Pusztulat meleg van odakint, ilyenkor a legjobb döntés, amit az ember hozhat, hogy bekuckózik a jobb esetben klíma, rosszabb esetben ventilátor elé, és legalább digitálisan lehűsíti magát kicsit – cikkünkben ehhez próbálunk némi segítséget nyújtani.
Nem mondjuk, hogy dögletes meleg van odakint, ez a szó ugyanis nem írná le azt az érzést, amit a tűző napon érzékel az ember, ha véletlenül ki kell merészkednie oda. Ilyenkor a legjobb – amennyiben lehetséges – behúzódni a klimatizált, de legalábbis ventilátorral fűtött (meleg levegőt kevert) szobába, bekapcsolni valami videójátékot és legalább annak a segítségével eltávolodni a hőségtől. Jó, oké, a vízpart sem rossz megoldás, de mi inkább előbbi alapján döntöttünk úgy, hogy összeszedünk öt olyan videójátékot, amelyet kipróbálva talán egy kicsit kevésbé érezzük melegnek a levegőt – vagy legalábbis bele tudunk feledkezni annyira, hogy túllendüljünk a hőségen.
1. Super Mario Sunshine
Bár az „olasz vízvezetékszerelő”, aki annak idején egyszerűen csak Jumpmanként kezdte meg pályafutását, számtalan kalandot megélt, viszont az biztos, hogy egy sem kapcsolódik annyira a kánikulához, mint a Sunshine címet viselő epizód. Ebben a felvonásban a Delfino szigeten találjuk magunkat, ahol hősünk, Peach hercegnő és néhány barátjuk úgy döntenek, vakációznak egyet, de természetesen ez sem megy olyan simán. A területen ugyanis egy Marióhoz kísértetiesen hasonlító figura „vandálkodik”, a tanúk pedig, mondanunk sem kell, nem nagyon akarnak belemenni nyomozásba, ha előttük áll egy kész gyanúsított. A gomba- és érmefüggő hősnek ezúttal különleges feladata is van: rendet kell raknia az után, aki helyett tévesen megvádolták, ehhez pedig egy vizet fröcskölő eszköz is segítségére lesz, ami elengedhetetlen, mert a „kőkemény“ brutalitás és vandálkodás többek között graffitik felfestésében merül ki. A programot eredetileg 2006-ban adták ki, ebben az esztendőben ötmillió példánynál is többet adtak el belőle, 2020-ban pedig Nintendo Switch-re is elérhetővé vált a Super Mario 64 és a Super Mario Galaxy epizódokat is tartalmazó 3D All-Star Collection által. Trópusi sziget, sok víz, mi kell még egy kis digitális lehűléshez?
2. Dead Island
Ha az ember a valóságban nem tud egy szigetre elutazni, legalább digitálisan tegye azt meg, a Dead Island pedig erre a mókára tökéletesen alkalmas – más kérdés, hogy a hűsölés mellett egy komplett zombiapokalipszissel is szembe kell néznünk. Bár a játéknak született egy egészen okés folytatása, az eredeti változat tökéletesen hozza a trópusi paradicsom feelinget, még akkor is, ha már az első pillanattól kezdve zombik próbálják meg leharapdálni a ku… szóval, tudjátok minket. A programból megjelent egy Definitive Edition névre keresztelt változat is, amely segítségével PS4-en és Xbox One-on (sőt, Xbox Series S-en és X-en) is játszható, tehát elég széles spektrumban érhető el a játékosok számára. És bár első blikkre egy belső személyű lövöldéről van szó, a látszat csal. Az alkotó Techland (aki előtte olyan címeken dolgozott, mint a Call of Juarez-széria, vagy az itthon kultikusnak számító, Gangxsta Zolee-s szinkront is kapó Chrome) ugyanis valójában egy Diabloid-hack’n’slash játékot csinált meg FPS-ben – szintet lépünk, erősebb zombikat ölünk, jobb lootot szerzünk, és így tovább. A cucc elképesztően addiktív és amint elkezdnénk izzadni a digitális hőségben, mindig történik valami váratlan, mondhatni hátborzongató esemény, ami kizökkenthet bennünket a dologból.
