Miért bántják egymást nyíltan a gyerekek és a fiatalok? A bullying ma már számos formában megjelenik, az iskolán kívül pedig az online térben is könnyen szedheti áldozatait. Mit érdemes tenni, ha minket bántanak? Kollár Balázs pszichológus válaszolt.
Mi a bullying? Amióta világ a világ és létezik közoktatás, azóta beszélhetünk iskolai bántalmazásról is, annak következményeiről és a felnőtt életre gyakorolt hatásáról azonban csak néhány éve foglalkozik mélyebben a pszichológia.
A bullying szinte mindenkit érinthet: egyszerre köthető nemhez, külsőhöz, belsőhöz, identitáshoz vagy faji hovatartozáshoz, és közben pontosan mégsem köthető egyikhez sem: bárki lehet áldozat. Kollár Balázs pszichológus szerint a magyarul „basáskodásnak” fordított jelenség három alapvető elemre épül: olyan cselekedetről van szó, amely valamely személlyel szemben szándékos, ártalmas és ismétlődően lejátszódó, az áldozatban pedig az értéktelenség és a magányosság érzését kelti.
Az ártó személy tudatában van annak, hogy fájdalmat okoz, és akkor is folytatja, ha az áldozat kifejezi ellenérzését. Ebből következik, hogy nem minden sorolható a bullying kategóriába, amelyet a bántó okoz, és ezt a halvány határt gyakran a bullyingot elkövető fél ki is használja: hivatkozhat arra, hogy nem tudott arról, hogy cselekedete fájdalmat okoz („véletlen volt”, vagy „nem én bántom, ő a puhány” felfogás), ezzel kibújhat az azt követő társas vagy felnőtt által meghatározott retorziók alól.
Míg nagyjából 10 évvel ezelőttig „csak” az iskola épületéhez lehetett kötni őket, ma már az interneten is megtalálhatnak a bullyk, az online-térben pedig még nagyobb és maradandóbb sebeket ejthetnek áldozataikon.
Balázs szerint ez azért is fordulhat elő, mert sok esetben az internet a gyerekek első szülőmentes privát tere, mely bár nagyban segíti az identitásfejlődést, mindeközben viszont „tökéletes” színtér ahhoz, hogy a fiatalok védtelen helyzetbe kerüljenek.
Az interneten nem az egyén keresi az információkat, hanem az információk találják meg az embert, a hordozható eszközök által pedig már személyhez, és nem lokációhoz köthető az elérhetőség. A zaklatónak így sokkal nagyobb felülete van, ahol támadni lehet: nem csak ismerősöket, iskolatársakat találhat be, de akár ismeretlenül is áldozatokat szedhet. Amennyiben az internetes bullyk olyan fiatalt találnak meg, aki bizonytalan magában, kora miatt egyszerre keresi saját hangját és helyét a világban, úgy a bántó vagy éppen fenyegető üzenetek és zaklatások akár egy életen át maradandó sérüléseket okozhatnak.
Emiatt az egyén egyetlen menekülőútja, ha kilép a helyzetből, leteszi az eszközt, viszont ezzel sok egyéb mástól – szórakozástól, társas kapcsolatoktól, tanulmányokhoz szükséges felületektől – vágja el magát, és tovább erősödik az értéktelenség és magányosság érzése”
– mondja Balázs, aki szerint bár ez nem a legjobb menekülőút, a való életben sincs kimondott aranyszabály arra, hogyan lehet védekezni a támadók ellen. Az énhatárok meghúzása, a pozitív önértékelés valamint a társas támasz baráti vagy szülői oldalról már önmagukban is olyan faktorok, amelyek segíthetik a személyiségfejlődést (hiányuk pedig már önmagukban is megbetegíthető lehet), ez azonban még így sem feltétlenül jelent biztos megoldást.
Helyre tudjuk tenni azt, aki bánt?
Trükkök vagy a „fordított pszichológia” aligha tudnának segíteni egy ilyen helyzetben. A szülők és a gyerekekkel foglalkozó felnőttek elsődleges dolga az lenne, hogy amennyiben valakit bántalmazás ér, ne fordítsák el a fejüket, és ne degradálják a problémát. Talán éppen a felnőttek – szülő, tanár, pedagógus – együttes feladata és felelőssége kellene, hogy legyen a bullying visszaszorítása, hiszen egy kiskorúnak éppen egy felnőtt segíthet megérteni, hogyan lehet egy-egy nehéz szituációt kezelni, érzelmileg feldolgozni. A bullyinggal szemben a zéró tolerancia kialakítása kellene, hogy cél legyen. A társak szerepe leginkább a támasz, a bizalom, a segítségnyújtás területén tud fontos lenni, mert ez is az egyedüllét érzését csökkentheti a bántalmazott számára.
Mit tehetünk felnőttként?
A legfontosabb, hogy ne normalizáljuk a bullyingot – és ha már itt tartunk, a gyermekbántalmazást, atyai pofont, és a verbális bántalmazást sem: mind a bullying, mind a gyerek fenyítése hosszú- és rövidtávú nyomokat hagy az egyén lelkén. NEM a „felnövés része”, és NEM ettől lesz „ember a gyerekből”.
