Tizenöt éve, hogy a kockajáték megérte első verzióját, ennyi idő alatt pedig rengeteg minden történt körülötte, csak a népszerűsége nem csappant. De miért vonz be a mai napig ennyi embert egy „virtuális legó”? Cikkünkben utánajártunk!
Ha valaki ma elindítaná a friss Minecraftot és ránézne a napokban 15 esztendős változatra, valószínűleg alaposan meglepődne. A legelső „alfa” tulajdonképpen még csak egy szinte teljesen üres homokozó volt, ahol az emberek kedvükre rakosgathattak kockákat egymásra. Az alkotó, Markus Persson („Notch”) tulajdonképpen akaratán kívül megalkotta a korai hozzáférés műfaját. Kérte a játékosokat, vegyék meg nyomott áron a portékáját, cserébe ő pedig a véleményük alapján fejleszti tovább és tovább az egészet. A fizető játékosok túlélőmódot akartak, ahol már nem csak építkezni lehet, és ahol bányászni kell a nyersanyagokat, nem áll mindenből végtelen a rendelkezésre, és hát, meg is kapták.
Notch és később direkt a játék kedvéért megalkotott Mojang fejlesztőstúdió a korai hozzáférés mellett ráadásul – szintén mondhatni akaratán kívül – létrehozta a „live service” fogalmát is. Ezt napjainkban kicsavarva szinte minden multis játék megpróbálja ki több, ki kevesebb sikerrel adaptálni, de a lényeg az volt, hogy a fejlesztésnek nem volt kitűzött végcélja, a játékosok, akik hajlandóak voltak támogatni a brigádot, folyamatosan újabb és újabb tartalmakat kaptak, mindig ingyen, és gyakran afféle demokratikus módon megszavazva a bővülés ütemét. Mondhatnánk ezáltal, hogy a Minecraft meghaladta a korát, de hazudnánk, hiszen pont jókor volt pont jó helyen.
A siker
Az, hogy a különböző videójátékos közvetítőplatformok, mint a Twitch vagy annak elődje mennyit is köszönhetett a Minecraftnak, nem lehet kérdés. Megjelentek azok a játékosok, akik élőben adták le kalandjaikat, miután pedig a játékban minden egyes világ egyedileg van legenerálva, ezért bárkit is néztünk, nem nagyon találkozhattunk hasonló helyzetekkel. A Minecraft őrületté vált, és bár sokan voltak, akik egyszerű gyerekjátéknak bélyegezték, annál jóval mélyebb dologról van itt szó: a kreativitás, a szórakozás nem kortól függő, és aki át tud látni a mai napig meglehetősen kockás és színes külsőségeken, az egy nagyon komplex játékélményt kaphat a pénzéért.
Természetesen a nagyobb cégek is felfigyeltek a Minecraft sikerére, állítólag nem egy „kérője” volt a Mojangnak, de Notch egy ideig tartotta magát (nem nagyon kellett neki a pénz, folyamatosan úgy vásárolták a játékot, mintha kötelező volna), végül mégis az eladás mellett döntött. Személyesen posztolta ki Twittere, hogy bárki, aki szeretné, megveheti a részvényeit, mert szeretne továbblépni. Az EA-ról, az Activision-Blizzardról és a Microsoftról tudjuk, hogy komolyan érdeklődtek, de a licitháborút végül az Xboxos cég nyerte: „potom” 2.5 milliárd dollárért felvásárolták 2014-ben a játékot. Ilyenkor szokott jönni, hogy elkezdődik a hanyatlás, de nem így történt. A játékosok kegyeit akkoriban igencsak kereső és arra rá is szoruló Microsoft mindent megtett annak érdekében, hogy az eladások ne torpanjanak meg, hanem tovább szárnyaljanak, ehhez pedig példátlan üzleti modellt találtak ki.
Nem, hogy letiltották a többi platformról a játékot, de össze is fésülték azokat Bedrock Edition néven, így létrehozva egy olyan ökoszisztémát, amelyben a PlayStation, Xbox, Switch, PC, sőt iPhone és Android-tulajdonosok akár együtt is kalandozhattak – a Sony sokáig ellenállt különböző kifogásokkal, de végül a szintén őrületesen sikeres Fortnite-ot üzemeltető, és hasonló álmokat dédelgető Epic-nek is köszönhetően beadta a derekát.
