New Music Friday REFRESHER-módra: a Playback Péntekben ismét a hét legizgalmasabb könnyűzenei megjelenéseit gyűjtöttük össze, ezúttal négy lemezt és néhány dalt hoztunk nektek, hogy jól induljon a hétvége.
Albumok
Faye Webster: Underdressed at the Symphony
A 26 éves Faye Webster 2021 egyik legünnepeltebb albumát szállította az I Know I'm Funny Haha című anyagával. Az atlantai énekes-dalszerző dalait még Barack Obama is szívesen hallgatja, ha az ablakon át támad kedve merengeni. Legfrissebb lemeze, az Underdressed at the Symphony olyan, mint egy akusztikus hangszerekkel eljátszott jam session, amelyen a legnagyobb meglepetés annak a Lil Yachtynak az együttműködése, akinek a szereplése még azzal együtt is váratlan, hogy az utóbbi időben már inkább egy pszichedelikus rockénekes, mintsem rapper. Az Underdressed at the Symphony afféle szakítós album, de nem annyira megy bele a részletekbe. Webster korábbi anyagaihoz képest elmondható, hogy itt a vájb van középpontban, nem a szöveg, bár való igaz, hogy ennek a szabadzenélős jellegnek jobban is áll ez az attitűd. (Maier P.)
Nils Frahm: Day
A tavalyi Inota Fesztivál egyik húzóneve, Nils Frahm berlini zongoraművész és elektronikus zenész nem véletlenül örvend nagy népszerűségnek világszerte. Zenei világát ambient textúrákból és melankolikus zongoraszólamokból gyúrja össze, és teszi mindezt kifinomult, ízléses módon. Friss lemeze, a Day az alkotó korai munkáit idézi: visszafogott, intim, atmoszférikus. Olyan, mint amikor önmagunkba zárkózunk, eltévedünk a saját gondolatainkban, és csak egy-egy kutyaugatás vagy madárcsiripelés zökkent ki ebből. Frahm zenéje olyan, mintha hangosan próbálná visszaadni, hogy milyen a tiszta csend, és elég jól megy neki. (Maier P.)
Sibata Szatoko: Your Favorite Things
Sibata Szatoko 2012-ben debütált a Sibata Szatoko Island című albumával. A japán énekesnő, dalszerző és költő hetedik lemeze, a Your Favorite Things mintha csak az életünkről szóló indie film soundtrackje lenne. Sibata gyönyörű gitárjátéka, a citypop sajátos hangzása és az énekesnő melankolikus, lágy hangja olyan bájos popzenét eredményez, amelynél egyáltalán nem számít, értjük-e a szöveget. Azonban a dalszövegek közül a Synergy című dalból egy kis részletet mégis megosztanék, hogy legalább pár sorral bemutassam a Sibata költői vénáját: „Én pedig pillanatokon belül meghalok. / Vágj bele, / Mielőtt teljesen hátat fordítanál. / Vágj bele, / Elég egy gondolat, amiben hiszel, és nem fogsz félni. / Hited pillérje akár egy karcsú fenyő is lehet.“ (Krajnyák P.)
Yard Act: Where's My Utopia?
Két évvel a nagyot szóló, The Overload című debütálása után hozta ki második nagylemezét a leedsi Yard Act. A 2022-es bemutatkozás többek között Harry Styles, a Wet Leg, Sam Fender és a Nova Twins anyagaival versengett a Mercury-díjért (ám az elismerést végül Little Simz zsákolta be), majd az első album 100% Endurance című zárószámát magával Elton Johnnal vették újra, miután a legendás zenész egy alkalommal a zenekar rajongójaként hivatkozott magára. Bár a Yard Act már a debütlemezén is a posztpunk táncosabb, artrockos oldalát kapta el, a folytatásban még ennél is messzebb rugaszkodott, amihez a Gorillaz dobosaként és producereként ismert Remi Kabaka Jr.-t hívták segítségül, aki a fiktív zenekartagok közül a nagydarab Russel Hobbs hangját is adta. A Where's My Utopia? több mint 40 percnyi izgalmas, pulzáló bulizene, amire bevallottan hatással volt a diszkó, nem csoda, hogy a zenekar is partilemezként hivatkozik rá – és mennyivel izgalmasabb ez a lüktető, szövegektől sűrű káosz, mint a műfaj unásig hallott kliséi. (Kovács D.)
