Minden közösségben kialakul valamiféle informális hierarchia és sokan érzik a szükségét annak, hogy mindenáron feljebb jussanak azon a bizonyos ranglétrán. De egyáltalán mitől lesz valaki menő, és mi van akkor, ha mi nem érezzük magunkat annak?
Az amerikai tinifilmekből már gyerekként megtanultuk, hogy középiskolában klikkekbe verődnek az emberek. Vannak a furcsa művészek, a maguknak való kockák, a kívülálló lúzerek és a népszerű, menő arcok. Persze a valóságban ritkán vezetik mean girl-ök a sulit és szerencsére a bullying is inkább gáz, mintsem menő dolog.
Régre nyúlik vissza
A social climbing, vagyis a társadalmi ranglétrán való feljebb jutás nem újkeletű jelenség. Azt, hogy milyen lehetőségeink vannak az életben, nagyban befolyásolja a családi hátterünk, és hogy milyen társadalmi osztályhoz tartozunk. Vannak olyan országok, mint például India, ahol a különböző társadalmi rétegek közötti átjárás szinte lehetetlen. Néhány száz évvel ezelőtt Európában is a származás határozta meg, hogy hogyan alakult valaki élete: a jobbágyból soha nem lett nemes és még az elszegényedett arisztokratáknak is több joga volt, mint egy jómódú parasztnak. Persze mára ezek a szigorú alá-fölérendeltségi viszonyok felbomlottak, mégis hatással van az életünkre az, hogy a szüleink mivel foglalkoznak, milyen kapcsolatokkal rendelkeznek és milyen környezetben neveltek fel minket. Teljesen természetes jelenség, hogy valaki szeretne mással foglalkozni, esetleg továbbtanulni, mint a szülei. A felfelé irányuló társadalmi mobilitás azt jelenti, hogy valaki a szüleihez képest magasabban lévő társadalmi rétegbe kerül, azaz feljebb lép a „társadalmi ranglétrán.“
New European Bauhaus díjat nyert egy magyar projekt, amely kollektív tulajdonú kollégiummal oldaná meg a fiatalok lakhatását
3 nappal ezelőtt
Már a 19. századi realista regények főszereplői is igazán értettek a social climbinghoz: Balzac karaktere, Rastignac is mindent megtett azért, hogy feljebb kerüljön a társadalmi ranglétrán.
Mitől lesz valaki social climber?
A social climberek, vagy társadalmi törtetők úgy szeretnének egy magasabb társadalmi réteghez kerülni, hogy összebarátkoznak olyan emberekkel, akik már az adott réteghez tartoznak, és az ő kapcsolati hálójukra és erőforrásaikra támaszkodva kerülnek maguk is be a kívánt közegbe. Ez persze önmagában nem egy negatív dolog, de a társadalmi törtetőkhöz bizonyos személyiségjegyeket és viselkedésmintákat szoktak társítani: a népszerűségen és a státuszon alapuló emberi kapcsolatokat értékelik, illetve a mélység és az intimitás kevésbé fontos számukra. Emellett ambíciózusak, imádnak versenyezni és a fő céljuk, hogy „feljussanak a csúcsra“, zavarja őket, ha úgy érzik, valaki magasabb státuszú, mint ők. Nincs is erre jobb példa, mint a közelmúlt egyik legnagyobb botrányhősének, Anna Szorokinnak a története. Szorokin német örökösnőnek kiadva magát férkőzött be a New York-i elit zárt köreibe, ahol mindent és mindenkit felhasznált annak érdekében, hogy elérje a céljait. Végül csalásai miatt börtönbe került, a Netflix sorozatot készített a történetéről, most pedig saját valóságshowját tervezi.
Elon Muskkal és Madonnával indítana valóságshow-t a házi őrizetben ülő, német álörökösnő
2023.1.26 17:16
Mik lehetnek a motivációk?
Persze az, hogy valaki a középiskolában vagy a baráti társaságban menőbb szeretne lenni, még nem bűn. De mi motivál egyeseket arra, hogy szinte bármit megtegyenek annak érdekében, hogy feljebb kerüljenek egy vélt vagy valós hierarchiában?
A Z generációs humor egy létező dolog, és meg is tudjuk fogalmazni, mitől specifikus
2024.4.13 10:19
A Psychology Today szerint a social climberek viselkedése az alacsony önbecsülésből és az állandó összehasonlításra való hajlamból eredhet. Annak ellenére, hogy kívülről úgy tűnik, valaki mindenkivel jóban van, extrovertált és akárkivel könnyen elbeszélget, ezek az emberek gyakran nagyon bizonytalanok önmagukban. Folyton attól tartanak, hogy mások jobbak náluk, legyen szó kinézetről, munkahelyről vagy akár személyiségről. Mivel nem biztosak saját magukban, azzal próbálják növelni az önbecsülésüket, hogy általuk menőbbnek vagy magasabb státuszúnak vélt emberekkel ismerkednek össze. Ha valakiről úgy gondolják, hogy nem elég menő vagy alacsonyabb státuszú, mint ők, akkor azzal nem foglalkoznak, sőt akár le is nézik őt, így is erősítve saját magasabb státuszukat. Amikor azt látjuk, hogy egy ismerősünk számára sokkal fontosabb lesz, hogy általa menőnek vélt emberekkel töltsön időt, jogosan érezzük magunkat mi magunk is rosszabbul. Tényleg kevesebbet érek, mint ezeket az emberek? És ők miért számítanak menőnek, ha én nem?
Na de mégis mitől leszünk „menők“?
A menőségnek gyakran nincs köze az emberek személyiségéhez, sokkal inkább az számít, ki hogyan tudja prezentálni magát. A menőnek tartott emberek általában egyedi stílusérzékkel rendelkeznek, ami kiemeli őket a tömegből. Magabiztosak és mernek önmaguk lenni, ami nagyon vonzó lehet mások számára. Bár eltérő közegekben és szubkultúrákban más számít menőnek, nagyon fontos, hogy az adott egyén megfeleljen a közösségnek. Ha valaki ismeri és követi a legújabb trendeket és az adott közegben fontos és elismert dolgokkal foglalkozik és sok embert ismer, automatikusan „menő lesz.“
Persze a menőség szubjektív és folyamatosan változó fogalom, lehet, hogy valakire, aki számodra egyáltalán nem menő, mások felnéznek. Amikor social climberekkel találkozunk, könnyen érezzük magunkat bénának, a felszínes értékeknél viszont sokkal fontosabb, hogy találjunk olyan embereket, akikkel jól érezzük magunkat, menőség ide vagy oda.
