Szexuális abúzus áldozata lett Steiner Kristóf gyermekkorában. Az újságíró-aktivista egy hosszú Facebook-posztban mesélte el a történetet a Szőlő utcai javítóintézet körüli botrány túlélőinek dedikálva.
Az elmúlt hetek egyik legkomolyabb botránya egyértelműen a Szőlő utcai javítóintézettel kapcsolatos történéseké. Májusban mi is beszámoltunk róla, hogy letartóztatták az intézet vezetőjét, Juhász Péter Pált és helyettesét, miután kiderült, két lányt prostitúcióra kényszerítettek.
Az ügyben azóta több pletyka is felreppent, miszerint kormánypárti politikusoknak is köze van a bűncselekményekhez. Arató Gergely, a DK képviselője parlamenti felszólalásában hozta fel az intézményt övező botrányt, és bár a KDNP elnökét, Semjén Zsoltot név szerint nem említette, egy bizonyos „Zsolti bácsira” utalt beszédében. Semjén Zsolt a vádakat tagadta, kikérte magának, amit Lakner Zoltán politológus szerint nem szabadott volna megtennie, hiszen így már név szerint is kötődik az ügyhöz.
Azóta megszólalt Magyarország igazságügyi miniszere is a témával kapcsolatban. Tuzson Bence közölte, a büntetőügyben kiskorú sértett nem merült fel, aljas rágalomnak nevezte, hogy az ügyben politikus neve is felmerült volna, a miniszterek ártatlanságához kétség nem fér, valamint az ügyben idegen titkosszolgálati szál is felmerül.

Szerda este Steiner Kristóf újságíró, LMBTQ-akvitista is megszólalt az ügyben, mégpedig egy személyes történetet mesélt el arról, hogyan lett szexuális abúzus áldozata gyermekkorában.
Egy nap a strandra érkezve álltam a tükör előtt, és a nyakamon hordott kendőmet próbáltam kikötni, mikor egy bácsi hozzám lépett: „Majd én.” Hagytam. Erős, nagy, felnőtt kezeivel egy pillanat alatt kikötözte a csomót, majd az egyik kezét a lábaim közé csúsztatta, és – a mai napig hallom a hangját – azt mondta: “Egyem a pucádat.”
Az eset után Steiner az úszómester segítségét kérte, akitől azonban azonban csak kétkedő kérdéseket kapott. A teljes írást az alábbi posztban el tudjátok olvasni. Steiner az írást a Szőlő utcai javítóintézet áldozatainak dedikálta, „és mindazoknak, akik – sajnos sokkal többen vagyunk, mint hinnénk – hasonló kiszolgáltatott helyzetbe kerültek valaha”.