A választások miatt újra aktuális kérdés, hogy mi is pontosan a propaganda, ezért utánajártunk a fogalom keletkezésének, illetve annak, hogy hogyan befolyásolja a mindennapjainkat. Plusz adunk pár tippet is, hogy hogyan lehet védekezni ellene.
A június 9-ei önkormányzati és európai parlamenti választások miatt két év után megint a szokottnál jóval hangosabb a politikai zaj minden oldalról. Viták, elemzések, véget nem érő YouTube-reklámok és persze plakát plakát hátán. Ezért ragadtuk meg a lehetőséget, hogy írjunk erről a mindennapjainkban is jelentős fogalomról.
Honnan ered a propaganda, és mit jelent pontosan?
A propaganda mint karhatalmi eszköz valójában mindig is létezett. Már az ókortól kezdődően az uralkodókról írt dicsőítő szövegek, szobrok, emlékművek is mind azt szolgálták, hogy szimpátiát keltsenek a hatalmon lévő elit iránt, amihez sokszor az is társult, hogy más csoportokkal szemben dühöt ébresszenek.
Később a könyvnyomtatás megjelenése új löketet adott a propaganda terjesztésének. Bár az írni-olvasni tudás akkoriban még privilégiumnak számított, a különböző plakátokkal is félelmet lehetett kelteni, befolyásolni az emberek tudatát, például a boszorkányokról vagy (már akkor is) a zsidókkal kapcsolatos megítélésekről. De ha őszinték vagyunk – és ez nem csak a középkorra vonatkozik –, a mindenkori egyházak az uralkodó érdekcsoportok kiszolgálóiként tulajdonképpen maguk jelentették mind a propagandát, mind azok közvetlen és kontrollált csatornáit.
Ezzel szemben a modern értelemben vett propaganda elterjedése a 19. századra tehető, hiszen akkor jöttek létre az elterjedéséhez szükséges politikai-társadalmi-gazdasági feltételek is, mint az indusztrializáció és a nemzetállami ideák, törekvések megjelenése és az oktatás (~ írni-olvasni tudás) szerepének felértékelődése, mikor az elitek belátták, hogy a nemzeti siker kulcsa a humántőkébe való befektetés. Mind a politikai, mind a gazdasági érdekcsoportoknak az volt a célja, hogy saját törekvéseik mentén minél inkább képesek legyenek befolyásolni az emberek gondolkodásmódját.
Az első világháború hozott ebben erőteljes változást, aminek idején a propaganda terjesztése magasabb fokozatra kapcsolt. A korabeli plakátokon és cikkekben az antant és a központi hatalmak saját szövetségeseiknek megerősítésére és az ellenségképek felnagyítására is alkalmazták, de a propagandának igazán nagy jelentősége az 1920-as évektől kezdődően lett, amikor elterjedtek a tömegpártok és az általános szavazati jog (bár akkor ez még a legtöbb helyen csak a férfiak számára biztosított szavazati lehetőséget), így az emberek meggyőzése egyre fontosabb lett, ami új, sokkal professzionálisabb eszközöket és technikákat igényelt.
A propagandáról és azok technikáiról először Gabriel Tarde és Gustave Le Bon írt a 19. század végén, de az egyik legfontosabb mű a témában talán Edward Bernays 1928-ban megjelent Propagandacímű könyve, ami nagy hatással volt Hitlerre és a későbbi náci Németország propagandaminiszterére, Joseph Goebbelsre is, akik aztán – finoman fogalmazva – kimaxolták a propagandában rejlő lehetőségeket. Ez a korban nemcsak azért volt forradalmi, mert a politikai kommunikációt korábban soha nem látott mértékben szervezték meg, hanem azért is, mert retorikájukban megjelent minden – az ellenségképgyártás, az ellenfelek dehumanizációja, a gazdasági és politikai sikerek felnagyítása és a kudarcok eltusolása vagy éppen a média teljes kontrollja –, amit aztán átvett a Szovjetunió, az amerikaiak, de kortárs kontextusban egy az egyben ez köszön vissza a hazai kommunikációs gyakorlatokban is.
