Révész Renáta Liliána gyásztanácsadót kérdeztük. Figyelem! Cikkünk tartalmazhat felkavaró témákat, illetve a filmhez kapcsolódó spoilert is.
Az utóbbi hónapok egyik legsikeresebb szerzői filmje a Charlotte Wells által írt és rendezett Aftersun, amely egy depresszióban szenvedő elvált apa és lánya nyaralását (illetve nem csak azt) viszi vászonra. A több idősíkon futó, több témát is feszegető alkotást úgy is lehet értelmezni, mint egy traumafeldolgozó filmet, amelyben egy fiatal nő emlékezik vissza arra az emberre, aki már nincs vele, és habár a film egyértelműen nem mondja ki, utal rá, hogy az apát öngyilkosság szakította el a lánytól. A film által feszegetett kérdések közül az egyik az, hogyan dolgozza fel az egyén, ha egy szerette öngyilkosságot követ el. Ennek a témának jártunk utána Révész Renáta Liliána gyásztanácsadó bevonásával.
A depresszió áll apa és lánya közé
A Paul Mescal és Frankie Corio főszereplésével készült Aftersun című film március elején érkezett meg Magyarországra, de már tavaly bemutatták Cannes-ban, ahol elnyerte a zsűri díját. Később több jelölés is begyűjtött, a BAFTA-átadón pedig a legjobb debütálás díját is elnyerte Charlotte Wells, aki íróként és rendezőként jegyzi az alkotást.
A film egy nyaralás történetét történetét dolgozza fel, azonban ahogy haladunk vele, szépen lassan kiderül, hogy a múlt élményeit látjuk egy olyan nő szemén keresztül, aki akkor még kislány volt. Az Aftersunt sokféleképpen lehet értelmezni, de ha megfigyeljük, több finom utalást is elrejtett benne az alkotó, amelyek arra hagynak következtetni, hogy a néző a nő emlékeiben elmerülve gyászmunkához csatlakozik, ugyanis az emlékek mellett egy erősen szürreális visszatérő álom jelenetét is megmutatja Wells, amely folyamatos utalásokat tartalmaz arra, hogy az apa a két általunk látott idősík között öngyilkosságot követett el.
Abban a visszatérő álomban, a film vége felé történik meg a mindent meghatározó csúcsjelenet. Ez az az interneten sokat idézett pár perc, amely alatt a Queen és David Bowie közös klasszikusának, az Under Pressure-nek az a capella verzióját halljuk. Itt lehet elkapni egy pillanatot, ahol Sophie a tudatalattijában próbálja kifejezni haragját apja felé, aki a feltételezéseink szerint a nő felnőttkorában már nincs vele.
Ez az elfojtott harag egyébként máshol is megjelenik: a Ted Lasso sorozatban a címszereplő egy terápiás kezelés segítségével ismeri be magának és pszichológusának, hogy apja iránt (aki életében mindig jó volt hozzá, és akiről rengeteg jó emléke van) addig ki nem mondott haragot érez, amiért öngyilkos lett, és kvázi úgy döntött, hogy elhagyja őt és az anyját, amikor Ted még kamasz volt.
Ez a két popkulturális találkozás késztetett gondolkodásra, hogy egészen pontosan mit is kezd és kezdhet az ember azzal a haraggal, amit sokszor talán „jogtalannak“ is érez (mint oly sokszor teszi ezt az egyén a saját érzéseivel kapcsolatban), hiszen hogyan is haragudhatnánk egy áldozatra? Ezzel a kérdéssel kerestem meg Révész Renáta Liliána gyásztanácsadó pszichológust, akivel a gyásznak ezen specifikus formájáról beszélgettünk.
Az együttérzés előhozza a traumát
A visszatekintés, az okkeresés nagyon fontos része a gyásznak a pszichológus szerint, ez pedig a filmben is megjelenik. Gyakran van komoly bűntudat a gyászolóban, hogy tehetett-e volna bármit, hogy elkerülhető legyen a tragédia. De ez általánosságban velejárója a gyásznak. A harag önmagunkra, másokra és az öngyilkosságot elkövető emberre is irányulhat.
