApp vagy a Snapchat. Állítólag a Voldemort és Samara szerelemgyerekéről készült képek erőszakos üzenetekkel és parancsokkal párosulva jelentek meg a YouTube-ra feltöltött gyermekműsorokban, mint a Peppa Malac. Még több hír szerint a kihívás a Snapchatre is átterjedt.
Momo challenge character 'told boy to stab himself in neck' in suicide game https://t.co/CsoP5TMHfGpic.twitter.com/eJ77MbEZGZ
— The Mirror (@DailyMirror) February 26, 2019
A gülüszemű, hosszú fekete hajú, szó szerint nagy szájú, indokolatlanul nagy mellű, még indokolatlanabbul csirkelábú baba egy japán filmkellékeket gyártó cég érdeme, akik tagadták, hogy közük lenne a halálos kihíváshoz. Aisawa Keisuke Mother Bird című szobra egy 2016-os kiállítás után lett az internet sztárja, a horrorfórumok új inspirációja, és hiába a bőséges dokumentáció, szinte lehetetlen beazonosítani az eredetét. 2018-ban Argentínában és Kolumbiában jelentek meg az első hírek a „WhatsApp terrorjátékáról”, egy 12 éves kislány öngyilkosságát követően. Rövidesen már Mexikóban is "El Momo" fenyegetésétől volt hangos a sajtó, majd az USA-t is elérte a terrorhullám. Az iskolák figyelmeztették a szülőket, hogy a rendőrség szerint a gyerekbarát tartalomnak álcázott videók arra bátorították a kisgyerekeket, hogy „kést fogjanak a torkukhoz”. A pánik eluralkodott, miután még Kim Kardashian is megszólalt az ügyben, arra kérve milliós követőtáborát, hogy vele együtt szólítsák fel a YouTube-ot az állítólag káros videók eltávolítására. A cég vizsgálatot indított, de nem találtak bizonyítékot a játék létezésére.
We want to clear something up regarding the Momo Challenge: We’ve seen no recent evidence of videos promoting the Momo Challenge on YouTube. Videos encouraging harmful and dangerous challenges are against our policies.
— YouTube (@YouTube) February 27, 2019
A piros szoba átka
A történet már a 90-es évek óta kering Japánban, egy elég ódivatúnak számító, de annál halálosabb online hirdetésről. Az átok véletlenszerűen bukkan fel az áldozatok képernyőjén, amikor épp egyedül tartózkodnak szobájukban. Egyes verziókban egy ajtót ábrázoló kép, más narratívák szerint egy piros lap bukkan fel, amin olvasható a baljós kérdésfoszlány:
"Tetszik a ….?"
Az ablak addig jelenik meg újra és újra amíg kérdés teljes nem lesz.
„Tetszik a piros szoba?”
Majd az egész képernyő elvörösödik, megjelenik egy halál lista a korábbi áldozatok nevével és a legvégén a szerencsétlen kiválasztott neve is ott áll. Nem tudni, ezután mi történik a négy fal között, az elhunytra a saját vérével vörösre festett szobájában találnak rá.
Egy rövid animációs film is készült az átokról, ami a mai napig megtekinthető, ebben egy fiú esik a pop-up hirdetésnek, és újfent valós tragédia miatt emelkedett ismert városi legendává. Egy 11 éves kislány brutálisan meggyilkolta 12 éves osztálytársát minden különösebb ok nélkül. Nem csak a brutális Battle Royal című könyvnek volt rajongója, az animáció ott szerepelt a böngésző könyvjelzői között, még fanfictiont is írt a vörös szobáról. Egy japán pszichológus, Mori Akio ezzel az esettel igyekezett alátámasztani, a szakmát nagyban megosztó game brain-elméletet, amely szerint a videojátékok káros hatást gyakorolhatnak az emberi agyra; koncentrációs zavart, dühkezelési és szocializációs problémákat eredményezhetnek.
Bloody Mary
Jelentkezzen, aki próbálta már megidézni Bloody Mary szellemét a tükörben! (Kizárt, hogy csak engem hajtott ennyire a kalandvágy 10 évesen.) Még magasabbra a kezeket, ha sikerült is. Bízom benne, hogy egy kéz sem maradt a magasban, így épségben megtudhatod, ki is volt valójában a sokat emlegetett Véres Mária, aki ott virít minden koktélbár itallapján.
