A szó és a jelenség elterjedése akár még jó dolog is lehet, ha a gyakori, „szájról szájra” terjedő használat nem degradálja, és válik belőle a toxikus maszkulinitás egy lágyabb, mondjuk úgy, fapados verziója.
Azóta, hogy mindenki elkezdte saját magát és a környezetét is aktívan analizálni pszichológiai szinten, a toxikus jelző annyira általánossá vált, hogy már-már elveszítette a súlyát. Nem úgy a toxikus maszkulinitás kapcsán, ami azért mégiscsak szitokszónak számít, és az agressziótól kezdve az érzelmi elnyomáson át az erőszakig már túl sok mindent értünk alatta. De mivel ez a téma már mindenkinek a könyökén jön ki, erről most nem fogunk értekezni – sokkal izgalmasabb megnézni azt, mi van akkor, amikor a férfiak a férfiasságukból adódó előnyeiket a társadalom szolgálatába állítják, vagy azt, hogy Taylor Swift kedvese, Travis Kelce miért lehet jó példa erre.
Mi a pozitív maszkulinitás? - A pszichológus szemével
Dr. John Barry pszichológus, kutató, klinikai hipnoterapeuta és a Férfipszichológiai Hálózat (Male Psychology Network) társalapítója szerint a kifejezés a pozitív pszichológia irányzatából ered, ami alapvetően az emberek erősségeinek kiaknázására épít, nem pedig a hibáik boncolgatására. Elmondása szerint pozitív férfiasságról akkor beszélünk, amikor a férfiasság erősségeit – például a fizikai erőt vagy a kockázatvállalási hajlandóságot – az érintettek a társadalom javára fordítják. Ez tehát nemcsak arra jó, hogy a férfiak mentális jóllétét erősítse, hanem arra is, hogy a közvetlen környezetük profitáljon belőle.
@daisy.ilaria We all need to understand and learn what positive masculinity means… #toxicmasculinity #positivemasculinity #men #burnout #fyp #podcastclips #podcast ♬ original sound - Daisy | Anti-Performance
Ugyanakkor megjegyezte, hogy a kifejezést néha olyan helyzetekre is használják, amikor a férfiak hagyományosan inkább nőiesnek tartott tulajdonságokat mutatnak – például nyíltan beszélnek az érzéseikről. Itt felmerült Jung pszichológiai megközelítése is, ami szerint mindenkiben – férfiakban és nőkben egyaránt – van férfias és nőies oldal, de a férfiaknál jellemzően a férfias jegyek dominálnak. Ebből a szempontból lényeges, hogy a „pozitív férfiasság” ne azt sugallja: a hagyományosan férfias tulajdonságokat érdemes felcserélni nőiesekre – ez ugyanis könnyen ahhoz vezethet, hogy az egészséges egyensúly megbomlik az adott férfinál.
A férfiasság újradefiniálása
Nick Norman, klinikai szociális munkás és terapeuta szintén sokat foglalkozott a témával, már csak a saját példája és amiatt is, amit a munkájában tapasztal. Elmondása szerint ő maga és sok kliense is hajlamos úgy érezni, hogy nem nőtt fel igazán, nem volt része egy speciális „beavatási rítusban”, ami által a fiúlétből átlépett volna az érett férfiak világába. Ezen nem segít, hogy a szülei(n)k korosztálya sem hozta magával ehhez a megfelelő eszköztárat, tehát nem tudta átadni azt az újabb generációknak. Így ma, a modern kultúrában sem sok a hiteles, pozitív értelemben vett maszkulin modell, ami miatt a férfiak okkal érezhetik azt, hogy mentorokra, vezetésre és mellé egyfajta „brotherhoodra” lenne szükségük – bármire, amire segíthet abban, hogy egészséges módon élhessék meg a férfiasságukat.
@wearemanenough This is what positive masculinity looks like #inspirational #speech #fatherhood ♬ in this shirt - favsoundds
Nos, éppen ezt célozta meg egy nemzetközi és multidiszciplináris kutatói csoport az „Operationalizing positive masculinity: a theoretical synthesis and school-based framework to engage boys and young men” című művében. Kidolgoztak és ebben a munkában bemutattak egy olyan keretrendszert, ami segíthet a fiatal fiúknak abban, hogy megalapozzanak egy olyan férfi identitást, ami tiszteletet, önazonosságot, ugyanakkor belső erőt hordoz. Eredetileg ezt gyerekeknek szánták, de valójában bármilyen korban alkalmazható. A kutatók szerint három alapvető tulajdonság segít felépíteni egy pozitív férfi identitást, és azt is elmondták, hogyan.
Kapcsolódás
Van egy régi mondás, amit nem fogok lefordítani angolról, mert úgy hülyén hangozna: „No man is an island.” Ennek ellenére a hagyományos férfiszerepek gyakran a túlzott önállóságot hirdetik, azt, hogy a „valódi férfi” nem kér segítséget, mert az gyengeség.