Pszichológus ajánlja:
A magyar film közelmúltjából is ismerünk olyan alkotást, amely hasonló témát feszeget. A Kárpáti György Mór által rendezett Jövő nyár hasonlóan homályos filmnyelvvel operál, de egyértelműbbé teszi a gyász előzményét Révész Renáta szerint. A film két idősíkban játszódik, egy gimnazista fiú öngyilkosságáról, illetve az osztálytársainak gyászáról szól. Olyan kérdéseket feszeget, hogy hogyan kell őrizni az elhunyt barát emlékét, véghez kell-e vinni, amit a háta mögött hagyott, és hogyan lehet mindezzel tovább élni.
Révész Renáta szerint az sem egyértelmű, hogy áldozatként tekintünk arra, aki öngyilkosságot követ el. Sokszor ismeretlenek is lényegében haragusznak arra, aki erre az elhatározásra jut, elítélik, gyávaságról beszélnek, míg vannak, akik kvázi elismerően beszélnek arról, akinek bátorsága, ereje van legyőzni az élethez való kapaszkodást, az életbe vetett hitet.
Egy karizmatikus vezető, egy radikális szekta és tömeges öngyilkosság 900 halottal – Ez volt a jonestowni mészárlás
2024.2.18 9:09
Nagyon különböző, pólusos hozzáállások vannak az öngyilkossághoz tehát a társadalom, illetve a gyász elszenvedői felől is. Ebben a filmben egy ezektől független attitűdöt figyelhetünk meg: az Aftersun Sophie-ja esetében leginkább együttérzés figyelhető meg, amely össze is egyeztethető a karakterével, akiről már gyerekként is látjuk, hogy érzékeny és empatikus. Ez a fajta hozzáállás „a kivételes emberek“ sajátja, azoké, akik képesek együttérezni azzal a szenvedéssel, amit az öngyilkosság előtt a másik ember átélt.
Az együttérzés triggerelhet traumát
– mondja a pszichológus, amivel egy újabb értelmezési réteget ad a filmet: nem lehet véletlen, hogy pont akkor törnek elő ezek az emlékek a felnőtt Sophie-ban, amikor ő is egy nehéz időszakon, a gyermekvállalás utáni depresszión, a szülőlét nehézségein megy át. Charlotte Wells (aki önéletrajzi ihletéssel írta a filmet) tisztában van ennek a pszichológiájával, és okosan kapcsolta össze az emlékezést, a traumák újra megélését az elmélyülő együttérzéssel.
Az pedig, hogy az intelligens, empatikus Sophie csak álmában fejezi ki haragját az öngyilkosságot elkövető apja felé, mutatja, hogy ez a düh – éppen az együttérzés igénye miatt – el van fojtva.
Miben más a gyász, ha egy hozzátartozónk öngyilkosságot követ el?
„A gyászfolyamatot nem befolyásolja lényegében, hogy a haláleset hogy történt, csak az elején“ – mondja Révész Renáta.
Egy idő után ugyanazt kell feldolgozni: hogy valaki nincs, bárhogy is halt meg“.
A pszichológus szerint a gyászmunka során fontos, hogy az egyén eltávolodjon a tragédia formájától, és ez minden esetben meg kell történjen, hogy a gyászfeldolgozás haladhasson. Az elején mindenkinél nagyon különböző, hogyan is indul el az úton, de alkalmazkodni valaki hiányához, az minden esetben a legjelentősebb része a munkának.
Engedd el a megfelelési kényszered, mert komoly ára lehet annak, ha mindenre igent mondasz
2024.2.2 16:46
A legelején mondható a leginkább specifikusnak az öngyilkosság utáni gyászmunka, ugyanis a harag, a bűntudat, illetve a kínzó kérdések (Miért történt? Miért nem tudtam megakadályozni?), és ezek váltakozása elég erősen átszövik az ember lelkét. Párhuzamba helyezhető azzal, amikor balesetben veszítünk el valakit, ott is meghatározó az a kín, hogy az egyén meg kell küzdjön a megválaszolhatatlan kérdésekkel, az érzéssel, hogy ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Amiatt azonban, hogy ezekre nincs igazi válasz, a kérdések egy idő után kifulladnak, és az ember egyszer csak nem teszi fel őket. Onnantól engedhet teret magának, hogy megtanuljon együtt élni elvesztett szerettének hiányával.
