A mai napon ünnepli a 78. születésnapját a jelenkor egyik legismertebb és legolvasottabb szerzője, Stephen King.
Stephen King kimeríti az élő legenda fogalmát; kevés kortárs író van, aki olyan jelentős életművel rendelkezik, mint a pszichológiai és természetfeletti horror koronázatlan királya. Termékeny és illusztris tollforgató: 65 regényét és több mint 200 rövid történetét publikálták, amelyek 400 millió példányban keltek el és negyvennél is több nyelvre fordították le őket. Valamennyi könyve azonnal bestseller lett, csupán néhány olyan regénye van, amit évekkel később kaptak fel.
Az amerikai író nevéhez fűződnek a kedvenc borzongató történeteink, úgy mint az Állattemető, A remény rabjai, A ragyogás, az Az, a Carrie, a Borzalmak városa vagy a Christine – hogy csak néhányat említsünk. King stílusa páratlanul egyedülálló: földöntúli, misztikus motívumokkal ötvözi és szimbolizálja a szenvedésről, veszteségről, halálról, szerelmi csalódásról szóló történeteit. A patinás életmű mögött egy különleges fizimiskájú, komplex lelkületű figura rejlik, akinek vitathatatlan zsenialitása és elismertsége ellenére az utóbbi években kissé megkopott a renoméja. De ne szaladjunk ennyire előre, idézzük fel előbb díszes pályafutásának mérföldköveit.
19 éves korában már publikált szerző volt
Stephen Edwin King 1947. szeptember 21-én született a maine-i Portland városában. Édesapja, a porszívóügynök Donald Edwin King kétéves korában elhagyta a családot, így az édesanyjának, a szociális munkákból élő Nellie Ruthnak saját erejéből kellett eltartania két gyermekét. A skót-ír felmenőkkel rendelkező Stephennek és bátyjának, Davidnek nélkülöző fiatalkora volt, és gyakran váltogatták lakóhelyüket, mielőtt 1958-ban letelepedtek Maine állam Durham nevű városában. A kis Stephen már hétéves korától történeteket írt, különösen nagy hatással voltak rá a rejtélyes sci-fi és fantasy filmek. Az írásról című önéletrajzi könyvében említi, hogy fiatalkorának meghatározó élménye volt, amikor 13 évesen megtalálta apja befejezetlen kéziratait.
8 logikai baki a Harry Potter-könyvekben, amit J. K. Rowling sem tudott végül kimagyarázni
2025.9.14 8:54
King nagynénje, Gert egy negyeddollárost fizetett neki a saját történeteiért. A legelső fennmaradt művét, a Jhonathan and the Witchset kilencévesen írta. A középiskola után felvették a Maine-i Egyetem angol nyelv és irodalom szakára, ahová 1966 és 1970 között járt. Az első írásai, a The Glass Floor és a Startling Mystery Stories 19 éves korában jelentek meg a Comics Review magazinban, valamint publikált az egyetemi lapban is.
Feleségével, Tabitha Spruce írónővel az egyetemen ismerkedtek meg. 1971-ben házasodtak össze, és három gyermekük született: Naomi, Joseph és Owen – a két fiúból szintén író lett. Joseph mellőzi édesapja szépen csengő nevét és Joe Hillként ír, hiszen a saját jogán szeretett volna karriert csinálni. A diplomát követően Stephen angoltanárként kereste a kenyerét Hampdenben, de mivel sovány fizetése volt, egy ipari mosodában is munkát vállalt. Az ötödik negyed című novellája a Cavalier nevű férfimagazinban jelent meg, John Swithen álnéven. Ekkoriban kevés ideje maradt az írásra, időről időre megjelentette egy-egy történetét, de szerzői tevékenységéből korántsem tudott megélni. Két sanyarú, lakókocsiban eltöltött év után, 1973-ban nagyot fordult vele a világ.
