7 darab kötelezőn keresztül mutatjuk meg, hogy mit is tanulhatnak belőlük a diákok, vagy úgy en bloc mindenki.
Időről időre visszatérő társadalmi kérdés, hogy egyáltalán jól vannak-e összeválogatva az általános és középiskolai kötelező olvasmányok. Ami még pár évtizede képezhette a magyar irodalmi oktatási rendszer gerincét, nem tűnik-e túl avíttnak, és nem igényelne-e némi vérfrissítést netán pont olyan regényekkel, drámákkal, amik vagy szerves részét képezik a magyar popkultúrának, vagy csak úgy en bloc kijelenthető, hogy általános érdeklődés övezi őket a fiatalok körében? Erről igazán sokat lehetne vitázni, felsorakoztatva minden érvet mellette és ellene. És bár a középszintű magyar érettségin ugyan a szaktanár kérheti, hogy egy az általa, vagy az osztály által megválasztott könyv szerepeljen a tételek között, ha ez mégsem történik meg, bizony be kell érni a szokásos olvasmánylistával.
De a kötelezők nem rosszak. Bár elsődleges céljuk egy-egy történelmi kor vagy műfaj bemutatása, egy csomót tanulhatunk belőlük az életről, de legfőképpen az emberi kapcsolatokról, amelyek úgy tűnnek, szinte alig változtak, vagy inkább semmit az emberiség több ezeréves történelme alatt. Most összeszedtünk hét olyan középiskolai kötelező olvasmányt az Eduline listája alapján, amire lehet, eddig fintorogtál, pedig sok hasznos dolgot emelhetsz át a mindennapjaidba.
Homérosz: Odüsszeia
Középiskolai irodalmi tanulmányainkat az antikvitásban kezdjük. Bár az Iliászt is szemlézhetnénk a nagy hellén költőtől, Homérosztól, talán az Odüsszeiában mégis több az általános, mégis izgalmas filozófia.
Az eposz igazi mondanivalója valójában az, hogy a nehézségek leküzdése, valamint a család és barátok iránti szeretet és lojalitás kulcsa a sikeres életnek. Ha nem szeretsz másokat, minden szívás.
Szophoklész: Antigoné
Az Antigoné zsenialitásáról már többször megemlékeztünk Refresher-cikkekben, de mit van mit tenni, a cikk írójának bal karján is ott éktelenkedik egy jó nagy Antigoné-tetkó. Talán kevéssé mondható az, hogy a feminista irodalmat a hellén író, Szophoklész találta fel, de az már bizonyos, hogy Antigoné egy ízig-vérig erős női karakter, sőt igazából a drámában betöltött szerepe feministává teszi. A görög drámákat nehéz összefoglalni röviden, most mégis megpróbáljuk a lényeget átadni, hozzácsapva az Antigonéhoz tudnivaló előtörténetet is.
Mily meglepő, a görög tragédiáknak soha nincs boldog befejezése, de igazából Antigoné halálával volt képes csupán igazi súlyt adni szavainak. A lány alakja példaértékű lehet mindenki számára, megtanítja, hogy bármikor felülbírálhatunk egy adott rezsimet.
Dante: Isteni színjáték
A világhírű itáliai költő, Dante Alighieri a három nagy részből álló művét, az Isteni színjátékot Firenzéből való kiűzetése után kezdte el írni, hogy értelmet adjon az otthonától való elidegenedésének. Ez, higgyük el, pontosan ugyanolyan megrázó lehetett számára, mintha egy modern kori emberrel közölnék egyik napról a másikra, hogy el kell hagynia otthonát, városát, országát. Tulajdonképpen ez tükröződik vissza a mű legelején, amikor Dante „az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe” jutott: a költő depressziós.
Ez egy mű a morális és etikai reflexióról. Az egyes bűnök és az azokra vonatkozó következmények, ha mai fejjel eltúlzottak vagy túlságosan fantasztikusnak is hatnak, mégis azt mutatják be egy nagyon is részletes történelmi keretbe helyezve, hogy az emberek nem sokat változtak hét-nyolcszáz év alatt. Ha valaki kevéssé is lenne fogékony a filozófiára, az meg csak fogja fel fantasyként, ennek is élvezetes.
Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
A kapitalista kizsákmányolás mint beszédtéma egyre kurrensebb a Z generációsok között is, és hát tulajdonképpen Fjodor Dosztojevszkij regényének mégis ez a katalizátora: miért vannak olyan emberek, akik másokon élősködnek? Ez a kiindulópont, a 19. századi orosz író világhírű alkotásának viszont mégsem ez a központi kérdése. Dosztojevszkij továbbviszi az alap felvetést, és a regénybeli problémának azt terjeszti ki, hogy mit is lehet tenni annak érdekében, hogy másokat megállítsunk a kizsákmányolásban: lehet-e embert ölni egy szebb jövőért?
Ezenkívül rengeteg más dolog is történik, jobban kibontakozik a történetszál, számtalan filozofikus gondolattal találkozik az olvasó, de a lényeg mégiscsak a fentebb összefoglaltak. És hogy mit lehet ebből tanulni? Dosztojevszkij szerint a bűnből a valláson keresztül vezet kiút. Ez természetesen nem adhat kielégítő választ azoknak, akik kevésbé nyitottak az ezotériára, viszont ne felejtsük, hogy Dosztojevszkij kvázi megalapozta a pszichoanalitikus irodalmat. Ha vontatottnak is tűnhet a könyv, minden részletes lelki tépődés, érzelmi leírás egyfajta útmutatóként szolgál, hogyan is működik az emberi lelkiismeret. Elmagyarázza, hogy pontosan mitől is érzed magad pocséknak, és ennek milyen fizikai tünetei is lehetnek.
Csehov: Sirály
Szintén orosz és szintén a 19. század egyik legnagyobb alakja. Anton Csehov sajnos idehaza körülbelül már csak Körmendi JánosHárom nővér-paródiája miatt igazán ismert a köztudatban, pedig a férfi egymaga alapozta meg a modern kori drámaírást. Hírnevét a Sirály is pontosan ugyanúgy elősegítette, ami igazából egy toxikus anya-fia kapcsolatról és egy situationshipről szól.
A csehovi drámák rendkívül lebilincselően tudják megmutatni a leghétköznapibb emberi kapcsolatokban rejlő tragikumot. A Sirály tulajdonképpen egy történet arról, hogyan tesszük egymást tönkre a szerelem oltárán, és hogyan is lehet (ha egyáltalán lehet) kitörni egy diszfunkcionáló családból. Csehov nem volt idealista, műveiben nincsenek szép befejezések, hollywoodi feloldozások. Pont attól lesz hiteles, hogy tényleg a való életet mutatja be.
A drámából legutóbb 2018-ban készült egy filmfeldolgozás, itt tudjátok megnézni az angol nyelvű előzetesét:
Madách Imre: Az ember tragédiája
Bár a listán egyedüli magyar műként szerepel, nem azért alakítottuk így az itt szemlézett alkotásokat, mert egyedül Madách Imre drámája lenne említésre méltó a hazai palettáról. Az ember tragédiája egyszerűen ikonikus, baromi sokat lehet belőle tanulni, mégis egy csomó diák unalmasnak és száraznak találja.
Örök érvényű alkotás. Teljesen mindegy, hogy az 1862-ben megjelent mű tulajdonképpen már csak feltételezett víziókat fest a jövőről, és nem foglalkozik mondjuk a 2025-ös magyar állapotokkal, a benne leírtak még így is rávilágítanak mostani társadalmi problémákra. Olvasd el, értelmezd, és vesd össze azzal, hogy milyen irányba halad most országunk.
Jankovics Marcell magyar rajzfilmrendező és grafikus 28 éven keresztül dolgozott a mű animációs változatán, a filmet 2011-ben mutatták be:
Albert Camus: Sziszüphosz mítosza
Az egzisztencializmus nagy mesterét, Albert Camus-t idehaza sokan elsődlegesen A pestis és Az idegen (régebben: A közöny) című regényei miatt ismerik – azokból is van ám mit tanulni az emberi természetről. Ám ez sajnos nincs rajta az Eduline által közölt listán, viszont a Sziszüphosz mítosza igen.
A mű arra taníthatja a potenciális olvasót, hogy az élet kihívásait és értelmetlenségét nem kell elutasítani, hanem azokat el kell fogadni, és a mindennapi küzdelmekben meg kell találni a boldogságot. Ez így egy semmitmondó szentencia is lehet, amit egy valamivel libsibb Insta-influenszer tol arcodba, pedig gondolatnak nem rossz. A Sziszüphosz mítoszának lényege, hogy az abszurd életértelmezés segít minket a saját létezésünk és szabad akaratunk mélyebb megértésében.
