Egyeseknek már a telefonhívás gondolatától is összeszorul a gyomra, mert egyáltalán nem érzik komfortosnak ezt a kommunikációs formát, szoronganak tőle. Miért van ez és hogyan küzdhető le?
Egy 2019-es brit kutatás szerint rohamosan növekszik azok száma, akik inkább írnának egy regényt valamelyik üzenetküldő appban, minthogy telefonhívást kezdeményezzenek vagy fogadjanak. A megkérdezett millenniálok 76%-a érez szorongást a telefonálással kapcsolatban, szemben a baby boomerek 40%-ával. Ha ez a trend továbbra is ebbe az irányba halad, akkor a Z generáció tagjai lehetnek az utolsók, akik az okoseszközüknek az eredeti funkcióját is használják.
Napjaink digitális ökoszisztémájában ez nem is olyan meglepő – a hívás ikon valahogy elveszett az alkalmazástengerben. Ezzel együtt ma még nem lehet teljesen kikerülni a telefonálást. Például, ha késésben vagy, ha el kell magyaráznod valamit részletesen, ha szeretnél egy beszélgetést közvetlenebb, a személyes kontaktushoz közelebb álló módon lebonyolítani, akkor valószínűleg telefonálnod kell.
Miért félünk ennyire a telefonálástól?
A telefonálással kapcsolatos félelem sokakat érint, és ahogyan a The Cut pszichológusokat megszólaltató cikke is rámutat, többféle okra vezethető vissza. Egyes kutatások szerint a kommunikáció 93%-a nem verbálisan zajlik.
A 37%-os szabály: ha sorsfordító döntés előtt állsz, és nem tudod, mitévő legyél, ez a módszer jelenthet megoldást
2 nappal ezelőtt
Nem ismert, hogy mit gondol a másik fél: Ez nem teljesen pontos, vagyis árnyalásra szorul, az azonban biztos, hogy a beszéd csak egyik módja annak, ahogy az ember megértetheti magát másokkal. A testbeszéd, az arckifejezés, a gesztusok mind-mind fontos elemei a kommunikációnak, ezek azonban a telefonálás közben hiányoznak.
Alexander Queen, a Tufts Egyetem klinikai pszichológusa szerint a telefonbeszélgetésben egyfajta vakrepülést végzünk: nem tudjuk, hogy amit mondunk, az hogyan ér célba. (Erre talán megoldás lehet a videótelefonálás, ami, más aspektusból ugyan, de szintén szorongató lehet egyesek számára.)
Az időfaktor: Jeremy Jamieson, a Rochesteri Egyetem professzora szerint sokan amiatt is aggódnak, hogy a hívással megzavarják a másikat. Mivel nem tudják, hogy mikor alkalmas a hívás, inkább nem is tárcsáznak, vagy előtte szöveges üzenetben kérdezik meg, hogy a partner ráér-e beszélni. Ez egy többlépcsős folyamat, ami megakaszthatja a kommunikáció gördülékenységét, és időigényes is lehet.
És ha már idő: az üzenetküldő alkalmazások nagy előnye, hogy az azonnaliság ígéretével kecsegtetnek, mégis egérutat adnak. Van ugyanis idő arra, hogy összeszedd és megfogalmazd a gondolataidat, de ki is törölheted és újrafogalmazhatod azokat, mielőtt elküldöd. Egyes rendszerek azt is megengedik, hogy azután módosítsd az üzeneteidet, hogy továbbítottad azokat. Telefonálás közben azonban nincs „visszavonás” gomb. Minden kimondott szó végleges, visszavonhatatlan és a kínos csendeket is kezelni kell valahogy. Ennek terhe általában rányomja a bélyegét a telefonálási hajlandóságra.
Az eldöntendő kérdés, amire vagy száz válasz van, vagy egy sem: Lehet-e szeretni a rossz embereket?
2025.2.14 12:05
A megítéléstől való félelem: Jamieson azt is megállapította, hogy a telefonálás hasonlít egy nyilvános beszédhez vagy egy állásinterjúhoz. Egyfajta megmérettetés.
Nem tudod pontosan felmérni, hogy az emberek mit gondolnak arról, amit mondasz a telefonban, hogy „jön le nekik” a közölnivalód, vagy az, ahogyan beszélsz. Könnyen érezheted azt, hogy a vonal túlsó végén lévő ítélkezik feletted – még akkor is, ha ez valójában nem így van.
A gyakorlat hiánya: Az idősebb generációk számára a telefonálás általában komfortosabb, ennek pedig – az egyéni preferenciák mellett – gyakorlatias okai is lehetnek. A vezetékes telefonok a 70-es, 80-as években terjedtek el szélesebb körben, ezt követően megjelentek a mobiltelefonok, majd az okostelefonok. Azoknak, akik a korábbi évtizedekben nőttek fel, nem volt annyi távközlési eszközük, mint ma. Éppen ezért a szülők, nagyszülők jóval rutinosabbak a telefonhívások terén.
Érdekes tendencia mutatkozik meg a telefonálásokkal kapcsolatban: egy 2011-es kutatás szerint az amerikai mobilhasználók átlagosan napi 12 hívást bonyolítottak le, 2015-re ez a szám a felére csökkent. 2023-ban egy tanulmány az egyre növekvő telefonos szorongást a szövegalapú digitális kommunikáció fokozott használatának, valamint a nyelvi akadályoknak tulajdonította. Eközben egyre több online útmutató bukkan fel kifejezetten azok számára, akik idegenkednek a telefonálástól.
Hogyan lehet leküzdeni a telefonfóbiát?
Noha manapság már rengetegféle módon léphetünk kapcsolatba másokkal, a telefonhívások továbbra is elkerülhetetlenek. Az alábbiak segíthetnek a hívásokkal kapcsolatos fóbia, szorongás enyhítésében.
- Lépcsőzetes gyakorlás: Ha nem vagy biztos magadban a telefonálás terén, indíts hangüzenetekkel vagy voice note-okkal, majd próbálj meg rövid hívásokat lebonyolítani. Ha ezek már könnyen mennek, jöhet a következő szint, a hosszabb és/vagy hivatalos jellegű telefonhívások.
- Vázlatkészítés: Nem kell, hogy mindent fejből mondj, amikor hívásban vagy. Feljegyezheted a főbb pontokat egy papírra, amire bármikor ránézhetsz telefonálás közben. Ez egyrészt magabiztosabbá tesz, másrészt garantálja, hogy semmi fontos ne maradjon le a mondandódból.
- Ráhangolódás: Mielőtt elindítod vagy felveszed a hívást, adj magadnak egy kis időt arra, hogy felkészülj a beszélgetésre lélekben. Tisztítsd le a gondolataidat, végezz légzőgyakorlatot, mosd meg az arcod, sétálj egy kicsit, hangolódj a beszélgetőpartneredre – mindez megkönnyítheti a dolgod telefonálás közben.
- Hibázni ér: Nem te vagy az első, aki hebegett-habogott, vagy nem talált egy kifejezést, esetleg kicsúszott a száján valami nem odaillő a hívás alatt. A kis botlásokra általában csak te emlékszel olyan élénken, annak, akivel beszéltél, talán fel sem tűntek ezek…
