A székelykapu mellett a magyarok kedvenc strandételét is hungarikummá választották.
Két új elemmel, a székelykapuval és a lángossal bővült a Hungarikumok Gyűjteménye a Hungarikum Bizottság döntése értelmében – olvasható a Kormany.hu oldalon közzétett bejegyzésben.
A székelykapu jellegzetes ácstechnikával készült fedeles nagykapu típus, amely a középkori város-, vár- és udvarházkapukból alakult ki. A 17. századtól a székelyföldi kaputípus egyre élesebben elkülönült faragott díszítményeivel és a kiskapu fölötti úgynevezett kaputükör igényes dekorálásával a más vidékek kötött nagykapuitól, Székelyföld igazi látványosságává, kulturális relikviájává vált
– olvashatjuk, miért is vált hungarikummá a jellegzetes kapuboltozat.
Hungarikumtársának, a lángosnak is kijárt a széleskörű tájékoztatás, így többek között megtudhatjuk, hogy „a lángos készítésének hagyománya szorosan összefügg a kenyérsütés tradíciójával. A tökéletes lángos közepes vastagságú, nem túl olajos, belül puha, kívül roppanós. Hagyományosan a lángost reszelt sajttal, tejföllel, ízlés szerint fokhagymával megkenve fogyasztják, mára az édes és sós feltétek legkülönbözőbb fajtáiból választhatunk.“
A gazdasági recessziónak és a dráguló energiaáraknak köszönhetően a legtöbb strandparti étkezdében azonban az alapvetően csupán pár hozzávalót igénylő lángos ára jócskán megemelkedett. Lakos Benedek, a Nosalty-újságírója kérdésünkre úgy válaszolt: egy nem sima, hanem bizony vastagon sajttal és tejföllel, fokhagymával megkent lángos, melynek elkészítésébe beleszámítottuk az energiaárakat, maximum 500 forintba kellene, hogy kerüljön. Viszont mivel a strandparti büfék esetében egyéb költségek (például: helypénz, az alkalmazottak munkabére, saját profit) is felmerülnek, így nem ritka, hogy egy-egy lángosért akár 2000 forintot is ki kellett pengetnünk idén a Balaton partján.
