Ma néhéz lenne akárkit egy olyan férfi celebritással sokkolni, akinek a testét piercingek és tetkók borítják, emellett néha felhúz egy miniszoknyát. Ha viszont Dennis Rodman ezt nem teszi meg a '90-s években, akkor elég más lenne a divat jelenlegi állása.
Ha androgünitásról beszélünk, először valószínűleg Harry Styles jut az eszünkbe, aztán mondjuk olyan ‘70-es évekbeli glam rock ikonok, mint David Bowie, Freddie Mercury vagy Steven Tyler.
Ha a lista diverzitásának fokozása érdekében kicsit megerőltetjük magunkat, akkor esetleg Prince és Billy Porter is beugorhat, Dennis Rodman neve azonban már sokkal kisebb eséllyel fog felsejleni. Mégis ő volt az, aki a ‘90-es években sztárkosárlabdázó státusza és hipermaszkulin fizikuma ellenére nemi binárisokat feszegető megjelenésével hívta fel a figyelmet a szabad önkifejezés fontosságára és arra, hogy mekkora marhaság a homofóbia.
Ahogy fentebb említettük, az androgünitás általánosan elfogadott pionírjai szinte mindig a zene és a szórakoztatóipar területeiről érkeztek. Ezek a feminitással kísérletező előadók nagyrészt nők alkotta rajongótáborral rendelkeznek, akik számára nemcsak elfogadható, de kifejezetten imponáló is a nemi identitással való kísérletezés. Ezzel szemben a sportrajongás egy nagyon más lelkületű műfaj, ahol főként a tradicionális maszkulinitás eszményei érvényesülnek. Rodman szexuális normák elleni lázadása sokszor szembement az élsportolók felé támasztott elvárásokkal, miközben extravagáns megjelenése majdhogynem minden egyes meccset művészeti performansszá alakította át.
Rodman 1995-ben Michael Jordannel karöltve csatlakozott az NBA-ben 30. szülinapját ünneplő Chicago Bullshoz, majd három egymást követő szezonban bezsebelte a bajnoki címet. A szakma minden idők egyik legjobb NBA játékosának titulálta, figyelemfelkeltő stílusa és színpompás statement-frizurái azonban megosztó párbeszédeket indítottak.
Miért övezte szégyen a feminin férfiakat?
A HIV járvány elterjedése a ‘80-as években rengeteg tévképzetet keltett az emberekben, és erősen hozzájárult a homoszexualitás stigmatizálásához. A vírus lassan terjedt, de a vele kapcsolatos valid egészségügyi információk még annál is lassabban: az 1980-as évek közepéig az orvosok és a rendőrök is kizárólag gumikesztyűvel voltak hajlandóak hozzányúlni HIV-fertőzött személyekhez. A vírus terjedése megsokszorozta a gyűlöletbűncselekmények és társadalomból kitaszított emberek számát: hirtelen nem létezett nagyobb deviancia az azonos nemű pároknál, vagy az identitásuk feminin oldalát büszkén felvállaló férfiaknál. Az AIDS-szövődményekből fakadó halálesetek száma az USA-ban már körülbelül 50 ezer főnél járt, amikor Dennis Rodman jelentősebb hírnévre tett szert a ‘90-es évek elején. A betegség továbbra is tabu maradt, így Rodman a saját kezébe vette az ügy destigmatizálását. A legtöbb nyilvános eseményen a mellkasára tűzte a HIV és AIDS elleni küzdelmet szimbolizáló piros szalagot, egy ‘95-ös meccs alkalmával pedig még a hajába is belefestette a szimbólumot.
Rodman számos interjúban hangot adott meleg közösségeket támogató nézeteinek, miközben magára hol biszexuálisként, hol kísérletező szellemű heteró srácként hivatkozott.
Az élsportoló nézeteit jól összegezte, amikor egy stadion öltözőjében készült interjú alkalmával az ikonikus „I don’t mind straight people as long as they act gay in public” - feliratú pólót viselte.
A kosárlabdázó csapatának egyik ellenfele, Ervin ‘Magic’ Johnson 1991-ben egy sajtókonferencia alkalmával bejelentette, hogy őt is megfertőzte a HIV-vírus. Ennek kapcsán minden NBA játékost meginterjúvoltak, és a legtöbben őszinte félelmüket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy Johnsonnal álljanak egy pályára, míg Rodman hozzá illő stílusban a következőket mondta:
Le se szarom, hogy az ellenséges csapatban játszó srác HIV-fertőzött. Ha kell, ugyanúgy pofán vágom, mint a többit.
Az self-love magasfoka: Hozzámenni önmagadhoz
1996-ban jelent meg Rodman rendkívül sikeres, Bad as I Wanna Be című önéletrajzi könyve. Az autobiográfiát népszerűsítő turné egyik állomásán a sportoló kitalálta, hogy nemcsak a könyveket fogja dedikálni, de saját házassági szerződését is, önmagától önmagának. A ceremóniára Rodman gyönyörű sminkben, hosszú szőke parókában, és egy olyan letisztult, garbós nyakú esküvői ruhában jelent meg, amit bármelyik mai menyasszony megirigyelhetne. Az esemény fennköltségét csak tovább fokozta, hogy Rodmannek volt 8 koszorúslánya is, akik egytől egyig öltönyszettben feszítettek az esküvői ruhás NBA-játékos mögött.
Dennis Rodman egyik kedvenc hobbija egyébként a dragbe öltözés, amit leginkább a ‘90-es években űzött, de 63 évesen sem okoz számára nagy problémát, hogy teljes sminkben vagy tradicionálisan női ruhadarabokban lépjen ki a nyilvánosság elé.
Zöldre festeni David Letterman haját
Új MTV-s műsorának promotálása érdekében Rodman 1996-ban megjelent a David Letterman Show-ban is, ahol élő adásban a sajátjához tökéletesen illő zöld árnyalatúra festette be Letterman frizuráját. A kosaras mindeközben egy feszes műbőr nadrágot, fekete csipkeinget, számtalan ékszert és egy stílusos napszemüveget viselt. Amikor a műsorvezető megkérdezte, hogy miért nem vesz részt az aktuális év olimpiai játékain, Rodman azt felelte, hogy
nem hiszem, hogy az USA olyasvalakivel akar példálózni, mint én.
Az individualizmus trendjóslata
Bár Rodman hírneve leginkább az Egyesült Államokban és a sportkedvelők szívében maradt fent, fontos visszaemlékeznünk a divatra és popkulturára gyakorolt hatására. A kosárlabdázóról rengeteg bootleg-Barbie készült az utóbbi évtizedek során, a 2019-es Milánói Divathéten pedig Donatella Versace döntött úgy, hogy João Knorr nevű modelljét egy Rodman-frizura megidézésével emeli ki a bemutatóból, a hozzáillő párducmintás kabáttal együtt.
Rodman határfeszegető szeméyisége utat tört olyan hipermaszkulin berkekben tevékenykedő egyének szabad önkifejezésének, mint a GQ magazin hasábjain szoknyában pózoló Lewis Hamilton és Caleb Williams, vagy a Thom Brown divatbemutatón gyémántnyakláncos all-white szettben megjelenő NBA-sportoló, Russell Westbrook.
