Amióta létezik net, és amióta a platformot vagy így, vagy úgy, de gamingre is elkezdte használni a nagyérdemű, azóta akarunk még többet és jobbat. De ez nem véletlen: ma már, függetlenül a játékstílusunktól, szükségük van gyors és stabil netre.
2021-ben (ekkori adatokat tudtunk utoljára szerezni) Magyarországon több mint hatmillió ember használta a világhálót. A háztartások mintegy 90 százalékában ekkor már szélessávú internet volt bekötve, ebben tehát meglepő módon igen elöl jártunk és járunk napjainkban is az Unión belül. Természetesen a trend nálunk is igazodik a világhoz: a legtöbben a szélessávú internetet a telefonjukon használják ki. A mobilokra is egyre komplexebb, látványosabb játékok jelennek meg, ezért igencsak szükség van ez esetben is egy masszív internetkapcsolatra, ami lehet 4G vagy 5G, de még mindig olcsóbb a gyors és stabil Wi-Fi. Természetesen a mobilosok mellett azért akadnak laptoposok, PC-sek, sőt, konzolosok is, számukra is legalább annyira létfontosságú a gyors, megbízható és vezetékes internet, mint mobilos társaiknak, sőt.
A magyar internetes játékok (h)őskora
Olvasóink zöme talán még nem is élt, amikor a világháló hirtelen berobbant a köztudatba, és mindenki rajta akart lógni. Ekkor a szélessáv még a kanyarban sem volt, az igény viszont a kapcsolódásra annál inkább: a MATÁV kezdetben ingyenes éjszakai netezést biztosított, így már csak egy (általában fizetős) szolgáltatót kellett találnunk, meg persze beszereznünk egy modemet, és jelezni a családnak, hogy aki a videójátékos / netezős estén hívást indít vagy fogad, halál fia vagy lánya – ilyenkor ugyanis az internet megszakadt. Bár volt rengeteg megbízható szolgáltató, megjelentek az ingyenes alternatívák: a Kiwi, a Sulinet, és a Freenet, hogy csak pár ismertebbet említsünk. Itt csak pont a jó időben kellett tárcsáznunk, de ez komoly kihívás volt: több százan, talán több ezren próbáltak az ingyenes kapcsolatokon keresztül felcsatlakozni a világhálóra.
Akinek sikerült, miután lefutotta a kötelező köröket – mint a chatelés, a világsztárok oldalainak lassú nézegetése vagy MP3-letöltés vírussal –, és gamer affinitása is volt, előbb-utóbb felfedezte a net videójátékos oldalát is. A betárcsázós korszakban zömmel külföldi szervereken zajlottak a Counter-Strike korai változatának, a Starcraftnak és a Call of Dutynak az összecsapásai, de ez senkit sem érdekelt. Persze a szélessávú netet használó nyugatiak – de időnként keletiek is – úgy aláztak mindenkit, mintha kötelező volna. Egyre nagyobb igény volt hát a hazai gyorsabb internetre, a MATÁV pedig az ISDN bevezetésével nem igazán érte el a kívánt hatást. Megjelentek az első mohikánok, akik nemcsak kiváló tévés és telefonos, de nem mellesleg szélessávú internetkapcsolatot is kínáltak. Hirtelen rácsatlakozott mindenki az internet verőerére, és ugyan ez az ér nem vert annyira, mint napjainkban, már rendelkezésre állt egész napos „ingyenes” csatlakozási lehetőség. Nem kellett igazodni a MATÁV-hoz, akkor netezhetett bárki, amikor csak akart, a konszolidált díjak és a cserébe kapott észbontó sebesség mindenkit átrepített a 21. századba.
Multiban félkarú óriás
Talán sokak átélték már azt az élményt, hogy papíron rendelkeznek egy bivalyerős internetes előfizetéssel, aztán rákötik a kedvenc konzoljukat vagy PC-jüket, és azt látják, hogy a szolgáltató tulajdonképpen nem veri át őket, csak az apróbetűs részben látható minimumot adja le- és feltöltésnek is.
