Míg a való életben valószínűleg messziről elkerülnénk az olyan figurákat, mint Edward Cullen (Alkonyat), Christian Grey (A szürke ötven árnyalata) vagy Mr. Big (Szex és New York), addig a fikció birodalmában idealizáljuk a mérgező kapcsolatokat. De miért?
Azt hihetnénk, hogy a mai liberális világunkban már leáldozóban van a toxikus macsók csillaga. Meghaladtuk a patriarchátust, előbb esnénk áldozatul egy medvének az erdőben, mint hogy ki legyünk téve egy férfi abúzusának, a képlet azonban nem ilyen egyszerű. Számos fantázia él a fejünkben a mai napig azzal kapcsolatban, hogy milyen is az ideális kapcsolat, erre pedig a kedvenc könyveinkben, filmjeinkben és sorozatainkban szereplő hősök viselkedése is ráerősít.
Kezdjük mindjárt azzal a klasszikussal, hogy a szeretet annál erősebb, minél jobban fáj, amit a világ egyik első bestsellerének főhőse, Jézus hozott be a mainstreambe, amikor az emberiség megváltásáért cserébe vállalta a kereszthalált. Ez a felfogás aztán évezredeken át végigkísérte az irodalmat és vált kimondatlan szlogenjévé és felmentőjévé a toxikus kapcsolatoknak. Arról, hogy a Krisztust mint romantikus figurát övező hájp milyen méreteket ölt még a jelenben is, személyesen is volt szerencsém meggyőződni, amikor pár éve a Deák téren leszólított egy református önkéntes. Mikor megmondtam neki, hogy nem vagyok hívő, a dolgot váratlan módon párkapcsolati síkra terelve igyekezett jobb belátásra bírni, mondván ő is éveken át kereste azt a pasit, aki meghalna érte, amíg rá nem jött, hogy a vágyott férfi – aki ráadásul már tettekkel is bizonyított – mindvégig ott volt az orra előtt.
@sophie.seh The only true and unconditional love is from Jesus #christian#christiantiktok#god#godisgood#godlovesyou#jesus#jesuschrist#jesuslovesyou♬ original sound - EX7STENCE™
Nem kell azonban a Bibliáig menni a félreértelmezett romantikáért és az olyan diszfunkcionális párkapcsolatokért, amelyek komoly rajongótábort tudhatnak a magukénak. A Rómeó és Júliától kezdve az Üvöltő szeleken át az Anna Karenináig a világirodalom tele van olyan hősnőkkel, akik megszállottan hisznek az egyszeri és megismételhetetlen igaz szerelemben, amiért hajlandóak mindent – adott esetben az életüket is – feláldozni. Erre a toposzra építenek a nagy népszerűségnek örvendő vámpírtörténetek is, amelyek az örök szerelemért cserébe a teljes önfeladást várják el a nőtől, a konszenzus pedig a műfajból fakadóan gyakran nem létező fogalom. A modern kori vámpír egyik eklatáns példája Edward Cullen, a 104 éves ifjú titán, aki összejön a nála csekély 87 évvel fiatalabb Bellával. Az Alkonyat tini főszereplőinek kapcsolatában a létező összes red flag megtalálható egy csokorban, amitől a való életben jó esetben sikítva menekülnénk. Edward mestere a gázlángozásnak és a zaklatásnak, mániákusan kontrollálni próbálja Bellát, akit féltékenyen igyekszik elvágni a barátaitól és a családjától.
