A Z generáció egyik legnagyobb színészegyénisége nő fel a szemünk előtt, akinek népszerűsége töretlenül ível felé. Ebben közrejátszanak az adottságai, a hozzáállása és a személyisége – legalábbis, amit a világnak mutat belőle. Portrénk Jacob Elordiról.
Meg lehet egyáltalán számolni, hány fiatal tehetséget kiáltottak ki az utóbbi étvizedben „az új Brad Pittnek“? Kapásból eszünkbe juthat Zac Efron, akivel kapcsolatban – így 2024-ből visszanézve – érthetetlen, hogyan gondolhatta bárki, hogy a színészlegenda nyomdokaiba lép. Aztán ott volt még Armie Hammer, akinek a megfelelő karrierdöntései mellett a karizmája is meg lett volna hozzá, hogy hasonló utat járjon be, de elég fura lenne, ha azok után, amik kiderültek róla, Hollywood legkeresettebb sztárjává válna.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy Jacob Elordi személyében megvan a jelentkezőnk a Brad Pitt-utód szerepre, hiszen elődjéhez hasonlóan jóképű, atlétikus, okosan választ szerepeket és elég sokoldalú színésznek is mutatta magát eddig. Az elmúlt néhány hónapban – kollégája és egyben újdonsült jó barátja, Barry Keoghan mellett – egyértelműen róla szólt a nyilvánosság. A Saltburn és Priscilla filmekkel a legmagasabb polcra tette magát, és Elordi a Z generáció azon színészegyéniségének tűnik, akinek nagyon magasan van a plafonja, ha van neki egyáltalán.
13 nevelőotthont járt meg gyerekként, most sorban állnak érte Hollywoodban – Bemutatjuk Barry Keoghant, a Saltburn főszereplőjét
2024.1.18 19:06
A 26 éves színész tinisztárként indult, és bár jóval kegyesebb volt hozzá az élet, mint a fiatal Keoghanhez, de így is voltak olyan pillanatok a karrierjében, amikor le kellett mondania a komfortról, az egzisztenciális biztonságról ahhoz, hogy bebiztosítsa a helyét Hollywoodban. Habár jó eséllyel a csúcspont is előttünk van még, megnéztük, hogyan alakult Jacob Elordi eddigi életútja.
„Miért ne lehetek én az egy a millióból?“
Jacob Elordi 1997. június 26-án született Ausztráliában, Brisbane-ben. Szülei nem voltak értelmiségiek, de szegények sem, édesapja festő-mázolóként dolgozott, míg anyja nagyrészt háztartásbeli volt, egy időben bedolgozott annak az iskolának a menzáján, amelyikbe a fia is járt.
A fiatal Jacobot egészen kicsi korától érdekelte a színház, de nem csak ebben volt tehetséges: a sulis rögbicsapatnak is fontos tagja volt. A GQ-nak arról mesélt, hogy ez a kettősség erősen meghatározta a személyiségét.
Attól a pillanattól kezdve, hogy felléptem egy színdarabban, azt mondták, hogy meleg vagyok. Cserébe tele voltam önbizalommal, mert tudtam, hogy mindkettő megy: elég jó voltam a sportban, és szerintem a színjátszásban is.
„Soha nem kattogtam azon, hogy a társaim kevesebbnek tartanának, vagy ne lennék férfi a szemükben. Ráadásul lányiskolákban is játszottam darabokban. A hétvégéimet a szomszédos suli legszebb csajaival töltöttem, és a világirodalom legromantikusabb darabjait próbáltam“ – fogalmazott Elordi, akiről úgy hírlik, az átlag tinédzserhez képest jóval magabiztosabb és határozottabb egyéniség volt. Nem volt magától értetődő, hogy sportolóként közösséget vállalt a színjátszósokkal, de ő nem igazán tudott azonosulni azzal, hogy az egyik tevékenységet maszkulinnak, a másikat nőiesnek címkézik. Nagyon hamar megbarátkozott azzal, hogy sminket kellett viselnie és „feminim“ karaktereket kellett alakítania, mivel a színház elég hamar prioritássá és legfontosabb szenvedélyévé vált.
Az Elordi család támogatta a gyerekeket álmaik megvalósításában. Egy időre még Melbourne-be is átköltöztek, hogy az egyik nővére megpróbálja az ottani balettiskolát, de végül Jacob lett az, aki megmaradt az előadóművészet mellett. „Mindig is nagyon erős önbizalma volt, de szülőként természetesen megpróbál az ember gyakorlatiasan hozzáállni. És mi nagyon gyakorlatiasan álltunk hozzá“ – nyilatkozta az apja, John Elordi a Daily Mailnek.
REFRESHER-KVÍZ: Te mennyit tudsz a Saltburnről?
2024.1.28 9:34
„Az első perctől tudta, hogy mi akar lenni, ha felnő. Mint az apja. Volt, amikor azt mondtam neki, »haver, a színészmesterség olyan, hogy egymillióból egynek sikerül«. Erre ő azt felelte, »miért ne lehetnék én az? Miért ne lehetek én az egy a millióból?« – mesélte az idősebb Elordi, aki érzékelve fia magabiztosságát, Jacob édesanyjával együtt nem nagyon látott más utat, mint azt, hogy teljes vállszélességgel támogassák őt színészi karrierjében.