3. Kholat
A Sean Bean (A Gyűrűk Ura, 007 James Bond: Aranyszem) által narrált videójáték „valós eseményeken alapul” – azért tesszük ezt a megjegyzést idézőjelbe, mert a mai napig nem derült fény arra, hogy pontosan mi is történt azon a napon, amin a játék játszódik. A „Gyatlov-rejtélyt” nagyjából 1959 óta próbálják megfejteni, amikor is eltűnt egy kilenc fős turistacsoport az Urál északi részén, a Holatcsahl hegy közelében, hogy utána a lehető legfurcsább körülmények között találják meg őket. Az eseményt senki sem élte túl, a hivatalos magyarázat szerint egy lavina végzett az áldozatokkal, de ez nem igazán indokol egy csomó, speciális körülményt: például hogy miért vágták fel késsel a sátrat, miért mentek ki belőle libasorban, cipő nélkül és így tovább. A videójáték azonban megpróbál magyarázatot adni a dologra a maga módján, de közben minket, a playereket is odarak a fagyos hegyek közé, a megmagyarázhatatlan borzalmak közepette. Az Unreal 4 motoros játéka lassan 10 éve debütált, de a mai napig igencsak hatásos, ráadásul PC-re, Xbox One-ra (és így S-re, valamint X-re), valamint még Nintendo Switch-re is elérhető, szóval bőven van miből válogatnunk, ha borzongásra vágyunk.
4. Frostpunk
A 11 bit Studios játéka szintén megjelent PC mellett többek között PS-re és Xbox-ra is, már pedig a műfajtól – ami egyfajta valós idejű stratégia, de inkább nevezhetnénk krízismenedzsment-szimulátornak – igencsak szokatlan. Miközben a valóságban a globális felmelegedéssel küzdünk (és a Föld sem lapos), a szoftver cselekménye szerint 1880 környékén egy meg nem nevezett katasztrófa globális lehűlést hozott el a planétánkra. Bolygónkon a kellemes -20 és a kissé kellemetlenebb -150 fok közötti hőmérséklettel lehet találkozni és bár a civilizáció szinte összeomlik, azért persze maradnak túlélők. A mi feladatunk az, hogy mondhatni egy átlagos városépítős játék sablonjait felhasználva, a meglevő készleteket menedzselve, a lakók testi és lelki épségére, kutatásokkal és fejlesztésekkel előre gondolkodva megpróbáljunk életben maradni. Azonban a zord környezet és a véletlenszerű események folyamatosan ellenünk vannak. A Frostpunk „csodája” abban rejlik, hogy kicsit a valóságunkat mutatja be, csak reverzben: amikor a természet ellenünk fordul és kiszámíthatatlanul viselkedik, akkor nincs az az ember által összerakott terv, amely magabiztosan működhetne.
5. The Forest 1 & 2
Itthon is komoly divatja van a kempingezésnek és a vadkempingezésnek, a Forestben pedig kicsit ezt az élményt élhetjük át. Igaz, egy katasztrófának köszönhetően nem Délegyházán, hanem az ismeretlen trópusokon találjuk magunkat, de hát no, az ember azzal főz, amit talál otthon, ugye. Ne zavarjanak meg bennünket az olyan apróságok, mint a bázisépítés közben időnként ránk pislogó őslakosok – ők tök ártalmatlanok, azt az apróságot leszámítva, hogy emberhúsra éhes kannibálok és nem feltétlenül csak emberek… A Forest első és második része a klasszikus „túlélős” játékok táborát erősíti, megérkezünk egy élő, lélegző világba, ahol gondoskodnunk kell arról, hogy legyen hajlékunk, legyen mit ennünk és innunk. Amikor már kezdünk belejönni a dologba, mint Tom Hanks A számkivetettben, akkor jön a csavar: nekünk nem a kókuszdiók hangjától kell becsokiznunk, hanem a területen élő meglehetősen agresszív őslakosoktól. A játék ügyesen adagolja a feszültséget, nem feltétlenül hagyja Minecraft-módra, hogy a fenekünkön ülve várjuk ki, hogy kimentsenek bennünket... De ennél több poént tényleg kár lenne lelőni, az első, vagy második olyan éjszakán, amikor elkezdenek „érdeklődni” utánunk a helyiek, ugyanis hamar rádöbbenünk majd, hogy jóval többel állunk szemben, mint pár éhes kannibál.
Legénybúcsúk, posztolási kényszer, kötelező látnivalók – Hogyan utazhatunk etikusan úgy, hogy ne legyünk idegesítő turisták?
2024.7.11 16:48
Nekünk hirtelen ez az öt cím ugrott be, amit szerintünk a kánikulában is érdemes kipróbálni. Viszont, kánikula ide, videójátékok oda, igyekezzünk betartani a legfontosabb szabályokat: 10 és 16 óra között ne menjünk a napra, fogyasszunk sok folyadékot, és használjunk naptejet, ha mégis kimerészkednénk – digitálisan jó vacogni, de a napszúrástól, 40 fokban nem annyira.