Ami a célt illeti, a megtett munka végén már nem különbözik az öngyilkosság utáni gyász más esetektől: távolodni a fájdalmas élményektől, a halál utáni közvetlen időszaktól elszakadni, és megőrizni a jó emlékeket, nem engedni, hogy a gyász fájdalma ráboruljon az együtt átélt jó emlékekre. Bárkiről beszélünk, aki hozzánk közel állt, majd elveszítettük, attól az embertől egész biztos rengeteg mindent kaptunk, és a gyászmunka célja, hogy ennek az embernek az elvesztése ne befolyásolja ezt a rengeteg mindent, amihez általa jutottunk hozzá, az emlékektől a tőle tanultakig.
Szintén fontos a kapcsolat értékelése – hogy ne legyen érinthetetlen az, ami ebben az emberi viszonyban történt. Képesnek kell lennünk bűntudat nélkül elemezni, hogy mi működött jól és mi nem.
Bátran forduljunk szakemberhez!
A pszichológia számon tart komplikált gyászt, tehát bizonyos helyzetek nehezebb gyászmunkát vetítenek elő – ilyen az öngyilkosság utáni gyász is a fent említett komplex érzések miatt. Fontos, hogy ilyen krízisben edukációs szakasszal induljanak el a tanácsadás során: ez azt jelenti, hogy beszélnek arról, mit is jelent, ami most történt, mivel járhat, milyen gondolatok, érzések, akár testi jelek jelentkezhetnek az elkövetkezendő időben, hiszen egy ilyen eset után egyfajta szétesettség következik a gyászolóban, akin egy gyászterápia során a fókusz van. A gyásztanácsadó célja ilyenkor nem az, hogy a traumát részletesen felidézze a gyászoló (ez meg ez történt), hanem hogy elindítsa a feldolgozás folyamatát.
Segítene, ha őket is embernek látnánk – Beszélnünk kell a sportolók mentális egészségéről
2024.1.28 10:03
Az ilyen traumák alapvetően a testi sebekhez hasonlítanak: közvetlenül a sérülés után nagyon lassú gyógyulást lehet látni, majd egy bizonyos szakaszba érve kezdődik meg az intenzív javulás. Akik ilyen krízisben vannak, azok sokszor várnak egy azonnali enyhülést, de a pszichológus értelemszerűen nem tud olyan tanácsot adni, amelytől aztán egyik pillanatról a másikra elmúlik a fájdalom, hanem segítenie kell kibírni azt az időszakot, támogatni, bíztatni, hogy a gyászolónak legyen kitartása kivárni a jobb napokat.
A gyásztanácsadás során a pszichológus annak tud segíteni, aki itt maradt, ez pedig önmagában nehéz. Nehéz a gyászolónak előtérbe helyezni saját magát, hiszen nem önmagára tekint áldozatként, hanem arra, akit elveszített. Sokunknak elképzelhetetlen ilyenkor, hogy előtérbe helyezzük magunkat, és arra törekedjünk, hogy egy nap majd boldogok legyünk.
Maga a gyász egy olyan folyamat, amelyhez nem feltétlen kell orvos, ugyanakkor bizonyos esetekben rengeteg segítséget tud adni egy szakember. Révész Renáta arról számolt be, hogy hozzá több hónap után is érkeztek emberek, akik úgy érezték, egyedül nem tudtak „előrébb jutni“ a gyászmunkában. Ilyene esetekben is lehet szakemberhez fordulni, de egyáltalán nem kell kivárni, hogy egyedül sikerül-e megbirkózni mindezzel, a gyász bármelyik szakaszában tud segíteni egy pszichológus.
Hosszan elhúzódó gyász esetében különösen fontos lehet egy szakértői segítsége, de bármilyen helyzetben van az egyén, rengeteget ér a gyásztanácsadás, mert van valaki, aki ért ehhez, és segít irányba helyezni a munkát, amit a gyászfolyamat során elvégzünk.
Ha öngyilkossági szándékod van, hívd a 112-t!
Amennyiben valaki másért aggódsz, ezen az oldalon találsz tanácsokat, hogy mit tudsz tenni ilyen helyzetben.