Carrie és az áttörés
Még javában tanított, amikor 1973-ban értesült róla, hogy a Doubleday nevű kiadó elfogadta a Carrie című regényének kéziratát, amelynek szerzői jogait a New American Library 400 ezer dolláros rekordösszegért vásárolta meg. A Carrie egy kirekesztett gimnazista lány történetét meséli el, aki az első menstruációját követően telekinetikus képességekre tesz szert. A regény bemutatja a transzgenerációs traumák és a toxikus szülő-gyermek kapcsolat tragikus és vérfagyasztó következményeit, valamint a felnövés és a turbulens tinédzserévek horrorba illő aspektusait. A legelső kézirattal King egyáltalán nem volt megelégedve, egyenesen kidobta a szemétbe. Tabitha, a felesége halászta ki a kukából és ösztönözte férjét, hogy fejezze be a könyvet.
Magányosság, pánikroham, toxikus kapcsolat – ilyen az élete egy huszonévesnek? – interjú Puskás Ágotával, a Hogy bírod szerzőjével
2025.9.14 8:44
A Carrie 1974 tavaszán jelent meg és villámgyorsan bestseller lett belőle. 1976-ban a legendás rendező, Brian De Palma nagyvászonra vitte a regényt, amelyet azóta is az egyik legszínvonalasabb természetfeletti horrorfilmként tartanak számon. A Carrie-sztori iránti érdeklődés napjainkban sem csillapodik: 2013-ban készült egy gyenge remake a filmből, de ami a lényeg, hogy a nagybecsű sorozatrendező, Mike Flanagan ezekben a pillanatokban is a könyvet adaptáló minisorozaton munkálkodik.
A hirtelenjében rászakadt siker után King úgy döntött, hogy főállású író lesz. Családjával együtt a coloradói Boulderbe költözött, ahol 1977-ben megírta A ragyogást, amelyből 1980-ban szintén kultikus filmadaptáció készült, Stanley Kubrick rendezésében és Jack Nicholson mindent elsöprő alakításával. Mondanom sem kell, ez a regénye is bestsellerré vált. Másik fontos művét, a Borzalmak városát 1975-ben írta meg, amelyből négy évvel később megszületett az első televízióra szánt King-adaptáció. Épp tavaly, közel 50 évvel a kötet megjelenése után forgattak belőle nagyjátékfilmet, amit mi is megnéztünk. Ezért a könyvért kapta meg 1980-ban élete első nemzetközi kitüntetését, a World Fantasy-díjat.
Horoszkóp: Ez a könyv illik a csillagjegyedhez az olvasás világnapján
2025.9.8 15:57
Hét kötetét Richard Bachman álnéven publikálta, ilyen volt például az 1977-es Rage. Egyrészt tesztelni szerette volna, hogy a hirtelen jött hírnév a szerencsének vagy a tehetségének köszönhető-e, és a trükknek köszönhetően több könyvet is kiadhatott. Az 1979-es A hosszú menetelést is Richard Bachman néven adták ki, amelyből épp idén készült meglepően színvonalas filmadaptáció. A disztópikus pszichothriller felvillantotta King sokoldalúságát: nemcsak a horror zsánere volt komfortos számára, hanem a lassan építkező, feszültségkeltő pszichológiai sztorikban is otthonosan érezte magát.
A felkavaró, rémálomszerű elemek és figurák változatos kombinációit vonultatta fel a regényeiben: feltűntek vámpírok, veszett kutyák, tűzgyújtók, szellemek, gyilkos ösztönökkel bíró autók, valamint telekinetikus és telepatikus képességekkel rendelkező emberek.
A hírnév ára
A Carrie berobbanása után King közel tíz évig alkohol- és drogfüggőséggel küzdött. Az önéletrajzában elmeséli, hogy a szintén fontos, Cujo című 1981-es könyvének megírására szinte nem is emlékszik. Az 1983-as Christine esetében is hasonló a helyzet, amely egy mérgező szerelmi háromszögről és egy megátkozott Plymouth Fury autóról szól – hamisítatlan King-sztori. A '80-as években Kingnek brutális streakje volt: 1980-ban jelent meg a Tűzgyújtó, amelyből két film is készült, 1982-ben A remény rabjai, ami talán a legjobb King-filmadaptációt eredményezte, 1983-ban a gyerekkorunk lidérces álmait okozó Állattemető, valamint 1986-ban a popkulturális ikonná vált Az. Ekkortájt kezdett el dolgozni A Setét Torony-regénysorozaton is, amely 1982-től 2012-ig nyolc kötetet ölel fel.