Sport-e az e-sport?
10 perce
Ez pedig napjainkban különösen bosszantó tud lenni, ha másért nem, hát azért, mert ma már a klasszikus, „beteszem a lemezt, és indul is a játék” műfaja kihalófélben van, már ha egyáltalán nem halt ki teljesen. A nagynevű sorozatok PC-re digitális üzletekből vásárolhatóak és tölthetőek le leginkább – vagy vehetünk tokot egy kóddal, és ugyanott vagyunk, ahol a part szakad –, ilyenkor bizony megérezzük, hogy egy stabilabb és gyorsabb net ha életet nem is menthetne, de több lehetőséget nyújthatna számunkra.
Fontos még hozzátenni, hogy a legtöbb kompetitív, vagyis egymás elleni küzdelmekre felhúzott videójáték „live service”, vagyis élő szolgáltatás. Ez azt jelenti, hogy bizonyos időközönként nem fél a játékosok nyakába borítani 20-25-30 gigás frissítéseket is – nincs is annál elkeserítőbb, mint amikor az ember a barátaival leülne egy-két órára gémelni, és arra kell várnia, hogy lecsurogjon a patch.
Igen sokan vannak ráadásul olyan gamerek is, akik nemcsak játékkal, de az adott játék profijainak nézésével szeretnének jobbak lenni: egy szakadozó vagy eleve lassú szolgáltatónál se a Twitch, se a YouTube Gaming nem az igazi, gyakran kásásodik a kép, ugrik fel a loading képernyő.
A magányos hősök: „Engem ez annyira nem zavar!"
Pár éve vagy évtizede simán el lehetett lenni egy gyengébb szolgáltatással, ha nem voltak az embernek olyan vágyai, hogy a többiek fölé kerekedjen az aktuális PvP-lövöldében, napjainkban azonban a stabil és megbízható szélessáv a magányos kalandorok számára legalább annyira fontos, mint a multisoknak.
Eresszük ki a páncélba zárt szellemet, így kapcsolódott össze a pesszimista cyberpunk szubkultúra a divattal
tegnap 15:17 -kor
Ahogy a PvP-őrültek, úgy bizony a zömmel egyedül játszók is szembesülnek azzal, hogy egy-egy videójáték mérete meghökkentő, ha pedig tényleg dobozban rendeli meg, legjobb esetben valamelyik digitális üzlet (Steam, Epic Game Store, uPlay) elavult telepítőjét találja a DVD-n, meg egy CD-kulcsot, amelyet beütve kezdődhet a letöltés. És ha a netünk lassú, akkor ez a letöltés bizony a vártnál jóval tovább tarthat. Amikor pedig az ember úgy érzi, hogy mindjárt leülhet végre a kedvence elé, akkor jön csak az igazi feketeleves: a nulladik vagy első napi patch, 10-20-30 gigányi tartalommal, amelyet szintén le kell tölteni, hogy egyáltalán elkezdhessünk játszani.
És ma már a konzolokat sem kímélik a fejlesztők: a diszkeken általában a játékok negyede, vagy még annyi sem található meg, a nulladik, illetve első napi javítások már ott is teljesen általánosak. Mint ahogy a pár hetente érkező, szintén hatalmasra duzzadó egyéb frissítések is, amelyekkel a Q&A, vagyis a minőségbiztosítási osztály hanyagságának a következményeként drámai, gyakran a végigjátszást is megakadályozó problémákat tesznek helyre.
Összegezve a fentieket, egyértelmű, hogy ami pár éve még akár igaz volt („nekem nem kell gyors net, csak single player/dobozos játékokkal konzolon játszom”), ma már egyszerűen nem állja meg a helyét, a mainstream játékok hatalmasok, óriási frissítéseket kapnak, a gyors net pedig elengedhetetlen a megfelelő szórakozáshoz.