Dalok
Fred again.., Lil Yachty, Overmono: Stayinit
Régóta várják a rajongók a Stayinit stúdióverzióját, a dalt ugyanis már hetek óta játssza DJ-szetteken Fred again.. és az Overmono walesi elektonikus zenei duó. Nem csoda, hogy ekkora a hájp, ugyanis egy egészen különleges fúzió a szám, amelyben az a Lil Yachy szolgáltatja a vokálokat, aki elvileg rappernek indult, de ma már inkább olyan, mintha a Pink Floyd modernizált, autotune-barát verziója lenne. Jó érzékkel kiválasztott közreműködő egy olyan dalhoz, amelyben klasszik Fred again..-szintetizátorhangok, illetve az Overmonótól sokat hallott 2-step/speed garage dobok váltakoznak, sőt, olykor még a future garage piszkossága is visszaköszön ezekből. Ez is mutatja, hogy ez az elektronikus zenei generáció, amely szépen-lassan fesztiválok headlinereit termeli ki (lásd Sziget line-up), képes annyi műfajt egy dalba sűríteni, amit az ember két kezén sem tud összeszámolni. A számhoz február 8-án lőttek egy gyors klipet is, amit csak azoknak ajánlunk, akiknek nincsenek problémái a gyorsan villogó fényekkel. (Maier P.)
Pharrell Williams, Miley Cyrus: Doctor (Work It Out)
Úgy tűnik, Pharrellnek a Louis Vuitton férfiruházati részlegének kreatív igazgatása mellett még akad némi ideje, hogy stúdióba vonuljon, netán közben még ránk is eresszen egy forró együttműködést. A március 1-jén megjelent, Miley Cyrusszal közös Doctor (Work It Out) című dalnak pedig minden esélye megvan, hogy az év egyik nagy slágerévé nője ki magát. Nem ez az első eset, hogy a két zenész közös projektre adja a fejét. 2014-ben a Come Get It Bae-vel már bizonyították, hogy határozottan erős köztük a művészi kémia, ugyanez a varázs érződik a friss dal minden ütemében is. A számot egyébként még 2012-ben írta a két zenész, de akkoriban még nem érezték úgy, hogy ki kellene adniuk, várni szerettek volna vele. A funky dallamvezetés határozottan jól áll Cyrus reszelős, terminus technicusszal élve bugyiszaggató orgánumának, az idei Grammyn rokkolt, Tina Turner és Cher inspirálta outfit pedig azt sejteti, hogy az énekesnő készen áll, hogy új érába lépjen. Jöhet akár egy Cyrus funkyalbum? (Szécsi K.)
Molnár Tamás, Filo: Holnaptól
Az egykori AFC- és Jetlag-frontember és az On The Low egyik oszlopos tagja állt össze, hogy a poppunk és szintipop határmezsgyéin alkossanak valamit közösen, és habár a két világ távolinak tűnhet, valójában a két előadó ízlése nem is állhatna közelebb egymáshoz, ez pedig a dalon is hallatszik. A Holnaptól nem egy prototipikus feat, amire csak felköpött egy verzét a közreműködő, hanem úgy van strukturálva, hogy tényleg olyan legyen, mint egy közös dal. Egyszer egyik énekli a refrént, egyszer a másik, majd együtt, és ettől csak színesebb lesz az egész, sokkal könnyebb hozzá kapcsolódni. Első hallásra azt mondanám, hogy ez sokaknak sikerülni is fog, mert ott van a dalban egy tavaszi sláger potenciálja. (Maier P.)
Matt Champion: Slug
A néhai Brockhampton tagja, Matt Champion két hete hozta ki első single-jét a banda feloszlása óta, amelyen az experimental r'n'b egyik egyik ékköve, Dijon működött közre. Ezúttal egy jóval konvencionálisabb, groovy soulszámmal érkezik, a Slug pedig amennyire táncolható, annyira nem slágeres. Az előző dal alapján is úgy tűnik, hogy szólóprojektjével inkább underground réteget céloz meg Matt Champion, aki láthatóan nem riad meg a fura vokálmanipulációkkal való kísérletezéstől. Ha ilyen sűrűn jönnek ki dalok, feltételezhetően egy albummegjelenés is érik a rappernél, érdekes lesz hallani, hogy ezt a – mostanság elég népszerű – zenei vájbot milyen oldalakról fogja majd meg. (Maier P.)