Gyorsan felvázolnám a rituálét azoknak, akik kimaradtak ebből a veszedelmes játékból. Adott egy tetszőleges összetételű társaság vagy egy pár rettenthetetlen egyén egy sötét, zseblámpával vagy gyertyával gyéren megvilágított szobában. Más kontextusban ebben a romantikus félhomály szebb-boldogabb végkifejletet is eredményezhetne, ha nem kéne egy tükörben a képmásukkal szemkontaktust tartva, tizenháromszor, egyre hangosabban mondani Bloody Mary nevét. A mendemondák szerint Mary megjelenhet csurom véres boszorkányként, holttestként, szellemként is. A rítus résztvevőinek több következménnyel is számolniuk kell; Véres Mária rájuk kiabálhat, megátkozhatja őket, elkobozhatja a lelküket, kiszívhatja a vérüket, kivájhatja a szemüket. Ha pár dolgot szem előtt tartunk – a tükrön kívül – túlélhető az élmény; először nem szabad túl közel állni hozzá, nehogy berántson a tükörbe, továbbá tilos összetörni a tükröt, különben Mary megátkoz vagy egy életre hű társad marad. A rituálé akkor ér véget amikor feltette kérdését, vagy kiüvöltötte magát, és köddé válik. De nincs garancia rá, hogy később nem bukkan fel más visszatükröződő felületeken.
A katoptromancia, vagyis a tükörjóslás már az ókori görög kultúrában is felbukkan. Később az ókori Rómában a „bekötött szemű fiúk“ tükörben látott látomásaikból jövendöltek, feljegyzések szerint Julianus apostol halálát pontosan megjósolták. Világszerte számos kultúrában bevett gyakorlat volt, a maják és aztékok mezoamerikai tükrökkel léptek kapcsolatba a túlvilággal. Az ősi Japánban a bronztükrökre az őszinteség forrásaként tekintettek, a három legfontosabb császári kincs egyike egy Jata no Kagami nevű szent tükör. Ennek a jóstechnikának és Bloody Mary tükörben feltűnő alakjának több magyarázata is lehet. Ha elég hosszú ideig bámuljuk a tükörképünket, szépen megolvadnak az arcvonásaink, de hallucinációt is okozhat. A „furcsa arc-illúzió“ jelenségét, amikor a saját arcunk helyett teljesen idegen arcot látunk a tükörben, egy olasz pszichológus, Giovanni Caputo fedezte fel. A legenda megmagyarázható a mindennapokban gyakran előforduló apoféniával is, amikor ábrát fedezünk fel random dolgokban. Ilyen amikor sikító arcot fedezünk fel egy szelet trappista sajton, ló alakú felhőt az égen, vagy Jézus arcát a torinói leplen.
A bosszúszomjas szellem valódi kilétéről több teória is kering, de a két legvalószínűbbet emelném ki. Véres Mária nagyon is létező személy volt, I.Mária angol királynő 280 protestánst égetett el elevenen máglyán a katolikus egyház helyreállítása végett, így kapta „becenevét”. Büszkén kihúzhatjuk magunkat, mert drága hazánk nem csak a Rubik kockát és Puskás Öcsit adta a világnak, hanem az urbánus legenda másik fő inspirációját is Báthory Erzsébet személyében. A „csejtei rém” állítólag az örök fiatalságot hajszolva több tucat szüzet gyilkolt meg brutálisan, majd mártózott meg vérükben, olykor ivott is vérükből. Grandiózus nyomozás indult a tömegesen eltűnő fiatal lányok ügyében, 327 tanút hallgattak ki, egyikük így nyilatkozott:
Hallotta ez tanú másoktól, hogy az széles fodorgató vasat meghevetette, és az két karját azzal sütögette, hogy ugyan füsti ment. Sőt, azt is mondották, hogy amaz kerekded, apróbb fodorgató vasat meghevetette, és azt (tisztességgel szólván) az szemérmes testekben nagy melegen tolyatta.