Munka vagy suli? Suli vagy munka? Miért nem tudunk választani a kettő között? A Refresher olvasóit kérdeztük arról, hogy miért és mióta dolgoznak és, hogy mi a véleményük a diákmunkáról.
Az egyetem első félévében, életem első közgazdaságtan-óráján a tanárunk levezette, hogy – szigorúan közgazdaságtani szempontból nézve – miért nem éri meg dolgozni az egyetem mellett. A lényeg nagyjából az volt, hogy bár jól jöhet egy kis zsebpénz suli mellett, a munka a tanulásból vesz el időt, ez pedig rosszabb jegyekhez, rosszabb eredményekhez, gyengébb diplomához és hosszú távon rosszabb munkaerőpiaci helyzethez vezet. Bár értettem a dolog logikáját, egyetérteni már akkor sem tudtam vele, tekintve, hogy óra után az akkori munkahelyemre kellett sietnem. A barátaim, ismerőseim nagy része, és én is kamaszkorom óta dolgozom, a munka állandó részét képezte a felsőoktatásban töltött éveimnek. De normális, hogy ennyit dolgoznak a fiatalok? És hogyan hat a tanulmányainkra a munkavállalás? Erről és hasonló dilemmákról titeket, a Refresher olvasóit kérdeztük.
Amikor a fiatalok, az iskola és a munkavállalás viszonyáról van szó, a statisztikákban és elemzésekben leggyakrabban a NEET-ekkel találkozhatunk. Ők azok a 15 és 29 év közöttiek, akik nem dolgoznak, nem tanulnak, és nem vesznek részt semmilyen képzésben sem (Not in Education, Employment, or Training).
Az Eurostat szeptemberben megjelent jelentése szerint az európai fiatalok 25 százaléka dolgozik a tanulmányai mellett. Meglepő módon Magyarországon ez az arány mindössze 6 százalékra a tehető, ami a harmadik legalacsonyabb rátának számít az EU-n belül. A tapasztalatok azonban nem ezt tükrözik. A felsőoktatásban tanuló ismerőseim között alig akad olyan, aki ne vállalna valamilyen formában munkát, és már középsuliban is jellemző volt, hogy tanítási szünetekben vagy hétvégente beugróztunk valahol. A Refreshernek választ adó olvasók több mint fele 16 évesen vagy korábban kezdett el dolgozni, és mindössze 15 százalékuk állt munkába 20 éves koruk felett. De mivel magyarázható ez a jelentős különbség a hivatalos statisztika és a tapasztalataink között?
A Meló-Diák Iskolaszövetkezet cégvezetője, Majzik Nándor az Rtl.hu-nak adott nyilatkozatában hívta fel rá a figyelmet, hogy a magyar fiatalok jelentős része iskolaszövetkezeten keresztül dolgozik, olyan foglalkoztatási formában, ami nem számít bele az EU-s statisztikába. Diákszövetkezeteknél országszerte kb. 130 ezer hallgató dolgozik, ami az összes felsőoktatásban tanuló, nappali tagozatos fiatalok több mint 60 százaléka. Az alkalmi munkát végző, bejelentés nélkül, szürkén dolgozó fiatalok pedig ebbe a statisztikába sem számítanak bele, velük együtt még magasabb lehet a diákmunkások aránya.
Loud budgetinggel spórol a Z generáció, egyre többen mernek beszélni arról, mi nem fér bele a havi költekezésbe
2024.4.8 17:40
A tanulmányok melletti munkavállalás számos előnnyel járhat. Bizonyos szakmákban elvárás, hogy minél több gyakorlati tapasztalattal rendelkezzenek a munkavállalók, épp ezért előnnyel indul az a friss diplomás, aki az oklevél mellett szakmai tapasztalatot is fel tud mutatni. A munka világában eltöltött hónapok (vagy évek) során gyarapíthatjuk a tudásunkat és a készségeinket. Mindemellett pedig kapcsolatépítésben és különböző lehetőségek megszerzésében is előnyt jelenthet, ha van munkatapasztalatunk. Sajnos azonban nem ezek a szempontok jelentik a legfőbb motivációt a diákok életében a munkavállalásra. Az alacsony ösztöndíjak, a magas albérletárak és kollégiumi díjak, illetve az egekbe szökő élelmiszerárak mellett a diákok megélhetése is egyre nehezebbé válik. A szülői támogatás, a diákkedvezmények és ösztöndíjak már önmagukban nem elegendőek arra, hogy a tanulók boldogulni tudjanak, muszáj munkát vállalniuk, ha szeretnének megélni valamiből.
Azt, hogy sok fiatal munkát vállal a tanulmányai mellett, a Refresher olvasói is főleg az anyagiakkal indokolták. „Önállóságot szerettem volna magamnak, nem akartam függeni a szüleimtől.”; „Azért dolgozom, hogy levegyem a szüleim válláról a terhet, ami az iskoláztatásommal jár” – írták az olvasók. Felmerülő ok volt még a tapasztalatszerzés és a kapcsolatépítés, azonban a megélhetés biztosítása és a zsebpénzszerzés is elsődleges szempontnak bizonyult.
Olvasóink nagy része viszont egyáltalán nem látja negatívan a diákmunkát. Sokak szerint a diákmunka megtanít értékelni a pénzt, a tapasztalatok pedig később segítenek boldogulni a munka világában. Azt azonban több olvasónk is hangsúlyozta, hogy „nem szabadna, hogy a tanulás rovására menjen” a munka akkor jelent előnyt, ha a munkavállalásnak „nem kényszer az oka”, és a fiatal meg tudja találni „a munka és a tanulás közötti egyensúlyt”. Ideális esetben a diákok megélhetése valóban nem azon múlik, hogy vállalnak-e munkát vagy sem, a diákmunkának sokkal inkább a tapasztalatszerzésről és a készségek fejlesztéséről kellene szólnia.