Retinaégető lemezborítók, amelyekről képtelenség eldönteni, ironikusnak szánták-e őket
2024.10.4 12:27
Ha most nagyban bólogatsz, talán elveszi a kedved, hogy a férfiak körében kiugróan magas a magány és az elszigetelődés aránya – ami részben ennek a felfogásnak köszönhető. A szoros kapcsolatok ritkák, és sokszor kizárólag külső tevékenységekre – sportra, munkára, szórakozásra – korlátozódnak. Ha valóban egészséges férfiasságot szeretne valaki kialakítani, nem teheti meg, hogy egyedül próbálkoznak vele: valódi, mély kapcsolatokat kell építeniük.
A tanulmányban megfogalmazzák azt is, hogy a pozitív férfiasság a nyitottságon és sebezhetőségen alapul. A Wilson és munkatársai által megfogalmazott modell szerint az ilyen kapcsolatok „tiszteletre, toleranciára, egyenlőségre, empátiára, kedvességre és erőszakmentességre” épülnek. Ehhez viszont hajlandónak kell lenniük arra, hogy kényelmetlen helyzeteket is vállaljanak – például azt, hogy megnyílnak és felvállalják mások előtt is a valós érzelmeiket. A bizalom kiépítése ilyen apró, érzelmi kockázatokkal kezdődik, ami eleinte kényelmetlen, de ha a férfi talál maga mellé egy másik férfit, aki hajlandó ugyanerre, akkor idővel kialakulhat az a bizonyos kölcsönös bizalom.
Motiváció
A motivációról szinte kivétel nélkül a produktivitás jut eszünkbe, ezen belül is elsősorban a munkahelyi közeg tapasztalatai. De a pozitív férfiasságban a motiváció nem erről szól. Itt a hajtóerő egy mély, belső elköteleződés, ami a saját fejlődést és mások életének jobbá tételét célozza. Ez pedig szöges ellentétben áll azzal a szemlélettel, ami külső elvárások teljesítésére kondicionálja az embert.
A pozitív férfiasság tehát ezzel szembemegy: az önismereten és saját értékeken alapul. Ehhez persze a férfinak időt kell szánnia arra, hogy kapcsolatba kerüljön önmagával, beleértve a nehéz vagy kevésbé vállalt részeket is. Ha valaki teret ad ennek a belső munkának, valódi változást és fejlődést érhet el.
Hitelesség
A harmadik pillér az önazonosság. Erről akkor beszélhetünk, amikor már nem a külvilág ítélete határozza meg, kik vagyunk, amikor a férfiasság nem külső mércékhez, hanem belső értékekhez igazodik. Lehet, hogy nehéznek tűnik, de valójában felszabadító lesz: ezáltal te is megengedheted magadnak, hogy önmagad légy – nemcsak a világ előtt, hanem önmagaddal szemben is. Kifejezheted az érzelmeidet, kiállhatsz magadért, és teret adhatsz másoknak, hogy ők is ezt tegyék.
Mindez pedig sokkal befogadóbbá, nyitottabbá tesz, legyen szó új emberekről, új gondolatokról vagy élményekről. Ezen a szinten a különbözőség nem fenyegetés többé, hanem lehetőség a tanulásra és a fejlődésre.
Saját út, vagy követendő példák?
A fenti keretrendszer bármelyik fiatal – vagy kevésbé fiatal – férfi számára iránytűt jelenthet, ha elakadt valahol a férfivá válás útján – és itt gyorsan hangsúlyozom is, hogy ezt egyáltalán nem degradáló értelemben írom. Ha te is elkezdesz ezen dolgozni, és végigmész a lépcsőkön, egyrészt nem leszel már rám mérges a szóhasználatért, másrészt pedig rájöhetsz, hogy semmi baj azzal, ha még nem vagy „készen”. Könnyen lehet, hogy előtted sem volt megfelelő példa, de még egy kézikönyvet sem nyomott senki a kezedbe.
Tény, hogy manapság nem is olyan könnyű követendő ideálokat találni. A pozitív maszkulinitás kapcsán sokan emlegetik Travis Kelce-t, aki egy amerikaifutball-játékos, ami alapvetően hagyományosan férfias, versengő tevékenység. Ott van emellett az is, hogy a fizikai adottságainak köszönhetően valódi védelmezőként tud például Taylor Swift mellett mozogni. Ezzel szemben viszont Kelce már megvillantotta a gyengédebb oldalát is: gondoljunk csak a barátságkarkötős fiaskóra. (Oké, azért őt is vádolták már meg toxikus férfiassággal, amikor egy meccsen lekiabálta az edzőjét.) De gondolhatunk Keanu Reevesre is, aki szerénységéről és kedvességéről híres, Ryan Reynoldsra, aki bálványozza a feleségét, miközben nyitottan és a humorral beszél az érzelmeiről, de akár Barack Obamára is, aki a hatalmat kiegyensúlyozott vezetői stílussal gyakorolta, miközben mindig is a családi értékeket hangsúlyozta – plusz elég csak megnézni, milyen finoman, milyen kedvességgel fordul mindig a felesége felé.
Nem a férfiassággal van tehát gond – hanem azzal, ha valaki nem megfelelően használja annak eszköztárát. Szerencsére viszont választás mindig akad.