Az első szerepek és a funkcionális hajléktalanság
John Elordi szerint ezután elég gyorsan történtek a dolgok. Jacob statisztaként szerepelt A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja című filmben, majd megkapta első kisebb szerepét a '75 nyara (Swinging Safari) című ausztrál vígjátékban Kylie Minogue és Guy Pierce oldalán.
Ezután már nem volt más hátra, mint előre: Elordi összecsomagolta a cuccait, Los Angelesbe ment, és más hasonló sorsú színészekkel ellentétben azonnal szerepet kapott. Igaz, mint utólag kiderült, nem olyan szerepet, amilyenről álmodott.
Ez volt a 2018-as A csókfülke, amely a Netflix egyik legnagyobb sikerfilmjévé vált akkor, a produkciós cég egyik vezetője úgy fogalmazott, hogy az „egyik legnézettebb film az országban, sőt, talán az egész világon“. Nem csoda, hogy berendeltek belőle még kettőt, amelyben ugyanúgy Jacob Elordi volt az egyik főszereplő, mégpedig annak a Joey Kingnek az oldalán, akivel majdnem két évig jártak is, karrierjében először sztorit szolgáltatva ezzel a bulvárnak.
A színész aztán elég határozott módszert választott arra, hogy elhatárolja magát a tinisztárszereptől, amelyben állítása szerint sosem érezte jól magát. Az utolsó Csókfülke-film 2021-ben jelent meg, Elordi pedig tavaly novemberben a GQ-nak már úgy nyilatkozott: ha lett volna választása, egyáltalán nem csinálta volna meg ezeket a filmeket.
Nem akartam ezeket a filmeket megcsinálni, mielőtt megcsináltam őket. Nevetségesek. Nem mondanak semmit a valóságról, csak menekülnek előle
Kijelentése megosztó visszhangra talált, ennek ellenére nagyon jó volt arra, hogy hozzájáruljon az újrapozícionáláshoz, ami 2023 végére lezajlott nála.
Állítólag még az első Csókfülke-film után történt meg vele, hogy nem igazán jöttek be a különböző meghallgatások, a pénze pedig fogyott. A GQ-nak úgy fogalmazott: néha egy haverjánál csövezett, de gyakran a kocsijában volt kénytelen aludni pár száz dollárral a bankszámláján. Persze ez nem ugyanaz a „hányatott sors“, amivel a 13 nevelőotthont megjárt Barry Keoghannek kellett szembenéznie tinédzserként, hiszen Elordit Ausztráliában harmonikus család várta volna, de tudta jól, hogy csak Los Angelesben valósíthatja meg az álmait, ezért vállalta a funkcionális hajléktalanságot.
13 nevelőotthont járt meg gyerekként, most sorban állnak érte Hollywoodban – Bemutatjuk Barry Keoghant, a Saltburn főszereplőjét
2024.1.18 19:06
Beszámolója szerint ekkor mindössze egyetlen sikertelen meghallgatásra volt attól, hogy hazautazzon Ausztráliába egy kis pénzt keresni és újratöltődni, ez az utolsó próbálkozás pedig épp egy HBO-sorozat castingja volt. Talán hallottatok is már róla: Eufória a címe.
Toxikus antihősből Elvis Presley
Ahogy azt már mind tudjuk, megkapta a szerepet. Amikor azonban a pilotot forgatni kezdték, az egyik producer észrevette, hogy Elordi túl sok időt tölt az öltözőkocsijában és a mellette parkoló autóban. „A kocsim olyan volt, mint egy gyűjtögetőé, tele volt pakolva dobozokkal, ruhafogasokkal és egyéb cucokkal“ – mesélte a GQ-nak. A producer szerzett neki egy szobát a Los Angeles-i Standard Hotelben ben, azóta nem fordult elő, hogy ne lett volna hol laknia.
Az Eufória az HBO egyik legnagyobb sikersztorija lett, a második évad záróepizódját 6,6 millió ember nézte élőben, a számok tekintetében pedig a Trónok harca az egyetlen HBO-széria, amely megelőzi. Elordi karrierje óriási szintet lépett ezzel, alakítása a bántalmazó, mérgező Nate Jacobs szerepében Hollywood nagynevű rendezőinek szemét is felcsillantotta.
„Sokakkal ellentétben az interneten, én képes vagyok különbséget tenni a karakter és a színész között“ – viccelődött apja a Daily Mailnek. „Bár nem feltétlenül könnyű nézni. Amikor látod a fiadat a képernyőn, amint fegyvert nyom a fejéhez, vagy a kezét egy lány torkára teszi... De értem, miért történik.“
Saltburn, az Eufóriába mártott Call Me By Your Name, marxizmussal fűszerezve – Tényleg annyira jó film, mint amennyire felkapott?
