A „Loveable” egy házasság széthullását mutatja be, a fókusz mégsem a váláson, hanem a feleség önismereti útján van. A norvég mozi tanulsága, hogy nem lehet megúszni a hozott minták felismerését ahhoz, hogy egészségesen tudjunk szeretni, és szeretve lenni.
A Loveable (Szerethető) Lilja Ingolfsdottir debütáló játékfilmje, aminek első néhány perce egy megismerkedés és szerelembe esés szokványos története. A film szép képekkel viszi vászonra a romantikus kapcsolatok első, szenvedéllyel teli fázisát, az ismerkedős mézeshetek romantikáját. Maria (Helga Guren) egy nagyon rossz, hét évig tartó házasságon van túl, és közös barátain keresztül egy bulin találkozik a karizmatikus, életigenlő Sigmunddal (Oddgeir Thune), akivel újra elkezd hinni a szerelemben.
Már az egész moziterem a jóleső rózsaszín ködben fulladozott, amikor egy snittel előreugrottunk hét évet: Sigmund és Maria addigra házasok, együtt élnek egymással, és egy csomó párkapcsolati problémával. Született két babájuk, és együtt nevelik a nő előző kapcsolatából született gyerekeket is, a zenészként dolgozó férj folyton úton van, a házimunka és gyereknevelés oroszlánrésze Mariára hárul. Mindketten elkezdik belátni, hogy az állapot tarthatatlan, és senkinek sem jó: Maria folyton dühös a férjére, Sigmundot pedig idegesíti a felesége, és abban sem biztosak, hogy egyáltalán meg akarják-e menteni a házasságukat.
... de a főhős megmenti saját magát?
Maria fél az elhagyástól, úgy próbálja görcsösen maga mellett tartani a Sigmundot, hogy érzelmileg ellöki magától és mindenért a társát hibáztatja, azt gondolva, hogy pont így tudja őt megtartani. A film egyik kulcsmondata is ennek kapcsán hangzik el: „máskülönben rájönne, mennyivel jobb nálam”.
Az Avicii-dokufilm tovább építi a zenész legendáját, de nem ad igazi magyarázatokat, hogyan zuhanhatott olyan mélyre
2025.1.9 15:39
A nő elköltözik otthonról, az önismereti úton elindulva realizálja, hogy egész gyerekkorában azt hallgatta az anyjától, nem elég jó, a végére pedig maga is elhitte, hogy lehetetlen őt szeretni – a film egyik legerősebb jelenete, amikor Maria hazalátogat, és szembesíti az anyját ezzel. Ajándékot is visz, de a nő nem tud örömmel elfogadni a lányától egy csomag teát sem, amit egészen idáig szeretett.
Eleinte Maria minden erejével azon van, hogy elküldje pszichológushoz a férjét, végül együtt jutnak el párterápiára, ahol Sigmundból előtör, nem biztos, hogy folytatni akarja. Maria eleinte görcsösen próbálja megmenteni a kapcsolatot, majd hétről hétre a terapeuta kanapéján találja magát, amivel saját magát menti meg. A filmnek nem célja romantizálni a terápiás folyamatot, és úgy tekinteni rá, mint valami csodaszerre, sőt. Az üzenet talán pont az, hogy megéri ránézni a saját működésünkre, de az elején nem lesz könnyű, és a változáshoz néha rohadt sok melót kell beletennünk.
Amikor Maria elolvassa az e-mailt, amiből kétséget kizáróan kiderül, hogy a férje válni akar, a főhősből kibukik a meg nem értett gyerek: „mama, én ezt nem fogom kibírni”. A film során Maria sokszor tűnhet egy elviselhetetlen, öntörvényű figurának, érdemes azért mögé látni: a vásznon a felnőtt nő árnyékában végig ott kullog egy meg nem értett kislány, aki gyerekként nem kapta meg azt a megnyugtatást, amit a film végére meg tud adni saját magának, egész katartikus jelenet, ahogy a tükör előtt állva mantrázza, hogy elég jó és szerethető.
Hogyan tudnék élni nélküled? – Tényleg egy egyszernézős habos-babos musical lenne az év legjobban várt magyar filmje?
2024.12.12 15:25
A film tematikáját tekintve sok szempontból más, de emlékeztethet a szintén norvég A világ legrosszabb embereJoachim Trier-drámára, főleg a hangulata és a saját magát kereső nő toposza miatt, aki sem a kapcsolataiban, sem a karrierjében nem tud hosszú távon jól működni (a Loveableproducere egyébként A világ legrosszabb emberén szintén dolgozó Thomas Robsahm). A főhősünk valamilyen értelemben itt is révbe ér azáltal, hogy a film végére feloldásra talál a negatív kötődési minta, és odáig jut, hogy ha elhagyják, úgy is jó, mert képes egyedül boldogulni.
A Loveable a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a zsűri különdíját, a Mariát alakító Helga Guren pedig a legjobb női alakításért járó díjat. A magyar közönség a filmet január 16-tól láthatja a Cirko Film forgalmazásában.
