- terméket vagy szolgáltatást 18 éven felüliek számára
- szex, meztelenség vagy más felnőtt tartalom
- erőszakos, véres vagy arra érzékenyek számára nem megfelelő tartalom
Ha te is hosszú epizódokon keresztül vártad, hogy a kedvenc sorozatodban végre összejöjjön két azonos nemű karakter, de végül csalódnod kellett, lehet, hogy queerbaiting áldozatául estél. De mi az a “melegcsali” és miért éri meg a filmgyártóknak?
Tizenévesen mit nem adtam volna azért, ha a kereskedelmi csatornákon futó népszerű sorozatokban vagy az éppen felkapott coming of age drámákban láthatok meleg szereplőket. Azonban a 2010-es évek elején még egészen más volt a helyzet az LMBTQ-személyek filmes reprezentációja terén, mint most. Így ha a heteronormatív románcokon kívül másra is kíváncsi voltam, maradtak a kimondottan queerekről szóló sorozatok és a fanfiction-ök. De hogyan ábrázolják ma az LMBTQ-kapcsolatokat a filmvásznon és miként próbálják a lehető legtöbb nézőt behúzni a filmgyártók? Most elmondjuk, hogy mi az a queerbaiting és miért kell folyton “temetni a melegeket” a filmekben.
A filmiparban sokáig tabunak számított a homoszexualitás ábrázolása. Ahogy aztán a 20. század második felében a nyugati társadalmak konzervativizmusát egyre inkább kezdték átírni az új társadalmi mozgalmak, a filmvászonra is bekúsztak az LMBTQ-szereplők. 1970-ben jelent meg az első olyan hollywoodi film, A fiúk a csapatban, ami meleg karakterekről szól és a queer közönséget célozta meg. Azóta sokat változott az ipar, mára már szinte nincs olyan új blockbuster vagy sikersorozat, amiben ne lennének meleg, biszexuális vagy transznemű karakterek.
Állandó kritikája azonban a feltűnően gyakoribb reprezentációnak, hogy az LMBTQ vagy más kisebbségekhez tartozó karaktereket a gyártók csak azért vonultatják fel, hogy megfeleljenek az elvárt inkluzivitásnak és egyáltalán nem foglalkoznak az említett szereplők sztorijával, személyiségének kidolgozásával. A token karakterek megjelenése mellett a queer közösség egy másik fontos filmes jelenségre is felhívta a figyelmet: ez pedig a queerbaiting problémája.
A queerbaiting egy ügyes marketingfogás, aminek alapja, hogy a film (könyv, reklám, stb.) készítők utalásokat tesznek a karakterek esetleges queerségére vagy felépítik egy LMBTQ-románc kialakulásának lehetőségét, de aztán soha nincs valójában kimondva homoszexualitás, be nem teljesítve a meleg kapcsolatot. A magyarra a 444 által “melegcsaliként” fordított trükkel a gyártók be tudják vonzani az LMBTQ-nézőket, miközben a konzervatívabb közönséget is megtartják.
Az egyik leggyakrabban emlegetett példa a queerbaitingre a Supernatural sorozat, amelyben a két főszereplő, Dean és Castiel kapcsolatának természete állandó vita tárgyát képezte a rajongók körében. Castiel karakterét eredetileg csak néhány epizódba írták bele, de a nézőknek annyira megtetszett az új szereplő és Dean dinamikája, hogy a készítők úgy döntöttek: megtartják az angyalt. A rajongók 11 évadon keresztül találgatták, hogy vajon egyszerű barátság vagy romantikus kapcsolat alakul a két férfi között, és erre a sorozat írói is erősen rájátszottak kétes utalásokkal, jelenetekkel.