Edward Bernays írásában mégis sokkal szélesebb perspektívából közelíti meg a propaganda értelmét, annak definíciója is túlmutat a politikai kereteken. A fogalom esetében ugyanis egy olyan tudatos és konzisztens manipulációról beszélünk, amikor számunkra ismeretlen és láthatatlan emberek saját vagy az őket megbízó csoportok érdekeiknek megfelelően próbálják meg alakítani a tömegek véleményét. Ezek lehetnek a politikai pártokon túl bizonyos ügyek mellett kiálló civil szervezetek kezdeményezései, de a gazdasági szférában a fogyasztói tudatunk és magatartásunk befolyásolásának céljából különböző PR-kampányok, reklámok, meg úgy alapvetően a marketing.
Mit jelenthet Donald Trump esetleges elnöki győzelme a világra nézve?
2024.11.5 12:04
A propaganda tehát sokkal széleskörűbben értendő, mint a különféle politikai elitek manipulatív agitációi. Azok az emberek, akik munkájuk részeként hatást gyakorolnak emberekre és formálják a közízlést, ugyanúgy propagandatevékenységet folytatnak, mint ahogy mi, újságírók is, hiszen vannak értékek, amiket fontosnak tartunk, amiket képviselünk – például felhívjuk a figyelmed a választások fontosságára vagy kiállunk kisebbségek mellett –, és ez alapján végezzük a munkánkat, de a demokrácia működésének is alapfeltétele a propaganda. Ezért nem az a kérdés, hogy mi számít propagandának és mi nem, hiszen minden, ami a döntéseinket és gondolkodásunkat szeretné kontrollálni, az kimeríti a fogalmat, hanem az, hogy ezen túl mi a célja a propagandának. Károssá akkor válik, ha lejárat másokat, ellenségképet fest, illetve tömegeket hergel fel annyira, hogy annak akár komoly vérengzés legyen a következménye.
Hogyan tudunk védekezni a propaganda ellen?
Tulajdonképp sehogy. Viszont van pár dolog, ami segíthet abban, hogy egy kicsit kevésbé legyenek ránk hatással a politikai-gazdasági érdekek, bármelyik oldalról is legyen szó.
Az egyik, ha hallasz egy hírt vagy információt – jöjjön az bármilyen információs csatornán keresztül –, akkor ne vedd készpénznek, keress minél több forrást, ahol utánajárhatsz egy-egy felmerülő kérdésnek, és ha ezek a források és a hivatkozásaik is egybehangzóan visszaigazolják a hallottakat, tényekkel és bizonyítékokkal alátámasztva, akkor lehet meggyőződni az információk hitelességéről. Ehhez kapcsolódóan annak is érdemes utánajárni, hogy honnan jön az információ, ki az, aki azt közli, mit lehet tudni róla, és mi lehet a szándéka a közléssel.
Szintén fontos, hogy szélesebb palettán tájékozódj – főleg most a választások idején érdemes erre külön hangsúlyt fektetni –, mert legyen bármilyen értékrended (liberális, konzervatív, szociáldemokrata stb.), gondolj bármit is a világról, nem tesz jót, ha információbuborékba szorulsz. Tudatosan meg kell próbálni minél többféle hátterű helyről tájékozódni, mert nincs olyan, hogy objektív és értéksemleges újságírás, az igazság mindig valahol a kettő között van.
Kis útikalauz a hideg Stockholmba, ami történelmi és gasztronómiai szempontból is sokkal többet ad, mint elsőre gondolnánk
2024.11.3 9:31
Ami pedig a legfontosabb – és sajnos ebben itthon és külföldön is rosszul állunk –, hogy valódi vitákat tudjunk folytatni egymással (és nem, ez nem azt jelenti, hogy elküldöd a másikat a jó k... anyjába). Ne csak azért legyünk nyitottak és érdeklődőek tőlünk teljesen más perspektívák és értékrendszerek iránt, hogy jobbá tegyük a világot, hanem hogy a saját magunk életminőségén javítsunk azzal, hogy megérteni és nem letaposni próbáljuk a másikat.
