Lezárult a nyári átigazolási időszak a foci világában, és – habár egyre kevesebb az ilyen – néhány csapatnak ismét sikerült felkapni a csörgőssipkát. Chelsea- és Barca-szurkolók helyében, lehet, hogy nem is olvasnánk tovább.
Ian Graham, a Liverpool korábbi adatelemzési vezetője szerint a futballban az igazolások 50 százaléka válik be. Nem létezik olyan, hogy egy-egy játékos megvásárlásával ne vállalna kockázatot egy csapat, hiszen nagyon sok emberi és szakmai tényező, illetve a szerencse is közrejátszik abban, mekkora eséllyel fog működni a focista az adott csapatban.
Az esélyeket azonban lehet javítani, és látszik is az üdvözítő trend, hogy egyre több csapat hallgat azokra az adatelemzőkre, akik a számok által képesek minimalizálni a kockázatokat. Talán megfigyelhető a tendencia, hogy egyre kevesebb olyan játékosmozgás van a piacon, amitől az értő futballszerető haja égnek áll, de hál' Istennek, mindig vannak csapatok, akik gondoskodnak arról, hogy emlékeztessenek minket, a hülyeség nem halt ki.
Cikkünkben összeszedtük a 2024-es nyár legérthetetlenebb igazolásait, és fenntartjuk a tévedés jogát, hiszen jósok nem vagyunk, és elsülhetnek jól is ezek a transzferek, de az előjelek alapján nem úgy néz ki, hogy a csapatok vagy játékosok szempontjából jó döntések születtek volna.
João Félix – Chelsea
Az idei transzferpiac lúzercsapatának egyértelműen a londoni kékek tűnnek, akik vagy valami történelmi mestertervet találtak ki, vagy a valaha volt egyik legszánalmasabb játékospolitikát folytatják. A Chelsea keretében jelenleg több mint 40 játékosnak van profi szerződése, de Enzo Maresca vezetőedző nyilatkozata szerint ő 21 játékossal dolgozik, a többiek külön edzenek – ezek között a kvázi leselejtezett focisták között kivételes tehetségek is vannak szép számmal, „de sebaj, hozzunk még“ – gondolták a Chelsea-nél. Félix igazolása mögött feltételezhetően valamilyen pénzügyi machinációk állnak, amik összefügghetnek azzal, hogy a londoni csapat el tudta adni saját nevelésű középpályását, Conor Gallaghert az Atlético Madridnak, de hogy ennek az 52 millió eurónak a kicsengetése hogyan érte meg nekik, azt nehéz átlátni.
João Félix kiemelkedő képességű focista, viszont rendkívül szűk az a feladatkör, amit a játékban ellátni képes. Leginkább a pálya belső területein mozog szívesen, második csatár vagy támadó középpályás szerepkörben, és egyáltalán nem áll jól neki, ha a szélen kell ráfutnia az ellenfélre, miközben a Chelsea-nél pont ilyen, centrális területeken brillírozni tudó játékosok vannak sokan, közben pedig pont a széleken férne még el egy-két focista a keretbe. Úgyhogy már Félix leigazolása is óriási kérdőjel – amellett, hogy ő is egy nagyon jó focista –, de a legaggasztóbb az egészben, hogy nem ő volt az utolsó.
Jadon Sancho – Chelsea
Szóval, ha nem lett volna elég minőségi játékos, akik amúgy nem férnek el egyszerre a pályán, akkor hoztak még egy kreatív támadót, aki képtelen a szélen játszani, és ugyanazokat területeken szereti bemozogni a pályán, mint a már meglévő Cole Palmer, Christopher Nkunku, Kiernan Dewsbury-Hall, Carney Chukwuemeka, illetve a frissen érkező Félix.
5 ok, ami miatt megéri nézni a magyar válogatott utolsó idei meccseit
2024.11.12 12:12
Jadon Sancho kölcsönben érkezett a Manchester Unitedtől, de kötelező vásárlási záradékkal, ami 20-25 millió font között mozog majd, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy kölcsönszerződéseket akkor kötnek klubok, ha nincs lehetőségük megvenni valakit, de szükségük van egy játékosra adott szerepkörbe. Na, most Sanchóra miért volt szükségük? Senki se tudja.
Ismét – ahogy ezen a listán ez mindenki esetében igaz – egy nagyon jó játékosról beszélünk, aki akár be is verekedheti magát a csapatba, csak akkor olyan játékosokat szorít majd ki, akik óriási tehetségek, és kár a játékperceikért, illetve olyanokat, akikért a Chelsea már kőkemény pénzeket perkált ki. Értelmezhetetlen, kaotikus klubműködés. Adja az ég, hogy ez valami olyan mesterterv része legyen, amihez mi még nem értünk meg, hogy átlássuk.