Rengetegen azért nézték a sorozatot, mert azt hitték, hogy egy “slow burn” (lassan felépülő) románcot látnak a képernyőn és rajongók ezrei várták, hogy a sorozat végén tényleg beteljesüljön a feltételezett románc. Aztán ahogy az a legtöbb queerbaiting-el vádolt sorozat esetében lenni szokott, a Supernatural rajongóknak is csalódnia kellett. Tizenegy évad után, miután Castiel végre szerelmet vallott, a készítők gyorsan meg is ölték a karaktert. Ez a húzás hatalmas felháborodást keltett a fanok körében, akik szerint a készítők csőbe húzták a nézőket. A sorozat írói csak a nézettség növelése érdekében játszottak a karakterek közötti feszültséggel és valójában soha nem akarták összehozni a két karaktert. Castiel megölésével pedig a Supernatural nem csak a queerbaiting, de a "bury your gays" (temesd el a melegeket) trope iskolapéldájává is vált.
Lelkes filmnézők észrevették, elemzések pedig kimutatták, hogy a filmekben és sorozatokban nagyobb arányban ölik meg a homoszexuális vagy színes bőrű karaktereket (vagyis azokat, akik csak a reprezentáció miatt vannak jelen) és ezek a szereplők ritkán kapnak boldog befejezést. Ezzel a filmgyártók azt közvetítik, hogy az LMBTQ-karakterek feláldozhatók, emellett pedig nem is kell azzal foglalkozniuk, hogy egy realisztikus, nem heteronormatív happy endet írjanak meg.
Egy másik gyakran emlegetett példa a queerbaitingre a BBC Sherlock sorozata. A készítők gyakran sugallták, hogy Sherlock Holmes és Dr. Watson közötti kapcsolat több lehet barátságnál. Számos epizódban tettek utalásokat a szereplők közötti különleges kötelékre, ami miatt sok rajongó romantikus érzelmeket feltételezett közöttük. Ennek ellenére a sorozat soha nem mutatta be egyértelműen, hogy bármilyen romantikus kapcsolat alakult volna ki a két főszereplő között.
Pár éve a Disney élőszereplős Szépség és a Szörnyeteg filmjében is találkozhattunk queerbaitinggel. A film promóciós kampánya során hangoztatták, hogy a Disney történetében először mutatnak be nyíltan meleg karaktert (LeFou-t), ami persze sokak érdeklődését felkeltette. A nézők azt várták, hogy az LMBTQ reprezentációja hangsúlyt kap a filmben, de csalódniuk kellett: LeFou szexualitásáról minimális szó esett. Hasonló csalódás érte a rajongókat az Utódok 2 kapcsán is. A Disney film két férfi színésze is kiposztolta Instagramra, ahogy a karaktereik csókot váltanak a készülő mozi egyik jelenetében, ami miatt a rajongók jogosan feltételezhették azt, hogy egy meleg románc kialakulását nézhetik majd végig. Végül aztán a moziban ülve szembesültek azzal a nézők, hogy a Disney bizony kivágta a csókjelenetet a végső verzióból.
A filmkészítők általában visszautasítják a queerbaiting vádját és tagadják, hogy romantikus kapcsolatot szándékoztak ábrázolni az adott szereplők között. A queerbaiting kritikusai szerint sokszor a rajongók látnak bele túl sokat bizonyos jelenetekbe. Sőt, egyesek azt is kifogásolják, hogy miért nem lehet egyszerű barátságként vagy testvéri szeretetként elfogadni mély, intim kapcsolatokat, miért kell rögtön szexualitást és romantikát feltételezni?
Bár a gyártói oldal valószínűleg nem fogja egyhamar elismerni a queerbaiting létezését, az is biztos, hogy sokszor olyan azonos nemű kapcsolatok vannak “barátiként” ábrázolva, amelyek rögtön romantikussá válnának, ha ellenkező nemű karakterekről lenne szó. Queerbaiting ide vagy oda, reméljük, hogy nemsokára eljut oda a filmipar, hogy senki sem akarja majd "eltemetni" a meleg karaktereket, a kisebbségekhez tartozó szereplők, LMBTQ-kapcsolatok nem csupán "tokenekként" jelennek meg a filmvásznon, hanem ők is kidolgozott sztorit és boldog befejezést kapnak.