A papucs és rövidnadrág sok helyen a mai napig tiltólistás, de egyre több munkáltató kezdi belátni, hogy a teljesítményünkre is hatással lehet, ha 30 fokban leolvadunk a székről, vagy egyszerűen csak nem érezzük komfortosnak az irodai dress code-ot.
A #workwear hashtag az Instagramon kábé 3,1 millió megtekintésnél jár, és egyáltalán nem a konvencionális viseleteket sorakoztatja fel. A BBC cikkében megszólaló szakértők és munkavállalók szerint a trendet nagyrészt a járvány során kialakult új munkamódszerek táplálják, beleértve a távmunkát, ahol teljesen elmosódtak a munka és a magánélet közötti határok. Főleg a fiatal dolgozókra jellemző, hogy a hétköznapi fehér ing-fekete nadrág kombó helyett a merészebb, vagy sokszor kényelmesebb darabokat választják, de az idősebb korosztálynál is elindult valami, még ha csak a magassarkút cserélik is edzőcipőre.
A HR is lazább lett
A téma kapcsán megkérdeztük a Centrál Médiacsoport HR partnerét, Horváth Hajnit, aki szerint az öltözködési szabályok szigorú betartatása egyre ritkább, mivel a munkahelyek is kezdik felismerni annak az előnyeit, ha az emberek az önkifejezés eszközével tudnak élni az irodában is.
Szerintem a munkavállalóra nézve biztosan pozitív dolog, hogy nincsen keretek közé szorítva, és megválaszthatja, mit vesz fel. Nem kell a fizetésének egy részét az irodai dress code miatt erre fordítania, másrészt pedig, ha valaki kényelmesen érzi magát az öltözékében, jobban tud teljesíteni és azonosulni a cégkultúrával.
Nem mindegy, milyen a munkahelyi környezet
Hajni szerint nagyon vezetőség- és iparágfüggő, hogy hol, mit és meddig engednek meg. Bár fontos az önkifejezés, nekünk is éreznünk kell, hogy mi az, amit a buliba felvennénk, az irodába viszont már nem, és teljesen mást viselhetünk irodai környezetben is, mint amikor mondjuk egy külsős partnerrel tárgyalunk.
„Fontos, hogy milyen képet adsz magadról és a cégről, milyen benyomást keltesz, mert munkavállalóként a cég arca is vagy. Nálunk nagyon sok egyéniség van, és azt gondolom, számukra fontos, hogy megmutathassák magukat ezen a módon is.“
Előfordulhatnak persze kirívó esetek: volt olyan, hogy valaki fehér zokni-papucsban jött be dolgozni, és felment ebben akár a vezérigazgatóságra is, felé jeleztük, hogy ezt inkább ne. A spagettipánt, vagy ha kirívó dekoltázs, kivillanó has, túl rövid nadrág már feszegeti a jóízlés határait, szerintem akkor érezni kell, hogy mi az, ami már túl sok.
Mint mondja, a cégen belül nincsenek öltözködésre vonatkozó, írott szabályok, a média iparág kreatív jellegéből fakadóan soha nem is nagyon voltak. Hajni szerint voltak viszont időszakok, amikor a vezetők megkövetelték például fejlesztői vonalon, hogy nyáron ne rövidnadrágban és trikóban járjanak be a munkavállalók dolgozni, de azóta ez sokat változott és lazult.
„Nyilván más dolog megérkezni egy állásinterjúra, mint a mindennapokban együtt dolgozni. Több olyan kollégánk, akik nagy multicégtől jöttek, tipikus business standard outfitben érkeztek hozzánk, ahogy ott szokás volt, és hétről hétre lehetett látni, ahogy integrálódnak a szervezetbe és ezzel az outfitjük is változik. Szerintem jó érzés lehetett, hogy sokkal lazább öltözködést engedhetnek meg maguknak."
A Covid sok mindent megváltoztatott
Hajni szerint a Covid a munkahelyi viseletet is átalakította, amikor a kollégák egy része két éven át pizsamában és melegítőben dolgozott a kanapéról. Ő maga például tudatosan ment szembe a belekényelmesedéssel, és az öltözetével is harcolt az ellen, hogy összefolyjon az élettere a munkával.
„Sokat változott, hogyan jelenünk meg a kamera mögött, vagy élőben. Például, amikor én online interjúzom, mindig felöltözöm, kisminkelem magam, és úgy ülök oda a kamera mögé, ahogy az irodába is bemennék. Ez ad az egésznek egy keretet: ha egy melegítőnadrág lenne rajtam, a magánszférámon lenne a fókusz, ha viszont felveszem azt a csinosabb ruhát, úgy érzem, megadom a módját, amit magam miatt, a cég miatt és a másik fél miatt is fontosnak tartok.“
Hogyan „kéne“ kinézni egy állásinterjún?
Hajni szerint sokszor az állásinterjúkat is lazábbra veszik a munkavállalók: már nem úgy mennek a dolgok, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt, és az is belefér, ha farmerben jövünk interjúzni.
„Legyél csinos, de nem kell belefeszülni, inkább érezd magad kényelmesen. Mindegy, milyen színű az a blúz vagy az ing, ami fontosabb, hogy bizalomgerjesztő legyen a megjelenésed, ami alapból ad egy magabiztosságot”
– mondta, és megjegyezte: lehet, hogy valakinek a bőrharisnya a kifejezőeszköze, de azért tartsuk szem előtt azt is, hogy a stílusunkat a potenciális munkáltatónk is be tudja fogadni. Hajni szerint ha valaki bizonytalan abban, milyen a megfelelő öltözet a munkahelyen, akkor forduljon bizalommal a hr-hez.
A multik is lazulnak, de még mindig megkövetelnek
Vannak bizonyos szektorok, például a banki, pénzügyi vagy marketingszféra, ahol általában üzleti szabályzatban van letisztázva, mi fér bele és mi nem, sőt sok cég nagy összegeket fordít arra, hogy egy adott megjelenést biztosítson a kollégáknak. Emese 10 éve dolgozik egy amerikai multivállalatnál, ahol a farmer és a papucs teljesen tiltólistás darabnak számított, de volt, akit a zenekaros póló miatt figyelmeztettek.
A férfiaknak nem lehetett rövidnadrágot hordani nyáron, és eléggé ki voltak akadva, hogy ez diszkriminatív, mert megsülnek, bezzeg a nők hordhatnak rövid ruhát. Egyébként én úgy tudom, hogy a multikban a klasszikus ing-öltöny outfitre szabják a hőmérsékletet.
Emese szerint az sem mindegy, milyen pozícióban van az ember:
„Szerintem egy bizonyos szint fölött jobban megkövetelik a dress code betartását: míg a supervisorom nem viselhetett zenekaros pólót, kis hangyaként nekem talán nem szóltak volna érte. És az is számít, hogy ki a menedzsered, akinek azért van abban mozgástere, hogy mit vár el a beosztottjaitól, szóval ez tud elég munkahely- és személyfüggő lenni“ – mondta, hozzátéve: mivel a munkavállalóknak egyre nagyobb igényük van erre, multis körülmények között is lazultak az öltözködési szabályok és az SSC-k is elindultak egy progresszívebb úton, még ha nem is feltétlen vállalati szinten, egyéni szinten biztosan.