13,6 millió dollárért kelt el Marlene Dumas alkotása, ezzel pedig megdöntötte a legdrágább, élő női képzőművész által készített alkotás rekordját. Ismerd meg a 71 éves, dél-afrikai származású festő provokatív, groteszk és zsigeri művészetét.
2018-tól egészen mostanáig Jenny Saville 1992-es Propped című alkotása volt a legdrágább aukción értékesített élő női képzőművész által készített alkotás. Hét éve valaki 12,4 millió dollárt (4,4 milliárd forint) fizetett a Sotheby’s londoni árverésén a festményért. A Christie’s árverésén május 14-én azonban új rekord született, Marlene Dumas Miss January elnevezésű festménye 13,6 millió dollárért talált gazdára. (Összehasonlításként, a legdrágább élő férfi képzőművészek top 10-es listáján a tizedik helyen Gerhard Richter Domplatz Mailand című festménye 37,1 millió dollárral (13 milliárd forint) szerepel.) Dumas-nak egyébként nem ez az első emlékezetes aukciója, 2004-ben a Christie's New York-i árverésén Jule, die Vrou (1985) festményét 1,2 millió (mai értéken 426 millió forint) dollárért vásárolták meg, ezzel bekerült azon női képzőművészek exkluzív klubjába, akinek alkotása átlépte az egymillió dolláros álomhatárt. Annyira exkluzív ez a klub, hogy ő volt a harmadik tagja.
Egészen május közepéig az aukciós rekordja 6,3 millió dollár volt, amelyet 2008-ban állított fel, bár ezt az összeget a magáneladásai során már túlszárnyalta. 2023-ban az Art Basel Miami Beachen a művészt képviselő David Zwirner Galéria arról számolt be, hogy 9 millió dollárért (3,2 milliárd forint) adták el a The Schoolboys (1986-87) című művét. Dumas ugyan még nem örvend olyan hírnévnek, mint Kuszama Jajoi, Cindy Sherman vagy Bridget Riley, ez az új rekord biztosan sokakhoz eljuttatja a művész nevét.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Apartheidtől a műtárgypiaci sztárságig
Marlene Dumas 1953-ban született Fokvárosban, majd 1976-ban Amszterdamba költözött, hogy a Fokvárosi Egyetemen szerzett művészeti diplomáját az Amszterdami Egyetemen szerzett pszichológiai diplomával egészítse ki, és azóta is a holland fővárosban él és alkot. Szemtanúja volt az apartheid pusztításának, és később idegenként kezdett új életet egy ismeretlen országban, így Dumas munkássága sosem riadt vissza az olyan tabudöntögető, komoly és sötét témáktól, mint például a faji hovatartozás, nemiséggel és szexualitással kapcsolatos kérdések, de az identitás vagy a szépség és csúfság mibenlétét is gyakran boncolgatja a vásznain. Dumas az 1980-as évek óta tartja izgalomban a műkedvelő közönséget munkáival, melyek hol provokatívak, hol kísértetiesek, máskor pedig gyomorforgatóak, de minden esetben erős hatást váltanak ki a szemlélőből.
Dumas az 1970-es évek óta elsősorban az emberi arcra és testre összpontosító festményeket készít. A kortárs művészetet az 1980-as évek elején uraló Pictures Generation hasonló figuratív festőitől eltérően Dumas túlélte a festészet állítólagos „halálát”, amely ezt követően következett be. Az 1980-as évek számos figuratív festőjéhez hasonlóan Dumas is a képekben gazdag tömegkultúrából meríti forrásait. A művésznő stílusát laza ecsetvonások jellemzik, ezáltal torzít, mégis részletgazdaggá teszi alkotásait. Dumas szívesen alkalmazza a wet-on-wet (nedves a nedvesen) technikát, ennek lényege, hogy vékony és vastag festékrétegeket kombinál, amivel intim, de elidegenítő atmoszférát teremt. Jellegzetes médiumai az olaj-vászon és a tinta-papír párosításai. Alanyai között egyformán felbukkannak újszülöttek, modellek, sztriptíztáncosnők és a populáris kultúra alakjai. Bár sok festménye portrénak tűnik, közelebb kerülünk az üzenetük megfejtéséhez, ha a különböző emberi lélekállapotok tanulmányaként értelmezzük őket. A portréin és akttanulmányain a festék laza, folyékony és erősen gesztusos mozgása a vásznon vagy a papíron az alany érzelmi életét, sebezhetőségét és érzékiségét hangsúlyozza.