Ezt követően beindult az igazi úthenger: a generációban, de az előzőben sem fogunk olyan játékot találni, amely – és most teljes felsorolás következik – megjelent PC-re, Xbox 360-ra, PlayStation 3-ra és PlayStation 4-re, PlayStation Vitára, Nintendo Wii U-ra, Nintendo Switchre, sőt még egy 3DS-es portot is kapott – igaz, utóbbi változat nem tudott becsatlakozni a nagy, közös ökoszisztémába, ott a játékosok csak helyi hálózaton, egymással építkezhettek.
A varázslat
Arról már beszéltünk fentebb, hogy mégis mi okozta a Minecraft gigasikerét, és a rengeteg platform miatt talán egyértelmű, hogy őrületes eladásait is, de muszáj kitérni rá, hogy még így, 15 év távlatából is elképesztő mennyiségű lehetőség van benne. Egy jó ideje már megjelent az End nevű dimenzió, amelyben egy fősárkány várja izgatottan, hogy legyűrjék, ezzel pedig kvázi befejeztek egy klasszikus, úgynevezett sandbox játékot. A Minecraftnak tehát van eleje, közepe és vége, ami elég ritka a műfaj hasonló darabjainál. (Igaz a stáblista után, amit a rém legyőzésével kapunk, magunkhoz térünk az ágyunkban, és folytathatjuk az építkezést.)
De a Minecraftban már nem csak építkezni lehet. Komplex mechanikákat, gépeket tudunk tervezni a redstone-nak, vagyis vöröskőnek köszönhetően, lehet magányosan kalandozni, szintet lépni és a szinteket a különböző fegyvereink tápolására felhasználni, varázsitalokat kotyvasztani, zombivá változott falulakókat felszabadítani – pusztán az építkezéssel is korlátlan lehetőségünk volt, de azóta annyi minden változott, annyi dolog került bele teljesen ingyenesen a programba, hogy azt ép ésszel szinte nehéz felfogni. Rettegve térhetünk át a „pokoli” Nether-síkra, hogy onnét megpróbáljunk nekünk szükséges nyersanyagokat beszerezni, vagy őrületes, szinte fel sem fogható mértékű építményeket emelhetünk. A Minecraft varázsa mindig is a korlátlan lehetőségek érzete volt, a frissítésekkel ezek pedig nemcsak érzésekké válnak, hanem valósággá: szinte tényleg csak a képzeletünk szab gátat annak, hogy mihez kezdünk a temérdek szabadidő elégetésével.
A folytatás?
Egyelőre nem úgy néz ki, hogy valaha érkezni fog egy Minecraft 2, egyszerűen semmi sem indokolja. A népszerűsége elméletileg továbbra is töretlen, meglepően gyakran érkeznek hozzá frissítések, a játékosok pedig – milliók, akik mellette nőttek fel – vissza-visszatérnek hozzá, mint egy régi jó baráthoz, vagy akár egy elnyűtt focilabdához. 2023-ban egy hivatalos jelentés szerint összesen 300 millió példányt értékesítettek belőle.
A Microsoft is érzi, hogy nem feltétlenül folytatásra van szükség, ezért próbálja kiaknázni az egyéb lehetőségeket és megteremteni az úgynevezett „Minecraft-univerzumot”. Mielőtt az epizodikus kalandjátékairól híressé váló Telltale Games becsődölt, elhoztak egy igen semmilyenre sikerült szériát Minecraft: Story Mode néven. A Mojang és a Double Eleven közösen egy Diablo-szerű hack and slash-t próbált meg megalkotni – inkább kevesebb, mint több sikerrel – Minecraft Dungeons címen, illetve egy szintén elsősorban gyerekeket megcélzó, valós idejű stratégiai játék is készült belőle Minecraft Legends címen. Ez akkorát bukott, hogy bő fél év után bejelentették, már nem érkezik hozzá folytatás.
A következő lépés most egyértelműen az ezüstvászon lesz: hosszas szenvedés után végül úgy tűnik, elkészülhet az eredetileg sorozatnak, később vagy tíz alkotón átmenő filmnek kitalált film – a jelenlegi állás szerint Jack Black bújhat majd annak a Steve-nek a bőrébe, aki a játék alapváltozatában a főhőst képviseli. Persze a nem multimédiás részleg is dübörög: milliónyi könyv, figura, és egyéb jelenik meg a témában és a mai napig nehéz úgy általános iskolának a közelébe menni, hogy minimum 4-5 gyermeken ne látnánk témába vágó táskát, baseball-sapkát, vagy akár tréningruhát. A Minecraft tehát úgy néz ki, elpusztíthatatlan és miután tényleg egy minden elemében fantasztikus, kreatív játékról van szó, ez így is van rendjén. Még sokszor 15 évet kívánunk neki innét, a Refresher szerkesztőségéből is.