A Derry gyermekeit kísértő démoni bohóc, Pennywise infernális históriája is jól illusztrálja, milyen fifikával csomagolja be a sokkolónak ható, emlékezetes külsejű antagonistát a felnövésről, kirekesztettségről, tinédzserkori szerelemről és szexuális felfedezésről szóló személyes, intim történetbe. 1990-ben Tim Curry főszereplésével minisorozat készült belőle, illetve 2017-ben és 2019-ben Andy Muschietti filmesítette meg két részben. A jövő hónapban érkezik az HBO Max-ra az Az előzménysorozata, a Welcome To Derry, amely a későbbi évadaiban újból feldolgozza majd a regény központi cselekményét.
Dark romance: fantázia, menekülés vagy veszélyes trend a könyves műfaj, amiért rajonganak a fiatalok?
2025.8.5 16:05
A függőségeitől az 1980-as évek végére tudott megszabadulni, terápia és a családja segítségével. 1985-ben hullt le a lepel a Sorvadj el! című regény kapcsán a Richard Bachman-álnévről. Egy könyvkereskedő figyelt fel a hasonlóságokra, aki később kiderítette, hogy Bachman és King ugyanaz a személy. A felfedezés után a regény eladási számai 28 ezerről 280 ezerre ugrottak. 1986-ban megpróbálkozott a rendezéssel, a Maximális túlhajtás című filmet ő írta és dirigálta, de csúfosan megbukott vele.
A '90-es években Ridley Pearson, Matt Groening, Amy Tan és Mitch Albom írókollégáival megalapította a Rock Bottom Remainders nevű jótékonysági hobbizenekart, amely fennállása során több száz koncertet adott. 2012-ig voltak aktívak.
1996-ban A fekete öltönyös férfi című novellájáért megkapta az O. Henry-díjat, amit kiemelkedő színvonalú amerikai novellákért, kisregényekért adnak. Azóta szinte nem létezik olyan elismerés az irodalmi Nobel-díjon kívül, amit ne zsebelt volna be: 110 kitüntetésben részesült karrierje során, többek közt 2002-ben Bram Stoker-életműdíjjal jutalmazták, majd egy évvel később az amerikai irodalomhoz való kimagasló hozzájárulásáért megkapta a Nemzeti Könyvdíjat, 2004-ben pedig életművéért World Fantasy-díjjal tüntették ki. 1992-ben írta meg a Bilincsben című nagy sikerű regényét, amit Mike Flanagan filmesített meg 2017-ben. Az új Carrie-sorozat mellett szintén Flanagan nevéhez fűződik A ragyogás folytatásának, az Álom doktornak a feldolgozása, amelyet 2013-ban írt meg King.
1999-ben halottnak nyilvánították
1999. június 19-én súlyos balesetet szenvedett, amikor otthona közelében egy Bryan Smith nevű férfi elgázolta a furgonjával. Egy helyi lap tévedésből halottnak nyilvánította; tíz nap alatt ötször kellett megműteni, láb- és csípőtörés, valamint légmell miatt. Miután felépült, az ügyvédjével megvásároltatta az elkövető autóját, amit szét akart zúzni, de végül roncstelepen kötött ki a jármű. Smith 2000. szeptemberében rejtélyes körülmények közt halt meg, épp King születésnapján, 43 évesen. Az orvosi jelentés szerint a halálát Fentanil túladagolása okozta. A baleset előtt az író éppen egy kísérteties, természetfeletti erőkkel bíró Buick 8-as autóról szóló regényen dolgozott. A könyv 2002-ben Rémautó címen látott napvilágot.
2000-ben jelent meg a legelső elektronikus kisregénye, A golyó. Egy évvel később, 2001-ben adták ki A Fekete Házat, az 1984-es A Talizmán folytatását, amelyet közösen írt Peter Straub amerikai író-költővel. 2002-ben váratlanul bejelentette, hogy visszavonul. A kórházi kezelések miatt nagy fájdalmakkal küzdött, és nem tudott sokáig egy helyben ülni. Később módosította kijelentését, miszerint nem vonul vissza, csak visszavesz a tempójából. 2003 és 2010 között havi rendszerességgel saját rovattal jelentkezett az Entertainment Weekly című amerikai folyóiratban: irodalomról, filmekről vagy zenéről írt, a The Pop of King címmel.