Hogyan lesz egy festményből mém? A választ a Magyar Nemzeti Galériában találod
2025.5.16 16:11
A Models című sorozata, a fekete-fehér arcok hatalmas tárháza 1994-ből, jól példázza Dumas érdeklődési körét. Pszichiátriai betegek, híres művészek, színésznők és divatmodellek arcképeit helyezte szorosan egymás mellé, ezzel egy hatalmas arcképcsarnokot létrehozva, amely különböző sorsokat vonultat fel. „Mindenféle nő találkozik itt” – mondta Dumas a MoMA számára készített audio guide-ban a műről.
Legfelkavaróbb művei közül több is nyíltan foglalkozik az évtizedek óta tartó izraeli-palesztin konfliktussal. A The Wall (2009) című festményen, amely egyike az újságkivágásokon alapuló festményeinek, ortodox zsidók egy csoportja látható, amint a jeruzsálemi szent Siratófal mellett elhaladva a betlehemi Ráhel sírjánál imádkoznak. Az ugyanebből az évből származó Wall Weeping című kép egy olyan fényképen alapul, amelyen az IDF (Israel Defense Forces, Izraeli Védelmi Erők) katonái erőszakkal motoznak palesztin férfiakat egy falnál, de a felemelt kezek gesztusát újraértelmezi, és a motozást az ima aktusával állítja párhuzamba. A 2002-es Blindfolded című sorozat 20 rajzot tartalmaz bekötött szemű palesztin férfiakról, míg az ugyanebből az évből származó Dead Girl egy lelőtt palesztin lány élettelen, véres fejét mutatja.
Legismertebb festményei között sok az erotikus, a női gyönyörhöz szóló óda, de mindig van bennük egy csavar, egy kissé beteges, mocskos mellékzönge, ami kivédi a férfi tekintet (male gaze, férfi perspektívának is fordítható) tolakodását. Dumas úgy jellemezte ezeket, mint szuggesztiókat. „Ha az ember ráközelítene bizonyos részletekre, nem is tudná, hogy mi az.” Hozzátette:
Mindig is azt kérdeztem magamtól, hogyan lehet különbséget tenni szerelem és kéj között? Mert tulajdonképpen ugyanazokat a pózokat használod.
Ki is az a Miss Január?
A rekorder Miss January 1997-ben készült, ebben Dumas újra felidézi a Miss World című művét, amely 10 modell alakját ábrázolja, és amelyet 30 évvel korábban, 14 éves korában festett. A képet magát egy magazin középső oldalain látható nagymellű szőkeség ihlette. „Olyan, mintha egy űrlény lenne” – mondta Dumas 2008-ban a W Magazinnak.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A festészet az ember félelmeinek felfedezéséről szól, de azt is érzem, hogy ez valahogy szép is lehet
– mondta egy interjúban Dumas. A Dead Marilyn (2008) például egy hátborzongató kép, amely az amerikai filmcsillag egy újságban közzétett boncolási fotóján alapul. Dumas nem finomkodott, amikor Monroe bőrét foltos kékre festette. „Bizonyos értelemben ez a halál portréja. De egyben Marilyn Monroe portréja is. Egy korszak portréja. Az ember saját lehetséges halálának portréja”.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Bár tagadhatatlanul kortárs, Dumas művei könnyedén és gyakran megállják a helyüket a klasszikusok között. 2021-ben, a párizsi Musée d'Orsay-ban, a Charles Baudelaire költészete által inspirált festményekből rendezett kiállításon a munkáit az impresszionista mesterek mellett helyezték el a kisebb, Beszélgetések című kiállításon. Ez volt az első alkalom, hogy a múzeum rászánta magát, hogy egy mai művész munkáját párosítsa valamely értékes, korábbi remekművével. Festményeit emellett olyan intézményekben lehet megtalálni, mint a New York-i Museum of Modern Art, Art Institute of Chicago, a párizsi Centre Pompidou, a bázeli Fondation Beyeler és a Kunstmuseum, a Los Angeles County Museum of Art, az amszterdami Rijksmuseum és a Stedellijk Múzeum, valamint a londoni Tate.