Nem lusta vagy, csak elfáradtál: a kiégés árulkodó jelei és 6 lépés, amivel kezelheted őket
2024.3.25 16:41
Balázs azt mondja: Kerüljük az olyan mondatokat, hogy „Miért hagyod, hogy bántsanak?”; „Ne foglalkozz vele!”; „Légy erős, túléled!”; „Állj már ki magadért!”; „Ha ennyien bántanak, akkor annak biztosan valami oka van.”
Ezek csak további fájdalmat okoznak, mert a gyermek nem megértéssel és vigasszal találkozik, hanem csak azt érti meg belőle, hogy ő valamilyen módon az okozója ennek a helyzetnek. Sok olyan mondat van, amivel segíthetünk: „Van valaki az iskolában, akire számíthatsz, akihez fordulhatsz, ha baj van?”; „Nagyon bátor vagy, hogy ezt elmondtad nekem.”; „Ez szörnyen nehéz lehet neked. Nem érdemled meg, hogy így bánjanak veled, és nem a te hibád.”; „Ha szeretnél beszélni róla, akkor tudd, hogy itt vagyok, és bármikor számíthatsz rám.”
Bárkit érhet iskolai bántalmazás, ám a bullyingra legérzékenyebb csoportok mindig azok, akik valamilyen szembetűnő dolog miatt „mások”, mint a többiek: ilyenek a színesbőrű gyerekek, az LMBTQ-gyerekek, a neurodivergens gyerekek, vagy azok, akik testi- illetve lelki betegségben szenvednek. Felnőttként kötelességünk rajta tartani a szemünket ezeken az embereken, és segítségükre sietni, amikor azt látjuk, hogy szükségük van ránk.
Mit tegyünk, ha nem mozoghatunk? – Tippek a testednek és a lelkednek, ha kényszerpihenőt kell tartanod a sportban
2024.2.23 18:33
Senki sem születik bullynak, egy bántalmazó fiatal valószínűleg olyan környezetből érkezik, ahol őt magát is bántalmazzák vagy olyan mintát lát a családban, amely a fenyítésen alapszik. A zaklatók maguk is rendszerint traumatizáltak, és a traumatizáltan hagyott gyerekekből traumatizált felnőttek nőnek fel, a fejlődésük innentől kezdve ezerféle útra terelődhet, attól függően, később milyen közösségbe kerülnek.
„Ráébred-e valaha a személy arra, hogy a tetteinek milyen következményei voltak? Van-e esetleg valamilyen közösség – munkahelyi, párkapcsolati, vallási, sport, stb. – ahol az érzelmi mintáit korrigálni tudja, ahol „beforrnak” a sebei? Részesül-e lelki megsegítésben? Hogy áll az identitása, énereje? Ezek, és még számtalan másik faktor, történés dönti el, hogy milyen utat jár be érzelemszabályozás (pl. agresszió), kapcsolódás, hatalmi viszonyok, életminőség, élettartam, szerhasználat, és egyéb területeken.
„Viszont felcsillant némi reményt is: szakmai hitvallásom része, hogy az ember az élete bármely pontján képes a fejlődésre és gyógyulásra, és ha nem is tudjuk meg nem történtté tenni az érzelmi traumát, legalább azt elérhetjük, hogy ne az irányítsa az egyén életének minden rezdülését. Így a bullyk jövője sem egy megírt könyv, épp úgy, ahogy az áldozatoké sem.”
A megelőzés
„Számtalan elérhető kutatás bizonyítja, hogy az iskolai bullying látványos mértékben visszafordítható pszichoedukatív foglalkozásokkal, érzékenyítő tréningekkel, empátia növelését célzó módszerekkel – emiatt is nagy szívfájdalom számomra az, hogy jelenleg az iskolában szexuális orientációkról beszélni az illegalitás határán mozog, ugyanis sokszor pont ezt az érzékeny társadalmi csoportot képviselő a szervezetek hozták a hatékony, bullyingot is célzó foglalkozásokat.”
A szakértő szerint a jelenkori szülőtársadalom egy előremutató változáson megy keresztül. A gentle parenting néven ismert nevelési elv lényege, hogy a gyerek nem alárendelt, hanem egyenrangú fél, önálló gondolatokkal, érzelmekkel és véleményekkel rendelkező személy, akiknek igényeire és érzelmeire rá kell hangolódnia az idősebb, tapasztaltabb félnek.
Engedd el a megfelelési kényszered, mert komoly ára lehet annak, ha mindenre igent mondasz
2024.2.2 16:46
Bár a bullying valószínűleg nem fog eltűnni az iskolákból egyik pillanatról a másikra, legyünk akár bántalmazottak, akár magunkra ismerő régi, egykori bántalmazók, a változás kulcsa a mi kezünkben van ahhoz, hogy egy elfogadóbb, nyugodtabb környezetet teremtsünk a jövő fiataljainak.
