A tévétörténelem talán legkegyetlenebb valóságshow-jában 15 hónapot töltött egy üres szobában egy férfi, akinek különböző nyereményjátékokon múlt az élete. Nasubi kalandjait "a japán Truman Show-ként" emlegették, még hosszú ideig szenvedett a műsor miatt.
A Survivor vagy a Celeb vagyok, ments ki innen! semmi ahhoz az egészen beteg, japán túlélő realityhez képest, ami a kilencvenes évek végén megdöntötte a szigetország nézettségi rekordjait. A Denpa Shonen teki Kensho Seikatsu című műsorban több mint egy évre egy üres szobába zártak egy meztelen férfit, akinek aztán milliók követték a megpróbáltatásait, például ahogy magazinok nyereményjátékaira jelentkezve próbált magának ételt és használati tárgyakat szerezni.
Nem a legkifinomultabb szórakozási forma, és nem is biztos, hogy nyíltan vállaljuk, mégis szinte mindenki nézett már néhány részt valamelyik magyar vagy külföldi valóságshow-ból, sőt, vannak, akik teljesen rá is kattannak az ilyen műsorokra. A realityk népszerűségének egyik oka, hogy olyan hús-vér szereplőket vonultatnak fel, mint amilyenek mi vagyunk. A konfliktusok és a párbeszédek akár a mi barátainkkal is lejátszódhatnának, csak mondjuk nem feltétlenül egy trópusi szigeten. Könnyebb a résztvevők helyébe képzelni magunkat, és így kiszakadni a saját problémáink, unalmas hétköznapjaink világából, mint amikor egy előre megírt történetet, kitalált szereplőket nézünk.
Az 1998-ban forgatott, Nasubi kalandjainak is nevezett sorozatban egy teljesen átlagos, 23 éves fiatal humorista volt a középpontban, aki a standupkarrierjének akart egy kis lendületet adni azzal, hogy feltűnik a tévében. A műsort, amiben csak ő szerepelt, végül több mint 17 millió ember követte hétről hétre. A show népszerűségéből azonban a szobába zárt Nasubi nem sokat érzékelt, és utólag azt nyilatkozta, minden nap pokoli volt, soha nem menne vissza újra. A szadista realityt egyébként a japán Truman Show-nak is nevezik, ugyanis Nasubi nem tudott róla, hogy a műsort egyből le is adják, neki azt mondták, hogy csak a forgatás végén fogják közzétenni a felvételeket.
Így néhány vállalkozószellemű fiatal közül kiválasztották Nasubit, eredeti nevén Tomoaki Hamatsut, aki arra vállalkozott, hogy bevonul egy szinte teljesen üres szobába, amíg kizárólag magazinokban meghirdetett nyereményjátékokból össze nem gyűjt egymillió japán jent. Ha ez önmagában nem elég nagy kihívás, a szerencsés kiválasztott mindeközben kizárólag a nyereményeiből élhetett: nem kapott a gyártóktól sem ruhát, sem ételt, sem használati tárgyakat.
Nasubi ellátmánya vízből, magazinokból és képeslapokból állt (ezek nélkülözhetetlenek voltak a nyereményjátékokhoz), és persze a tévések fizették annak az egyszobás lakásnak a rezsijét, amiben 15 hónapot töltött teljesen egyedül. A szobájában mindössze egy asztal, egy ülőpárna, egy telefon, néhány toll és jegyzettömb volt, de ezen kívül mindent – még a ruháit is – át kellett adnia a műsor készítőinek a show kezdetekor.
Hamatsunak a benn töltött 15 hónap alatt nem sikerült ruhát szereznie, így végig meztelen volt a műsor során. Így ragadt rá a Nasubi név is, ami japánul padlizsánt jelent, a műsor szerkesztői ugyanis egy rajzolt padlizsánnal takarték ki a nemi szervét a közvetítések alatt.
A játék első két hetében iszonyúan lefogyott, első nyereménye, amit elküldtek neki, pedig egy adag gyümölcszselé volt. Egészen addig semmit nem evett a képernyőn – bár egyesek szerint a tévéseknek muszáj volt titokban enni adni neki, különben éhen halt volna. A második ehető nyereménye egy zacskó rizs volt, ám ez sem okozott túl sok örömet, ugyanis nem volt miben megfőznie azt, így végül a nyers, száraz rizsszemeket rágta el, hogy valami táplálékhoz jusson. Később nyert egy zsák kutyatápot is, amikor nem volt olyan szerencsés, hogy csokit vagy kacsahúst nyerjen, a tápot ropogtatta.
A szobában töltött idő alatt havonta többezer képeslapot adott fel, hogy részt vegyen a nyereményjátékokban, így szépen lassan összegyűjtött egy biciklit, egy tévét, rengeteg plüssállatot, végül egy drága autógumiszettet megnyerve sikerült elérnie az egymillió jenes álomösszeget is.
Több mint 300 nap után, akkor beszélt először egy másik emberrel, amikor elmondták neki, hogy megnyerte a játékot, ezért Dél-Koreába viszik ünnepelni. Ott egy napot tölthetett egy vidámparkban, majd újra bezárták, hogy összegyűjtse a hazaútra szóló repülőjegy árát.
Amikor végül elengedték, élő műsorban, egy tévéstúdióban dőltek le a szobája falai, ahol több száz rajongó ünnepelte, akiknek a létezéséről Nasubi nem is tudott. Még mindig teljesen meztelen volt, és csak ekkor tudta meg, hogy a hónapok óta tartó szenvedéseit emberek milliói követték nyomon minden vasárnap. Bár a nyereményjátékokkal gyűjtött pénz mellett a hírnév volt a díj, Nasubinak soha nem sikerült jelentős tévés karriert befutnia, sőt, a kiszabadulása után még hosszú ideig szenvedett a több mint egy évig tartó magány és nélkülözés pszichés hatásaitól.