Ez most a legbetegebb horrorfilm, amit a mozikban megnézhetsz – Hozd vissza őt kritika
2025.7.29 13:19
Nagy hírverést kapott, amikor 2009 végén a rajongóival szavaztatta meg, hogy A ragyogást vagy A Setét Torony-regénysorozatot folytassa. 5861-en szavaztak A ragyogás-történetre és 5812-en A Setét Torony-kötetre, így készült el az előbb említett Álom doktor. Mielőtt azt hinné valaki, hogy a 2010-es évektől kezdve lelassított, sebtében hozzátenném, hogy az utóbbi tizenöt évben tizenkét kötete jelent meg. A legfrissebb, a Never Flinch idén májusban került a könyvesboltok polcaira.
A túlzott erőszak, exploitáció vádja
Az amerikai író unikális zsenialitása, eredetisége, kreativitása és tehetsége elvitathatatlan, mégis karrierje eleje óta kritizálják a könyveinek exploitatív jellege miatt, aminek a történeteiben gyakran gyerekek és tinédzserek az elszenvedői. King azzal szokott védekezni, hogy nem új keletű az erőszak ábrázolása az irodalomban, ugyanis ősi mondákban, mitológiákban, de még bizonyos tündérmesékben is megjelenik.
Úgy, mint Quentin Tarantino filmjeinek esetében, a közönséget vonzzák az ijesztő, felvillanyozó, véres történetek, hiszen egyfajta biztonságos szelepként funkcionálnak, amelyen keresztül szembenézhetünk a félelmeinkkel és kiereszthetjük a gőzt anélkül, hogy valójában át kellene élnünk a leírt borzalmakat. Stephen King könyvei nem előrevetítik, hanem reflektálják a világban és az emberi természet mélységeiben rejtőző gonosz erőket. King hangsúlyozni szokta, hogy a háborúk és az emberek által elkövetett bűntények mérföldekkel kegyetlenebbek, mint amit ő valaha is papírra vetett. Anno több könyvét is betiltották az iskolákban, amire úgy reagált, hogy épp a cenzúra jelensége teszi relevánssá és fontossá ezeket a műveket.
Habár mindig elismerte, hogy a könyvei nem mindenkinek valók, visszautasítja, hogy erőszakot eredményeznének. Ennek ellentmond, hogy az 1977-es Rage című, Richard Bachman álnéven íródott könyvének, amelyben iskolai lövöldözést jelenít meg, leállíttatta 1997-ben a nyomtatását, miután egy amerikai tanuló meggyilkolta három tanulótársát. Azzal indokolta döntését, hogy nem szeretné, ha instabil mentális állapotú olvasói számára triggerként hasson a könyv – de kiállt a véleménye mellett, hogy nem a művészeti produktumban, hanem a bűncselekmény elkövetőjének elméjében kell keresni az okokat.
Stephen King a Twitter-érában és az állítólagos Epstein-lista
Senki nem vetheti a korszakos író szemére, hogy ne haladna a korral. 77. születésnapja ellenére aktív X-en, vagyis az egykori Twitteren, ahol 6,8 millióan követik. Sűrűn megnyilvánul politikai témákban; King nyíltan liberális és demokrata érzelmű, élesen kritizálja a republikánusokat és legfőképp Donald Trump amerikai elnököt. Érzékeltetésképp, a nyár elején tartott egy kérdezz-feleleket a The Guardian olvasóival, amelynek során az egyik kérdésre így felelt:
„Az impeachment jó befejezés lenne. Örömmel látnám, ahogy nyugdíjba vonul. Akárhogy is, ez egy horrorsztori. Trump maga egy rémtörténet, nem igaz?”