Victor Osimhen – Galatasaray kölcsönben (sehova)
A futballszeretők tragédiája, amit a nigériai csatár és a Napoli egymással műveltek ezen a nyáron. A világ egyik legnagyobb csatártehetségének, aki a 2022-23-as, nápolyi bajnoki címhez vezető idényben 30 gólban vállalt szerepet a Serie A-ban, már egy ideje kérdéses volt a jövője, és az olasz klub nagyon rosszul lőtte be, hogy mikor és hogyan kellene megválnia a játékostól, miközben Osimhen és a csapat vezetésének viszonya egyre csak romlott. Ez vezetett oda, hogy egymás nyakán maradtak az átigazolási időszak deadline day-je után úgy, hogy a klub vezetése sértődöttségből a keretbe sem nevezte a csatárt, míg ő képtelen volt megegyezni egy másik csapattal.
Végül – hála annak, hogy a törökországi átigazolási ablak később zárul – mentőövet dobott neki a Galatasaray, ahol a fent látható képen elképesztő lelkesedéssel fogadták a szurkolók. Így legalább játszani fog, valahol. Más kérdés, hogy Osimhennek a világ legnagyobb csapatainak egyikében kéne zsákszámra szállítani a gólokat, most meg egy átmeneti szezont tölt majd el Isztambulban kölcsönben, míg a helyén a frissen igazolt Romelu Lukaku vitézkedik majd Nápolyban. Rossz döntések sora született a játékos és a Napoli oldalán is, félremenedzselték az egészet, ami oda vezetett, hogy a klub se zsebelt be pénzt érte (legalább a hírek szerint átvállalja a fizetését átvállalja a Galatasaray), se Osimhen nem léphetett szintet, ja és mi sem jártunk jól, mert nem nézhetjük meg őt egy topcsapatban.
Dani Olmo – FC Barcelona
Oké, szóval van egy óriási múlttal rendelkező csapat, ami rengeteg rosszul meghozott döntés miatt elképesztően rossz pénzügyi helyzetben van, de szeretne a lehető leghamarabb visszatérni a legnagyobbak közé, és a legnagyobb célokért versenyezni. Ehhez rengeteg hiányposztot kell felölteni a keretében, amit nagyon olcsón kell megoldania, mert nem költhet sokat.
Harcos értelmiségi családból az Aranylabdáig: Ki az az Aitana Bonmatí, a női futball legnagyobb csillaga?
2024.11.2 9:36
Ugyanez a csapat – bónuszokat nem számolva – 55 millió eurót fizet egy játékosért, aki éppen pont egy olyan pozícióra és szerepkörre érkezik, amire azért vannak páran a csapatban, de még mindig ez a kisebbik probléma, hiszen ez a játékos historikusan elérhetetlen a sérülései miatt, és az utóbbi szezonokban örülhettek a klubcsapatai, ha a játékpercek felét a pályán töltötte.
Dani Olmo óriási klasszis tehetség, aki ráadásul a Barcelona akadémiáján nevelkedett, és az Európa-bajnokságon is kiválóan teljesített, de a klubnak sokkal nagyobb szüksége lett volna arra, hogy védekező középpályást vagy klasszikus szélsőt igazoljon, ehelyett – vélhetően – teljesen érzelmi döntést hoztak a piacon, nem törődve azzal, hogy szakmailag mennyi red flag van az igazolással kapcsolatban. Ő a mi kutyánk kölyke, nem lehet másé – gondolták, és ezzel még visszább vágták a fejlődését a klubnak, amely egyébként is nagyon komoly válságban van, és pénzügyileg és szakmailag is brutálisan le van maradva a rivális Real Madriddal szemben.
Fontos kiemelni, hogy ettől még a dolog elsülhet jól: lehet, hogy Olmo pont ebben a szezonban szerencsés lesz a sérülésekkel, és mivel egy nagyon jó játékos – amit az eddigi meccsein is megmutatott –, simán lehet, hogy megtartja jó formáját. A kérdés az, hogy, ha ez így is alakul, mit áldoztak fel érte, és ha a Barcelonához kegyes lesz a sors, akkor is egyértelmű, hogy előzetesen ez egy nagyon vakmerő és szakmaiatlan döntésnek néz ki, és egyértelműen kiérdemli a nyár egyik legbutább igazolásának járó díjat. Aztán ne legyen igazunk.