2024.1.14 11:26
A fiatal színész azonban láthatóan nem szeretné, hogy eggyé váljon Nate Jacobs karakterével, és láthatóan rengeteget dolgozik azért, hogy minél több szerepben megmutassa magát. Romkomok (Csókfülke-folytatások, Két szív) és mellékszerepek (Mélyvíz) után csak 2023-ban négy különböző film jelent meg vele. A He Went That Way és The Sweet East című alkotások nem igazán értek el Magyarországra, ezzel szemben a Saltburnt az sem tudta megkerülni, aki bekötött szemmel közlekedik.
Saltburn, az Eufóriába mártott Call Me By Your Name, marxizmussal fűszerezve – Tényleg annyira jó film, mint amennyire felkapott?
2024.1.14 11:26
Bár – ahogy a kritikánkban is írtuk – nem igazán sikerült egy árnyalt, komplex karaktert írni köré, az egyértelműen látszott, hogy Elordinak ugyanolyan jól áll a rendes, látszólag (?) jólelkű arisztokratafiú szerepe, mint a bántalmazó szociopatáé.
Amerikában pedig már tavaly bemutatták a másik nagy durranását, a Sofia Coppola rendezésében készült Priscillát, amelyben az ausztrál színész Elvis Presley-t alakítja, és bár Magyarországon még nem mutatták be, ha hihetünk a nemzetközi sajtónak, felnőtt a feladathoz, még úgy is, hogy Austin Butler elég magasra rakta a lécet ezen a téren.
Az Elordi-recept
Az egyik legegyértelműbb sikerfaktor Jacob Elordi karrierjében az elhivatottság, amelyről apja beszámolója szerint már gyerekként is számot tett. A jelenleg nagyot futó hollywoodi színészek jelentős részével ellentétben Elordi nem jön színészcsaládból, mégis olyan hozzáállással van megáldva, aminek nyilván senki nem örül jobban, mint a rendezők, akik vele dolgozhatnak.
Az egyik legtöbbet emlegetett téma vele kapcsolatban, hogy milyen hatékonyan és hitelesen képes elsajátítani az angol nyelv különböző akcentusait, aminél jobban semmi sem bizonyítja a fent leírtakat. Ausztrálként érkezik egy olyan környezetből, ahol az egyik legnehezebben érthető nyelvjárást beszélik, majd ahhoz, hogy az Eufóriában játsszon, megtanulta a „lehető legamerikaibb angolt“, méghozzá úgy, hogy valószínűleg meg nem mondanád, hogy nem Los Angelesben született. Ezt követően a Saltburnben megmutatta a saját brit akcentusát, a Priscillában pedig a memphisi Elvis beszédét imitálja – a különböző beszámolók szerint – rettentő autentikusan.
Elordi sikereit nemcsak a nyilvánvaló külső adottságainak köszönheti, bár feltételezhetően ezek sem hátráltatják benne, hanem annak a perszónának is, amit a nyilvánosságban mutat. Persze, nem látunk be a hálószobájába, így csak azt tudjuk értelmezni belőle, amit látunk, de egy közszereplő értékelésében valójában ez a releváns.
A jelenlegi korszellemben, ahol a jófejség, a kedvesség, az intellektus és a magas érzelmi inteligencia legalább annyira fontos attribútuma egy férfi sztárnak, mint a hasizom és a természetes magabiztosság, a Jacob Elordi-félék lubickolnak a népszerűségben. Nehéz ezt kritizálni, hiszen Elordi nyilvánosságban felépített karaktere (vagy természetes személyisége – nem ismerjük az embert) tulajdonképpen a modern, egészséges férfi imázsa. (Persze, az önképünknek lehet, hogy nem tesz jót, ha példaként állítjuk, hogy úgy szeretnénk kinézni, mint ő, de az már nem Jacob Elordi felelőssége, hogy hogyan értékeljük magunkat.) Ő egy látványosan jóarc ember, aki tehetségből lehozza a legnagyobb faszkalap szerepét, aztán beül Jimmy Fallonhoz, és elmondja, hogy ő is véresre verné Nate Jacobsot, mert a karaktere egy rossz ember, aki rossz dolgokat csinál másokkal.
Isten ments, hogy beálljunk mi is a „következő Brad Pitt“-narratívagyártásba, de ha csinálnánk ilyet (tehát mégis beállunk?), akkor Jacob Elordi tökéletesebb jelölt lenne, mint az eddig felsoroltak közül bárki, és egész biztos, hogy ha nem cseszi el valami hülyeséggel a pályafutását, akkor a Z generáció egyik nagy színészegyénisége lehet. Idén jelölve van a BAFTA feltörekvő csillag díjára, amelynek nagy esélyese, illetve, ha minden igaz, jó pár filmben láthatjuk a jövőben: egész biztos érkezik egy új Eufória-évad, illetve Guillermo del Toro készülő Frankenstein-mozijában ő játssza majd Frankenstein szörnyét. Minden jel arra utal tehát, hogy a 26 éves színész elajándékozhatja azt a hálózsákot, amivel a kocsijában aludt, mert egy darabig nem lesz rá szüksége.