King pártfogolja a demokrata jelölteket, és gyakran felszólal a társadalmi igazságosságot érintő témákban, a kisebbségek jogaiért és oktatással kapcsolatos ügyekben. Néha hajlamos elvetni a sulykot és túlfűtött érzelmi állapotban megnyilvánulni, ahogy ez a Charlie Kirk-gyilkosságot követően is történt. Ezt írta a konzervatív aktivista halála után, Jesse Waters Fox News-műsorvezető tweetjére reagálva: „Támogatta, hogy megkövezzék a melegeket. Csak mondom.” A posztja óriási felháborodást keltett republikánus körökben, még Elon Musk is hazugnak nevezte őt. King később beismerte tévedését és megkövette magát: „Tévedtem, bocsánatot kérek. Töröltem a posztot.” Mivel ezt több felháborodott hangvételű poszt alá is bekommentelte az író, arról kezdett spekulálni az internet népe, hogy a színfalak mögött becsületsértési perrel fenyegethették őt, ezért vonhatta vissza a bejegyzését.
A 28 évvel később zseniálisan vakmerő zombifilm, de a rajongókat garantáltan meg fogja osztani – Kritika
2025.7.4 10:44
A másik kellemetlen Stephen Kinghez köthető ügy, hogy az ő neve is felmerült az állítólagos Epstein-lista kapcsán. A republikánusok épp Charlie Kirk halála előtt egy nappal, szeptember 10-én utasították el a demokrata Chuck Schumer előterjesztését, ami rákényszeríthette volna a Trump-adminisztrációt a Jeffrey Epstein-lista publikussá tételére. Az amerikai pénzügyi szakember és elítélt szexuális bűnöző évtizedekig működtetett pedofilhálózatot a karibi magánszigetén, ahol számos híresség is megfordult. Többek közt Bill Clinton, András yorki herceg, Stephen Hawking fizikus, és régi kompromittáló videók felbukkanása után még Donald Trumpot is meggyanúsíthatták, hogy Epstein sötét ügyleteibe keveredhetett.
Joe Biden adminisztrációjától hiába követelte éjt nappallá téve a közvélemény az Epstein-sziget vendégeit taglaló lista nyilvánosságra hozatalát, épp ezért Trump egyik prominens programpontja a 2024-es választásokat megelőzően az volt, hogy lerántja a leplet mindazon hírességekről, akik Epsteinnél jártak. Ez máig várat magára, sőt Trump elődjéhez hasonlóan igyekszik kitérni a témával kapcsolatos izzasztó kérdések elől. Felvetve annak a lehetőségét, hogy mindkét politikai párthoz köthető befolyásos személyek is benne lehettek a balhéban.
The Epstein client list is real.
— Stephen King (@StephenKing) July 15, 2025
So is the Tooth Fairy and Santa Claus.
„Az Epstein-lista létezik. Csakúgy, mint a fogtündér és a télapó.” Így nyilvánult meg Stephen King júliusban, amely kijelentés mondanunk sem kell, hamar gyanúba keverte őt. Egyrészt azért, mert tőle karakteridegen módon Trump védelmébe kelt, másrészt úgy tűnik, tagadja az Epstein-lista létezését, amit elenyésző számú demokrata és republikánus szavazó kérdőjelez meg. A lista nyilvánosságra hozatalára irányuló törekvés manapság szinte az egyetlen konszenzusos kérdéskör a két politikai párt elkötelezettjeinek körében. Amíg azonban nem áll rendelkezésre kézzelfogható bizonyíték, addig az ártatlanság vélelme valamennyi gyanús személyt, így Stephen Kinget is megilleti.
10 meglepő fun fact Spielberg horrorklasszikusáról, A cápáról, amit legalább egyszer látnod kell
2025.6.20 10:33
Az olvasókat számtalan örökzöld klasszikus történettel megajándékozó író továbbra sem tervezi a visszavonulását. 2019-ben nyilatkozta, hogy Isten dönti majd el, mikor teszi le a tollat, sejtetve azt, hogy élete végéig űzni fogja szeretett hivatását. Néhány napja épp A hosszú menetelés című új filmadaptációját promózta az X-en; mint látható, az 1999-es súlyos balesetének következményei máig tetten érhetőek a mozdulatain, de a művészet és az alkotás iránti lelkesedése továbbra is töretlen.
— Stephen King (@StephenKing) September 14, 2025
