Tanulmányok mutattak rá, hogy a magas férfiak sikeresebbek a munka világában, és a társadalom a férfiasságot 2024-ben is hajlamos centikkel azonosítani. Ettől a nyomástól megbénulva egyre több férfi dönt úgy, hogy végtaghosszabbítás okán kés alá fekszik.
A végtaghosszabbítás egy olyan plasztikai beavatkozás, ami meghosszabbítja a páciens karjának vagy lábának csontját, miközben a környező izmokat, inakat és szalagokat is megnyújtja. A műtétet orvosi okok miatt leggyakrabban azoknál végzik el, akiknek valamilyen fejlődési rendellenesség, baleset, tumor vagy csontgyulladás következtében az egyik lábuk rövidebb, ilyenkor akár több centiméteres hosszkülönbség is lehet a két végtag között.
Egyre többen vannak olyanok, akik nem fizikai korrekció miatt, hanem esztétikai okokból, önként fekszenek kés alá. Ezek a páciensek főleg – körülbelül 75 százalékban – fiatal férfiak, akik a magasságukat hibáztatják a sikertelenségeikért, és komoly fájdalmakon és megpróbáltatásokon hajlandók keresztülmenni néhány plusz centiért cserébe. A bonyolult eljárás azonban nem kockázatmentes, a felépülés kellemetlenségein túl a műtét után fennállhatnak hosszú távú problémák is.
A testképzavar a férfiakat is ugyanúgy érinti
A Dazed szerint az Egyesült Királyságban 15 000 fonttól (kb. 7 millió forint) egészen 100 000 fontig (kb. 48 millió forint) rúghat egy ilyen műtét költsége, ami után hónapokba, ha nem évekbe telik, mire a páciens teljesen visszanyeri a mozgásképességét. A kockázatok és a költségek fényében felmerülhet a kérdés, miért választaná bárki is ezt a középkorinak tűnő eljárást? A válasznak csak a leegyszerűsítése lenne az, hogy az ember nyerjen 10 centit.
A lap beszámolt egy Harry nevű szoftverfejlesztő történetéről, aki évekig spórolt a műtétre. A fiatal férfi magassága hozzájárult ahhoz, hogy depresszióval és testdiszmorfiával, vagyis testképzavarral küzdött, ami kihatott a munkahelyi teljesítményére is. A megbélyegzés sok férfit akadályoz meg abban, hogy segítő szakemberhez forduljon, pedig akár 90 százalékuk tapasztalhat elégedetlenséget és negatív érzéseket a testével kapcsolatban – Dr. Michael Assayag, a Nemzetközi Végtaghosszabbító Központ orvosa úgy véli, hogy a műtéten átesett valamennyi beteg küzd ezzel.
Szerintem definíció szerint testdiszmorfia, ha valaki hajlandó a lábát eltöretni, és egy hat hónapos-egyéves folyamatnak alávetni magát
– mondja a szakember, aki először pszichológushoz irányítja az embereket, afelé terelve őket, hogy foglalkozzanak a problémával.
Az étkezési zavar egy rendkívül magányos betegség: így ismerheted fel, ha valaki bajban van körülötted
2023.11.14 17:38
A tech-vállalkozóként dolgozó Ryan magasságát a műtét 163 centiméterről 170 centiméterre növelte meg, és az tapasztalta, hogy a barátai leálltak a korábban sokat hallatott, magasságával kapcsolatos viccekkel, és az emberek romantikus értelemben is szívesebben kezdtek el közeledni felé. Ryan szerint a társadalmi megbecsülés, amit egy férfi a magasabbá válással nyer, hasonló ahhoz a státuszhoz, amit a nők a fogyással szereznek. Frusztrálónak élte meg, hogy a környezete nem direkt módon, de belekényszerítette a műtétbe. A műtét kapcsán elmondta, „bármennyire is próbálunk jóemberkedni, a nap végén robotok vagyunk. Más embereket méricskélünk a szaporodáshoz, belénk ivódott, hogy a szexualitást figyelembe véve döntünk arról, hogy valaki potenciálisan jó társ-e.“
Ezért ne üldözd a tökéletességet – Világhírű emberek segítségével mutatjuk meg, miért jó, ha nem vagy tökéletes
2024.5.24 18:44
Ryan szélsőséges álláspontjával, miszerint mindannyian a szaporodásra programozott robotok vagyunk, valószínűleg sokan vitába szállnának, de arra jól rámutat, hogy a társadalom miként „jutalmazza“ azokat, akik megfelelnek az uralkodó szépségnormáknak. A Dazed emlékeztet: tanulmányok mutattak rá, hogy a magasabb emberek több pénzt keresnek, nagyobb valószínűséggel léptetik elő őket, és a vezérigazgatók általában szignifikánsan magasabbak az átlagnál. Emellett még 2024-ben is hajlamosak vagyunk a férfiasságot centikkel és a magassággal azonosítani, Alyssa Davis, a társadalmi nemek tudományának kutatója szerint ezen „nemi jelleg megerősítése“ az egyik fő motiváció a végtaghosszabbításnál.
Egy ember problémáját talán megoldja, a nagy egészet nem
A patriarchális rendszer keretein belül létező „férfiasságról“ alkotott torz kép egyik lenyomata a Better felmérése, ami 2000 brit férfi bevonásával készült, eszerint minden tizedik 16-24 év közötti fiatal férfi fontolóra vette már a lábhosszabbító műtétet lehetőségét. A fent említett Harry úgy nyilatkozott a beavatkozás után, hogy felszabadító érzés söpört rajta végig, és minden mentális zavara elszállt. A plasztikai beavatkozás azonban egy egyéni megoldás, és széles körben nem segíti elő a társadalmi beidegződések megszüntetését, vagy az olyan pszichológiai problémák kezelését és felszámolását, amelyek odáig vezetnek, hogy az emberek szükségét érzik a saját testük megnyomorításának.
Mike Nicholson, a Progressive Masculinity alapítója és egykori tanár iskolás fiúkkal dolgozik, valamint kommunikációs workshopokat tart. Tapasztalata szerint a fiatal fiúkra nehezedő, testképpel kapcsolatos nyomást az intézmények gyakran teljesen figyelmen kívül hagyják.
Az emberek azt hiszik, hogy a fiúk teljesen okésak a testükkel, pedig ez nagyon régóta nem így van. A legtöbbjüknek nincsen támogató közege, ahol úgy érezhetik, nem ítélik el őket. Ezeket a beszélgetéseket a való életben kell lefolytatni, hogy ne a digitális világ felé tereljük őket, ahol a problémák nagy része jelen van.
A fent említett Ryan és Harry problémái látszólag rendeződtek a beavatkozás óta, de elismerik, hogy egy ideális világban képesek lennének szeretni természetes adottságaikat, amit a környezetük is el tudna fogadni. A szépészeti beavatkozásokról szóló diskurzusnál kardinális kérdés, hogy a kés alá fekvő embereknek van-e felelőssége abban, hogy táplálják ezeket a felszínes és ártalmas társadalmi konstrukciókat, vagy lehet-e egyáltalán bárkit hibáztatni azért, mert próbálja magát „normálisnak“ érezni? A Dazed cikke szerint a jelenséget egy „a játékot gyűlölöm, nem a játékost“ dilemmaként lehet azonosítani, ahol a kés alá fekvő érintetteket nem érdemes hibáztatni – még ha előremutatóbb is lenne, hogy az emberek helyett a társadalmi attitűdöket változtatjuk meg, ami viszont egy sokkal hosszabb, és nehezebb feladat.