@betheglitchtheworldneeds#twilight#fyp#fypシ#gaslight#gaslighting#twilighttiktok#gaslit#bellaswan#edwardcullen#foryoupage#twilighttiktok♬ original sound - Glitch
Sokak szívét megdobogtatják az ilyen „rosszfiúk”, akik lehetnek éppenséggel nárcisztikus pszichopaták, sorozatgyilkosok vagy szexuális ragadozók is, a sztori szerint mégis ellenállhatatlan vágyat ébresztenek a környezetükben felbukkanó „jó kislányokban”. A gátlástalanságukkal kábítanak, miközben azzal kecsegtetnek, hogy az igaz szerelemért még ők is hajlandóak megváltozni. A Szépség és a Szörnyeteg vagy A szürke ötven árnyalata hősnője is szentül hiszi, hogy ő lehet az egyetlen, aki a szeretet erejével képes érző lényt faragni az elrablójából vagy a bántalmazójából. De ide lehetne sorolni Daenerys Targaryent is, akit a megkérdezése nélkül eladnak egy barbár fejedelemnek, Khal Drogonak, végül mégis szerelemre lobban iránta. Bár a kapcsolatuk kétségtelenül nem az érzelmi intelligencián alapszik, a rövidsége ellenére is produktív, hiszen ez lesz a katalizátora Danny uralkodóvá válásának. Így még akár egyfajta emancipációs sztorinak is el lehetne ezt könyvelni, ha a kényszerházasság visszamenőleg nem románcnak lenne beállítva.
Virágh Enikő szociológus szerint a hatalom történetileg elválaszthatatlan a férfiasságtól és a szexualitással is összefonódik. Ma, az erős, önmegvalósító nők korában idejétmúltnak hathat a James Bond-os elnyomó macsó és az alávetett Bond-lány párosítás, a filmekben mégis rendre reprodukálják ezt az egyenlőtlen felállást, amit aztán leöntenek egy romantikus mázzal.
Ha egészen zsenge korunktól ezt adják el nekünk normálisnak, akkor ez fogja meghatározni, milyen képeket alakítunk majd ki magunkban arról, hogy kéne kinézzen egy romantikus szerelem vagy akár egy szexuális aktus
– magyarázza.
@sabrinabendory#greenscreen♬ original sound - Sabrina Alexis Bendory
Ugyan a mai filmekben és sorozatokban már nem az elszívott cigik természetességével csattannak a pofonok, mint korábban, még mindig könnyű belecsúszni abba, hogy amíg vér nem folyik, addig a képernyőn vagy a könyvek lapjain bemutatott kapcsolat nem abuzív csak intenzív, a toxikusság pedig a szenvedély szinonimája. És amíg egy szerelmes vámpír vagy sorozatgyilkos esetében még könnyebbnek tűnhet eltartani magunktól a sztorit, addig a hétköznapi hősök romantikus vergődésével nem nehéz azonosulni. Relationship goalnak címkézzük a Grace Klinika, a Szex és New York, a Gossip Girl vagy az Eufória ikonikus párosainak kapcsolatát, évadokon át követjük a hullámhegyeiket és -völgyeiket, egészen az oltárig szurkoljuk őket. Pedig a figyelmeztető jelek nagyon is ott vannak a Mereditht kitartóan ostromló zaklató Derek, az önbizalomhiányos Carrie-t sorozatosan lepattintó, elköteleződésre képtelen Big, a Blairt rendre nyilvánosan megalázó Chuck vagy a Cassie-t kihasználó, manipulatív Nate esetében is.
@binge I have never, ever been happier. Make #Euphoria your weekend #BINGE#ISawItOnBINGE#sydneysweeney#clips #clip #tv#tvshow#tvseries#show#series♬ original sound - BINGE
Mivel ezek a sorozatok folyamatosan azt sulykolják belénk, hogy a szerelem nevében mindent szabad, nézőként önkéntelenül is elkezdjük normalizálni az erőszakot és a bántalmazást. Hiszen ha a kedvenc hőseink is toxikus kapcsolatokban élnek, akkor velünk sem lehet akkora probléma, ha a könyvekben és a képernyőn látott ártó viselkedést elfogadjuk a párunk részéről.
A megoldás persze nem az, hogy innentől kezdve nem fogyasztunk hasonló tartalmakat, az viszont fontos lenne, hogy próbáljunk meg kicsit (ön)kritikusabbak lenni. Az egészséges kapcsolathoz nem kell lemondani a szenvedélyről, és a veszekedések is hozzátartoznak a mindennapokhoz, de nem árt végiggondolni, hogy ha egy másik ember több szenvedést, mint örömet okoz nekünk, akkor nem biztos, hogy ez életünk lávsztorija.
